A "csángó" szó eredete | A falunevek névváltozatai | Hétfalusi csángó tájszólás | Hétfalusi csángó tájszógyűjtemény

 
Hétfalusi csángó tájszógyűjtemény
 

A, Á . B . C, Cs . D . E, Ë, É . F . G, Gy . H . I, Í . J . K . L, Ly . M .
N, Ny . O, Ó . Ö, Ő . P . R . S, Sz . T, Ty . U, Ú . Ü, Ű . V . Z, Zs

A, Á

  • a füstön: a padláson fn [Ház.]
  • abajdok: idomtalan, aránytalan mn
  • ablakos: tojáshím fn [Ünn.]
  • ablaksparliét: az ablaknyilást keretező, kőből vagy vakolatból kiképzett keret fn [Ház.]
  • abrojsz: mindenféle lepel fn [Ruh.]
  • abstigliéc: a fal magasságát mutató, 4 cm széles, 2,50 m hosszú léc fn [Ház.]
  • aca ide: add ide fr
  • ácsingál: álldogál ige
  • acskuó: zacskó, dohányzacskó fn [Eszk.]
  • aferol: kincstári holmit lead ige Ném.
  • agyagos: a hosszúfalusi román főút fn [Név.] (gúny)
  • agyagosok: a hosszúfalusi románok gúnyneve fn [Név.] (gúny) →agyagos
  • ágyazás: a szarufa gerendába való beillesztése fn [Ház.]
  • ahunan: ahonnan hsz
  • ahuniét: ahonnan hszahunan
  • áj: völgy fn [Föld.]
  • ajak: áll fn [Test.]
  • ájiér: levegő fn Rom.: aer
  • ájom-vájom: a titkot fűrkészem fr
  • ajtcu szilva: aszalt szilva fr [Ét.]
  • ajtuóbiéliés: az ajtótoknak a falat védő burkolata fn [Ház.]
  • ákáciás: kötekedő mn
  • akkuó: akkor hsz
  • akordeon: akkordion, harmonika fajta, a széthúzáskor és az összenyomáskor ugyanazt a hangot adja fn [Eszk.] Rom.
  • alárma: riadó fn Ném.: der Alarm
  • alit: sejt, képzel ige
  • álkapca: állcsont fn [Test.]
  • állás1: a csűr gerendáira helyezett deszkák, amelyre a szénát rakták fn [Eszk.]
  • állás2: állvány fn [Eszk.]
  • almacska: tojáshím fn [Ünn.]
  • almáriom: szekrény fn [Bút.]
  • álmos idüő: borús idő fr
  • álmot hagy: kisgyerek meglátogatása után →foncsot kell tépni, nehogy a gyermek álmát elvigyék fr
  • alujszik: alszik ige
  • ámbojog: ácsorog ige
  • áncsog: nem tesz semmit ige
  • Anderkuó: családnév fn [Név.]
  • andig: addig hsz
  • Andir, Andiér, Ander: családnév fn [Név.]
  • ándungos: hangulati mn Ném.
  • angor, ángor: faluk közti terecskén működő mészárszék fn [Ker.] Ném.: das Anger
  • ángyuó: sógornő; a családba vagy a közeli rokonságba tartozó vér szerinti férfirokon felesége fn [Rok.] (pl. az apai nagybácsi felesége, a férfitestvér felesége stb.)
  • Annuók: ragadványnév fn [Név.]
  • anyatárs: a férj anyja és a feleség anyja így szólítják egymást fn [Rok.]
  • apatárs: a férj apja és a feleség apja így szólítják egymást fn [Rok.]
  • ápfog: zápfog fn [Test.]
  • apruóhorgos: tojáshím fn [Ünn.]
  • apruószëntëkël: aprószentek napját köszönt ige [Ünn.] (december 28.)
  • aranyájszás: elrejtett arany keresése ige [Ünn.] (április 24.)
  • aranypili: aranyozott kerek rézlemez fn [Ruh.]
  • Arapa: hegynév fn [Föld.]
  • aratás: tojáshím fn [Ünn.]
  • árdié: paprika fn [Növ.] Rom. (Capsicum annuum)
  • árënda, áronda: bér, földbér fn [Ker.] Rom.
  • áristom: katonai fogda fn
  • árkus: ív fn
  • ármáda: hadsereg fn
  • árnics, árnyics, árnyincs: piros pamutcérna fn [Eszk.]
  • árpányiérüőalma: almafajta fn [Növ.]
  • arr: orr fn [Test.]
  • arraja: arrafelé hsz
  • ártán, ártány: herélt disznó fn [Áll.]
  • ártié: nagyszerű mn
  • árvocsián, árvocsihány: árvacsalán fn [Növ.] (Urtica urens)
  • ásuó-kapa: tojáshím fn [Ünn.]
  • asszon: asszony fn
  • aszongya: azt mondja ige
  • átal: át ik
  • átaljáruó: átjáró fn
  • átall: szégyell ige
  • áthág: megszeg ige
  • átlüőtt sziv: tojáshím fn [Ünn.]
  • avadagos: elavult, avas, régi mn
  • ávit: kíván ige Rom.
  • ájzajszt: áztat ige
  • azsag: piszkafa, vagy a kemencében levő parázs szétkaparására használt hosszabb rúd, bot fn [Eszk.]
  • azsagol1: bottal ver ige
  • azsagol2: más felé megy, eljár ige

B

  • bába: öregasszony fn
  • babba, babbás: szép mn [Gyer.]
  • babbüzükörte: körtefajta fn [Növ.]
  • babillapi: babérboroszlán fn [Növ.] (Daphne laureola)
  • bábo: láb fn [Gyer.]
  • bábokalács: papsajtmályva fn [Növ.] (Malva neglecta)
  • babramunka: aprólékos munka, szöszmötölés, robotolás fn
  • baci: tetű fn [Gyer.]
  • bács: számadó juhász fn [Mest.] Rom.
  • Bácsfalu: falunév fn [Föld.]
  • Bacsuó1: családnév fn [Név.]
  • bacsuó2: farsangi alakoskodó fn [Ünn.]
  • bacsuó3: öreg, aggastyán fn
  • bágenika: békamegszólítás fn (gúny)
  • baggadozik: bóbiskol ige
  • bak1: háromlábú kisszék fn [Eszk.]
  • bak2: bakkecske fn [Áll.]
  • bakli: patkolóasztal fn [Eszk.]
  • bakuóc: sütni való apró faág fn [Ném.]: das Backholz
  • bakuócol: este sokáig fennmarad, éjjelez ige
  • bakonta: erdei szánnak azon nyúlványa, ahová a terhet teszik fn [Eszk.]
  • balásszar: ostorménbangita fn [Növ.] (Viburnum lantana)
  • Bálder: ragadványnév fn [Név.]
  • balink: halfajta fn [Áll.]
  • ballang: barlang fn [Föld.]
  • balog: balkezes mn
  • balogtánc: polka fn [Ünn.]
  • balzamon-olaj: balzsam fn [Orv.]
  • bánatvirág: kerti muskátli fn [Növ.] (Geranium, Pelargonium) →büdöskati
  • bánda: banda fn
  • bandás: fúvószenekar tagja fn [Mest.]
  • Bandi: ragadványnév fn [Név.]
  • bándor: pacal fn [Test.]
  • bándoros: megszárított pacallal vagy hólyaggal bevont ablak fn
  • barámcsik: selyem fátyolkendő fn [Ruh.]
  • báránylábo: tojáshím fn [Ünn.]
  • barasialma: almafajta fn [Növ.]
  • barátfüle: derelye fn [Ét.]
  • barbi: borbély fn [Mest.]
  • bárka: láda a malterkeveréshez fn [Eszk.]
  • barkás: tojáshím fn [Ünn.]
  • bartaiskörte: körtefajta fn [Növ.]
  • bajszapurdié: közönséges bakszakáll fn [Növ.] (Tragopogon orientalis)
  • bájszka: ellenző nélküli fejfedő, barett fn [Ruh.] Fra.: basque
  • batalion: ezred fn Rom.: batalion
  • batri: elem, akku fn Rom.: baterie
  • baturalma: almafajta fn [Növ.]
  • batyuka: farsangi alakoskodó fn [Ünn.]
  • baujsz: bajusz fn [Test.]
  • bávájszkodik: bámul ige
  • bajzánzsik: főre való selyemkendő fn [Ruh.]
  • bazin: medence, víztározó fn Rom.: bazin
  • bázsánbika: bölény fn [Áll.] (Bison bonasus)
  • bié: be ik
  • biéáll: elszegődik ige
  • biéboltol: boltozattal ellát ige [Ház.]
  • bëcküő: ételnek készített báránybél fn [Ét.]
  • beduócs, boduócs: rügy fn [Növ.]
  • bëgyën: bölény fn [Áll.] (Bison bonasus)
  • biéhumja: behunyja ige
  • biéhuz: vakolattal bevon ige [Ház.]
  • biéjegy: bélyeg fn
  • bejjel: belül, bent hsz
  • biéka: a szarufát pótló gerenda ige [Ház.]
  • biékagomba: gombafajta fn [Növ.]
  • biékakölönte: ebihal fn [Áll.]
  • biékás: tojáshím fn [Ünn.]
  • bekeg: mekeg ige
  • biékën, biékëny: vaslemezből készült sütőedény, tepsi fn [Eszk.]
  • bekkër: pék fn Ném.: der Bäcker
  • biékuó: béklyó fn [Eszk.] (a lovaknál)
  • bel-bel: altató szó fn [Gyer.]
  • Biéldi szekerejz: dörög fr
  • bëlëjzna: gyérülés a vásznon fn
  • beli: bele ik
  • belliér: kereskedő, közvetítő fn [Ker.]
  • belliérkediés: olcsón megvett sovány állat felhizlalása drágábban való eladás céljából fn [Ker.]
  • belliérkedik: kereskedik ige [Ker.]
  • bëndërëdik: gurul, gördül, göngyölődik ige
  • bëndëriéjszik: a kakas a tyúkot búbolja ige
  • benighejt: máshol hsz
  • bennikëk: néhány szn
  • bennülüő asszon: gyerekágyas fr [Orv.]
  • bëpëla: nagyobb méretű fánk fn [Ét.]
  • biéputyolál, biébugyolál: begöngyöl ige
  • bërbiécs: kos fn [Áll.] (Ovis aries)
  • berbiécsszarv: tojáshím fn [Ünn.]
  • bërduó: bogár szúrta vagy idétlen növésű szilva fn [Növ.]
  • bërdul: begyújt a kályhába ige
  • berebiézüő-ülü: karvaly fn [Áll.] (Accipiter nisus)
  • berekenne: farkasboroszlán fn [Növ.] (Daphne mezereum)
  • biérël: bélel ige
  • bërëtva: borotva fn [Eszk.]
  • bërëtvás: borbély fn [Mest.]
  • biérliés: bélés fn [Ruh.]
  • bërszán: csigolya vesszőből készült gyerekjáték fn [Eszk.]
  • biérukkol: katonának megy fn [Mest.] Ném.
  • bërzël: szénát (rendet) széthány ige
  • bërzëne: a kenderföldön maradt kiszáradt kender fn [Növ.]
  • bërzika: kelés fn [Orv.]
  • bësika: hólyag fn Rom.
  • bessüő: belső hsz
  • bëstërüő, böstörüő: borstörő fn [Eszk.]
  • besziél vele: barátja, barátnője, udvarlója, kedvese fr
  • biéteszi jaz ajtuót, ablakot: becsukja az ajtót, ablakot fr
  • biétya: szurok és faggyuból készült kenőcs a fonál bekenésére fn
  • biétyázás: gyerekjáték fn [Gyer.]
  • bëzgán: patkány fn [Áll.] (Bubalus domesticus)
  • bëzget: matat ige
  • Bëzsënia: hegynév fn [Föld.]
  • biágrundol: falra habarcsot hány ige [Ház.]
  • bibi: seb fn [Gyer.]
  • bihaj: bivaly fn [Áll.]
  • bihajbocs: bivalyborjú fn [Áll.]
  • bihajbüőrüalma: almafajta fn [Növ.]
  • bikk: bükk fn [Növ.] (Fagus sylvatica)
  • binda: ökör fn [Áll.]
  • binguó: bimbó fn [Növ.]
  • bir: birtokol ige
  • birtuók: beteg szilva fn [Növ.] →miézgás szilva
  • bisalma: közönséges birs fn [Növ.] (Cydonia vulgaris)
  • bitangkiéfer: segédszarufa fn [Ház.]
  • bijzen: bizony msz
  • blánafa: méteres fahasáb, hasábfa fn
  • buóbisko1: tojáshím fn [Ünn.]
  • buóbisko2: tulipán fn [Növ.] (Tulipa hybrida)
  • bocs: bivalyborjú fn [Áll.]
  • bocsujz: búcsúzik ige
  • boduócs: éretlen gyümölcs fn [Növ.]
  • buódog szives: tojáshím fn [Ünn.]
  • buódogtalan: ügyefogyott, együgyű mn
  • Bodola: falunév fn [Föld.]
  • bog: csomó fn
  • boglárka: tojáshím fn [Ünn.]
  • bogyién: a falu alsó része fn [Föld.]
  • bogyiéniek: a csernátfalusiak (Hermány utca) gúnyneve fn [Név.] (gúny)
  • bojándrik: betongerenda az ajtók, ablakok fölött fn [Ház.]
  • bojgatag: balgatag, ostoba, együgyű mn
  • buókoluóruva: fátyolkendő fn [Ruh.]
  • buóla: bolond, féleszű mn
  • Boldi: ragadványnév fn [Név.]
  • Bolnok: hegynév fn [Föld.]
  • bolondittuó: kurta perje fn [Növ.] (Lolium perenne)
  • bombuóc: cukorka fn
  • bomfájër, bonfájër: vasfűrész fn [Eszk] Ném.
  • bong: gomb fn [Ruh.]
  • bongostüő: gombostű fn
  • boralma: almafajta fn [Növ.]
  • borbát: serény mn
  • borbojuó: viztartó edény fn [Eszk] →liégej
  • Borcsa: családnév fn [Név.]
  • borica: régi csángó férfitánc fn [Ünn.]
  • boricások: a zajzoniak gúnyneve fn [Név.] (gúny, itt járták leginkább a boricatáncot)
  • borinnya: bort inni ige [Ét.]
  • borkán, borkány: üveg, befőttesüveg fn [Eszk.] Rom.: borcan
  • borna: gerenda fn [Ház.]
  • bornapad: ülőpad, nincs karja fn [Bút.]
  • bornyu1: hátizsák fn [Eszk.]
  • bornyu2: borjú fn [Áll.]
  • borojszlánfa, borojszlán, boroslán: közönséges orgona fn [Növ.] (Syringa vulgaris)
  • borsika: közönséges boróka fn [Növ.] (Juniperus communis)
  • bort miézel: bort édesít fr [Ét.]
  • borvijz: ásványvíz fn [Ét.]
  • borvijzesëk: a zajzoniak gúnyneve fn [Név.] (gúny)
  • Boskándi: ragadványnév fn [Név.]
  • bojszorkán: boszorkány fn
  • buót: üzlet fn [Ker.]
  • bota: fej fn [Gyer.] Rom.: bot
  • bojza, bojzafa: fekete bodza fn [Növ.] (Sambucus nigra)
  • böcküő, böci: gyomor fn [Test.]
  • böckönös: pacalleves fn [Ét.]
  • büőrszivar: szivar fn
  • braboda: nagykendő fn [Ruh.]
  • brága: maláta fn [Ét.]
  • bratrilámpi: elemlámpa fn
  • briska: kétkerekű szekér fn [Eszk.]
  • bruókusleves: pityókából főzött rántásos leves fn [Ét.]
  • brontot kapott a lábam: megbetegedett a lábfejem fr [Orv.]
  • Bruózer: ragadványnév fn [Név.]
  • buba: baba fn [Gyer.]
  • buburujza: katicabogár fn [Áll.] (Coccinella septempunctata)
  • bucc: a comb nagy izma, comb fn [Test.]
  • bucsálodik: búslakodik, hánykolódik (betegség esetén) ige
  • bucsárdázuó kalapács: kalapács a lépcső mintázásához fn [Eszk.]
  • bugja: nagy boglya fn [Mért.] (2 bugja = 1 szekér, 1 bugja = 20–25) →merëkje
  • bugyeláris, bugyiláris: női pénztárca fn [Eszk.]
  • bugyoguós: szűkszájú korsó fn [Eszk.]
  • buhu1: bagoly fn [Áll.] (Bubo bubo )„Niéjz sziépën riám, ne merejzd a szëmëdët mint a buhu."
  • buhu2: buksi mn
  • buhuk: a bácsfalusiak gúnyneve fn [Név.] (gúny, a mogorvaságuk miatt)
  • bujbié: szegletpince fn [Ház.]
  • bukk: tarisznya fn [Eszk.]
  • bukkik: párzik a disznó ige
  • bukli: fodor fn Rom.: buclă
  • buklis: göndör hajú gyermek fn [Gyer.]
  • buksza: pénztárca, erszény fn [Eszk.]
  • bulándra: ruha, rongy, holmi fn [Ruh.] (gúny)
  • Buna: családnév fn [Név.]
  • burdié: kalyiba fn [Ház.]
  • burdu1: juhbőr (vagy hólyag), amelybe a túrót töltik fn [Eszk.] Bes.: burduv
  • burdu2: bortartó tömlő fn [Eszk.] Bes.: burduv
  • burik: köldök fn [Test.]
  • burján: gaz, gyom fn [Növ.] Rom.: buruiană
  • burunguzik: kavarog a gyomra, bele, fáj a hasa ige
  • burusztuj: bojtorján fn [Növ.] (Arctium)
  • busitt: alkalmatlankodik valamilyen kéréssel ige
  • busluódik: búslakodik ige
  • bujszu: bosszú fn: buză
  • butiélia: gázpalack fn
  • butuój: hordó fn Rom.: butoi
  • butykos, bütykös: kölnivizes üveg, amellyel a gyerekek →vijzbevetüő hetfün locsolni mennek fn [Ünn.] →vijzbevetüő hetfü
  • buvárkodik: folyat ige
  • bujza: felső ajak fn [Rom.]
  • bujzafej: kalász fn [Növ.]
  • bujzata: zabola, valami seb az ajkak végén fn [Orv.] Rom.: buzată
  • : csúf, mocskos, piszkos mn
  • bücsület: becsület fn
  • büdöskati: kerti muskátli fn [Növ.] (Geranium, Pelargonium)
  • bükkön: bükköny fn [Növ.] (Vicia villosa)
  • büködik: böfög ige
  • bündüő: bendő, pocak fn [Test.]
  • bürke: kemece fn [Ház.] „A bürke mellett alutt a sutuba."
  • bürök1: burok fn
  • bürök2: foltos bürök fn [Növ.] (Conium maculatum)
  • bütü: valaminek a vége fn
  • büjzü: szag, illat, bűz fn

C, Cs

  • cadalma: almafajta fn [Növ.]
  • cájgrám: szerszámszekrény fn [Eszk.] Ném.
  • cakompakk: gyalogos katona teljes felszerelése fn [Eszk.]
  • cándra: deszkavágáskor keletkező, gyenge minőségű famaradék, deszkavég fn
  • cáp: bakkecske fn [Áll.] Rom.: ţap
  • cárika: hosszú férfikabát fn [Ruh.]
  • cëdële: hiányosan öltözött, szegény nő fn
  • cëfre: szeszes italok készítésére alkalmas gyümölcspép fn
  • cëkkër: szatyor fn [Eszk.]
  • cëllër: zeller fn [Növ.] (Apium graveolens)
  • cëpënke: csipkés fodrozat ruhán fn [Ruh.]
  • cëplet: kapkodik ige
  • cëpüők: bő szárú csizma fn [Ruh.]
  • cëpp: szöglete valaminek fn
  • cëppel: táncol ige [Ünn.]
  • cëppënyës: kötény sarka fn [Ruh.]
  • cibre: köménymagleves fn [Ét.]
  • cifra kötüőfiék: tojáshím fn [Ünn.]
  • cigán: cigány fn
  • cigánpëciér: orvosi tüdőfű fn [Növ.] (Pulmonaria officinalis)
  • Cigiénia: a cigányok által lakott faluvég fn [Föld.]
  • Ciguój: ragadványnév fn [Név.]
  • ciheres: bokros hely fn [Föld.]
  • Cimbor: családnév fn [Név.]
  • cimborinka: rosszul felkötött kendő fr [Ruh.]: Úgy kötötte mint Czimbor Inka. „Cimborinkán kötötte a kendüőjiét.”
  • cinterëm: templom mögötti hely, temető fn [Föld.]
  • cintorja: ezerjófű fn [Növ.] (Centaurium erythraea Rafn.)
  • cip, szip: csorgós kút fn [Ház.]
  • cira: csira fn [Növ.]
  • cirhe: bokor fn [Növ.]
  • cirkli1: patkópászító fn [Eszk.]
  • cirkli2: a boltozásnál használt szerszám fn [Eszk.]
  • Cirmës: családnév fn [Név.]
  • cuófra: kikapós mn
  • cuófrál: billegeti, mutogatja magát ige
  • cuók: faék fn [Eszk.]
  • cuókkol: hozzátesz, kiegészít ige
  • cuókli: a ház alapjának kiformázása pl. kővel fn [Ház.]
  • cuól: takaró, pokróc fn [Ruh.]
  • cuólbank: az ablak alsó párkánya fn [Ház.]
  • colstokk: méteres fn [Eszk.]
  • cuóp: vakarcs, copf fn [Test.]
  • csá!: ökörhajtó szó isz
  • csábeli: bal oldalra befogott ökör, ló fn [Áll.]
  • csáj, csája: tea fn [Ét.] Rom.: ceai
  • csájjon: csináljon ige
  • csált: csinált ige
  • csámpás: horgas lábú, idétlen, ferde mn [Orv.]
  • csámporodott: megsavanyodott mn
  • Csánglia: Hétfalu fn [Név.] (gúny)
  • csánguó egszprejssz: a Hosszúfalut Brassóval összekötő helyi érdekű vasút fn (gúny) →tramváj
  • csap1: fenyősudar, száraz faág fn
  • csap2: pof fn „Unyan csapot adok hogy!"
  • csapa: csipa fn
  • csapantuólag: ferdén hsz
  • csapos fecskefarok: két gerenda kötésének a neve fr [Ház.]
  • csáppog: csipog ige
  • csás: jobbra húzó fn [Áll.] (lovaknál, ökröknél)
  • csájszárkoronás: tojáshím fn [Ünn.]
  • csájszárszakáll: hímzésminta fn
  • csëcs: kebel, mell fn [Test.]
  • csëcsëcske: a →csëcsëcskiéziéshez szükséges kavics fn [Gyer.]
  • csëcsëcskiéziés: gyermekjáték. A játékosok egy kerítés mellett akkora vájatokat készítenek, a­mek­ko­rában egy labda befér. Mindegyik játékos tíz kavicsot (→csëcsëcske) tesz maga mellé. Egy lab­dát gurítnak át a vájatokon, akinek a vájatában megáll, az felkapja és igyeksz fn [Gyer.]
  • csëka: sertés, disznó fn [Áll.] (inkább koca, Porcus)
  • cselër: hasábfa fn
  • Csëligás: hegynév fn [Föld.]
  • csëmáj: milyen nm
  • csëmër1: csömör fn [Orv.]
  • csëmër2: undok mngamat
  • csëndëri, csëndëribogár: cserebogár fn [Áll.] (Melolontha melolontha)
  • csentura: beton falösszefogó fn [Ház.] (körbe a házon)
  • csepejsz: főkötő fn [Ruh.]
  • csëplejsz: apró, fejletlen mn
  • csëplet: lábatlankodik ige
  • csiéplet: csépeltet ige
  • csercse: fülbevaló fn [Ruh.] Rom.: cercei
  • cserefa: tölgy fn [Növ.] (Quercus cerris)
  • cserelapi: hímzésminta fn
  • cserelapis: tojáshím fn [Ünn.]
  • cserelapis-makkos: tojáshím fn [Ünn.]
  • csërësnye: cseresznye fn [Növ.] (Prunus avium)
  • csërge: gyapjúból készült takaró fn [Ruh.]
  • csërku: hadkiegészítő központ fn Rom.: Cerc Militar
  • Csërnátfalu: falunév fn [Föld.]
  • Csërnye: hegynév fn [Föld.]
  • csëjszle: szúnyog fn [Áll.]
  • csetenye, cselënye: ünnepre vágott zöld fenyőgally fn [Ünn.]
  • csëtër: hasábfa fn
  • csián: nagy csalán fn [Növ.] (Urtica dioica)
  • csicsis: csecsemő, kisgyerek fn [Gyer.]
  • csigacska: tojáshím fn [Ünn.]
  • csigoja: csigolyafűz fn [Növ.] (Salix purpurea)
  • csihány: nagy csalán fn [Növ.] (Urtica dioica)
  • csikla: a ló bokaforgója fn [Test.]
  • csillagos1: hímzésminta fn
  • csillagos2: tojáshím fn [Ünn.]
  • csillagos-fenyüőágas: tojáshím fn [Ünn.]
  • csillajszt: csillapít ige
  • csimma: csizma fn [Ruh.]
  • csimmag: csimasz fn [Áll.]
  • csimpoj: duda fn Rom.: cimpoi
  • csinálmány: rontás fnvetiés
  • csinga: hinta fn [Gyer.]
  • csingájzik: hintázik ige [Gyer.]
  • csipërkegomba: kerti csiperke fn [Növ.] (Agaricus prunulus, procerus, campestris)
  • csipeszkëdik: ragaszkodik ige
  • csipkealma: galagonya fn [Növ.] (Crataegus monogyna)
  • csipkefa: egybibés galagonya fn [Növ.] (Crataegus monogyna)
  • csipkesurc: csipkés szélű kötény fn [Ruh.]
  • csipor, csiporka: csupor, csésze fn [Eszk.]
  • csipü: csepű fn
  • csipüs: kócos mn
  • Csiri: családnév fn [Név.]
  • csirikol: sokat jár a szája üresbe, sokat beszél ige
  • csirip: cserép fn
  • csitkuó: csikó fn [Áll.]
  • csitorgat: vicsorít ige
  • csitorguós: csikorgó mn
  • csitorog: csikorog, nyikorog ige
  • csobán: juhász fn [Mest.] Rom.: cioban
  • csobánkutya: juhászkutya fn [Áll.]
  • Csuócsa: ragadványnév fn [Név.]
  • Csuócsa: ragadványnév fn [Név.]
  • csokány1: vastag virágszár fn [Növ.]
  • csokány, csokán2: kalapács fn [Eszk.] Rom.: ciocan
  • csokja: gyalogszán, mellyel fát hoznak az erdőből fn [Eszk.]
  • csuókoluódzuó galambok: tojáshím fn [Ünn.]
  • csokoriék: csoport fn
  • csokros bogár: hímzésminta fn
  • csombor: csombord, borsikafű fn [Növ.] (Satureja hortensis)
  • csongojit: göngyöl ige
  • csorda: juhnyáj fn [Áll.]
  • csuórié: meztelen mn
  • csorguó: hegyi forrás, melynek vize csövön vagy vályúszerű csatornán folyik fn
  • Csuórik: családnév fn [Név.]
  • csorszok: lábmérték fn „Csájjon ë pár csimmát, a csorszokomot mán tuggya!"
  • csojszuó: csúsztató szántalp fn [Eszk.]
  • cüők: kb. félökölnyi nagyságú kovász, amelyet meghagytak a következő sütéshez fn [Ét.]
  • cüőkör: szatyor fn [Eszk.] →cëkkër
  • csüő: szövőszék kellék fn [Eszk.]
  • csüőllüő, csüőllüőkeriék: szövőszék alkatrész fn [Eszk.]
  • csöntöl: vereget ige
  • csucsu: hús fn [Ét.]
  • csuda1: csoda fn
  • csuda2: farsangi alakoskodó fn [Ünn.]
  • Csukás1: családnév fn [Név.]
  • Csukás2: hegynév fn [Föld.]
  • Csukjon1: hegynév fn [Föld.]
  • csukjon, csukoj2: hegykúp fn [Föld.]
  • csuma1: pestis fn [Orv.] Rom.: ciumă
  • csuma2: betegségdémon fn
  • csumaing: a pestis elhárítására, szalmával kitömött ing fn [Eszk.]
  • csutika: csutka fn
  • cukál: bili, éjjeli fn [Eszk.]
  • csücsül: ül ige [Gyer.]
  • csücsüliécgomba: gombafajta fn [Növ.]
  • csügget: ölelget ige
  • csüggölüődik: szerelmesen ölelkezik ige
  • csügör: az alma kipréselt leve fn [Ét.]
  • csürke, csürkecske: csirke fn [Áll.]
  • csürköziés: hajítófával célzó csoportos sportjáték fn [Gyer.] →csürök
  • csürök: játékeszköz fn [Eszk.] →csürköziés
  • cürmöl: szépelegve simogat ige
  • cürmölüődik: hízelegve dörzsölődik ige (pl. macska)
  • Czimbor: családnév fn [Név.]

D

  • dádés: mezítelen a nyaka, nagy dekoltés mn
  • dajbuó: ügyetlen mn
  • dajnál: danol ige
  • Dalamiska: ragadványnév fn [Név.]
  • dáliás: tojáshím fn [Ünn.]
  • dancs: piszkos mn
  • danf: bűz, szag fn
  • Dank: hegynév fn [Föld.]
  • diébora: eszelős, félkótyás, féleszű mn
  • degedt, deged, degett: degenyeg, a szekerek tengelyeinek kenésére használt kátrány fn (Háromszéken a vándor hétfalusi szekeresek hordták →kászujban faluról falura – „degedtes csángók")
  • dëlora: gyenge elméjű mn
  • dërce: korpásan őrölt búzaliszt fn [Ét.]
  • dëriéc: a kasza fokán felhajló párkány fn
  • dërëk: derék fn [Test.]
  • diérërëg: bolyong ige
  • dermejszkedik: nyújtózkodik ige
  • dëszkëntál: ráolvas a betegre ige Rom.: a descânta
  • dëszkëntálás: oláh pap ráolvasása a betegre fn Rom.: descântare
  • dëszkurkál: kibogoz, megfejt ige Rom.: a descurca
  • dëszkurkálja magát: talpraesett, élelmes, feltalálja magát fr
  • diéjszü1: gyűszű fn [Eszk.]
  • diéjszü2: öv fn [Ruh.]
  • diéjszüs: tojáshím fn [Ünn.]
  • dibács: mindenhez értő, ezermester fn [Mest.]
  • difámál: gyaláz ige
  • diktáluó: énekvezér a siratóban fn [Mest.]
  • Dirba: pataknév fn [Föld.] Ném.: der Bach, vagy Dürbach
  • dijsznyuócska: a maszlag tüskés gyümölcse fn [Növ.] (Datura stramonium)
  • dijsznyuókápojszta: szelid csorbóka fn [Növ.] (Sonchus laevis)
  • divuó: dió fn [Növ.] (Juglans regia)
  • Döblen: pataknév fn [Föld.]
  • duóc1: dúc, púp fn
  • duóc2: kenyérsütésnél készített kis méretű kenyérke a gyerekek számára fn [Ét.]
  • docka, decka: deszka fn
  • Dodié: családnév fn [Név.]
  • duóduckeriék: farsangtemetésre készített forgó kerék, amelyre leányt és legényt ábrázoló szalmabábokat szerelnek fn [Ünn.] →kerekeskurva
  • duóducvasárnap: farsang utolsó vasárnapja fn [Ünn.]
  • doga: donga fn [Eszk.]
  • donda1: idomtalan mn
  • donda2: ügyetlen mn
  • donda3: terhes nő fn [Orv.]
  • doppelhober: duplagyalu fn [Eszk.] Ném.: der Hobel
  • dormitor: hálóterem fn Rom.: dormitor
  • dög: nagy mn
  • dögsiég1: lustaság fn
  • dögség2: nagy meleg, kánikula fn
  • Döjtöne: pataknév fn [Föld.]
  • dömlök: hüvelykujj fn [Test.]
  • düőzsöl: dorbézol ige
  • drakma: nagy csomag, pereputty fn
  • duccol: tapos, széthány, rendetlenít ige
  • duláp: szekrény, kredenc fn Rom.: dulap
  • dulluó: szolgabíró fn [Mest.]
  • dunga: csík fn Rom.: dungă
  • dup: dugó fn Rom.: dop
  • duplaruózsa: hímzésminta fn
  • durcás: duzzogó mn
  • durguó: kisarjadt vöröshagyma fn [Növ.]
  • duri! duri!: állj meg! isz Tör.: Dur!
  • durmoszka: som fn [Növ.] (Cornus mas)
  • durspont: a téglák közötti hézag fn [Ház.]
  • duvad: dől, omlik ige
  • dühüdik: dühödik ige
  • dühüs: dühös mn

E, Ë, É

  • ë: egy szn
  • ebbijzën: bizony msz
  • ebëlëg: tekereg, lazsál ige
  • iéccaka: éjszaka fn
  • ëccër: egyszer hsz
  • ëccsik: öccsük fn
  • iédësgyükiér: közönséges édesgyökerű-páfrány fn [Növ.] (Polypodium vulgare)
  • iédësszilva: szilvafajta fn [Növ.]
  • egërfa, egër: éger fn [Növ.] (Alnus glutinosa)
  • egiéjszlábu csimma: mindkét lábra húzható egyenes orrú csizma fn [Ruh.]
  • ëggy hoppra: gyorsan fr
  • ëggycsillagos: tojáshím fn [Ünn.]
  • ëggykor: régen hsz
  • ëggyünnet (së): sehonnan hsz
  • ëggyüttsë: sehol hsz
  • egreciéroz: gyakorlatozik ige
  • egris: egres fn [Növ.] (Ribes grossularia)
  • ëgyiébaránt: különben msz
  • ëgymásbakapcsoluóduó sziv: tojáshím fn [Ünn.]
  • ehël: éhezik ige
  • iéjfiélás: éjfélkor felszolgált lakodalmi vacsora fn [Ünn.]
  • ejha: léha mn
  • iéjháluóban: vendégségben hsz (ott is alszik) →elhál
  • iéjnek iévadján: éjnek idején fr
  • ejtel: két icce fn [Mért.] →kupa
  • iékëcske: gyík fn [Áll.] (Lacerta trilineata)
  • iékësít: díszít ige
  • ekevas1: hímzésminta fn
  • ekevas2: tojáshím fn [Ünn.]
  • eldángál: megver ige
  • elejiébe: elé hsz
  • elerejszt: elenged ige
  • elesiég: ennivaló fn [Ét.]
  • eleven szién: égő parázs fn
  • elforrul: forró lesz ige
  • elhál: máshol alszik ige
  • elháramlik: elköltözik messze, elvándorol ige
  • elhatta: elhagyta ige
  • elig: alig msz
  • elkámpicsorodik: elkeseredik ige
  • elkucsukál: elalszik ige
  • elnáspágol: elver ige
  • elüőlegiény: a boricatáncban szereplő egyik legény fn [Ünn.]
  • elüőruha: kötény fn [Ruh.] →surc
  • elpall: megver ige
  • elrekejszt: elzár ige
  • elrudal: elver ige
  • elsüőhájz: díszszoba fn [Ház.]
  • elsüőrudas: a boricatáncban szereplő egyik legény fn [Ünn.]
  • elterhesedett: terhes lett ige [Orv.]
  • elurszil: megront ige
  • embër: férfi fn
  • ëncián: barcasági tárnics fn [Növ.] (Gentiana cruciata)
  • ënkinál: bólint ige
  • enyü: enyv fn
  • epërlapi: hímzésminta fn
  • epërleviél: hímzésminta fn
  • ëppeg: éppen msz
  • eprësajja1: bokros alja a hegynek fn [Föld.] (viszonylag friss irtás) →ciheres
  • Eprësajja2: falurész fn [Föld.]
  • erejsz1: előszoba fn [Ház.]
  • erejsz2: konyha, pitvar fn [Ház.]
  • erejszt: enged ige
  • erüős idüő: zivatar villámlással, dörgéssel fr
  • iérül: ér, beleér ige
  • ës: is ksz
  • ëskola: iskola fn
  • esmiég: ismét, megint mszesmënt, esmët
  • esmënt, esmët: ismét, megint mszesmiég
  • ëspaktor: inspektor, felügyelő fn [Mest.] Ném.: der Inspektor
  • ess: esik ige „Ess jaz essüő.”
  • essüő: eső fn
  • ëjssze: össze ik
  • estál: kér ige
  • Ëstëre: hegynév fn [Föld.]
  • estrázsa: őr fn [Mest.]
  • ejsze: talán ksz
  • ëjszkábo: vaskapocs, szorító fn [Eszk.]
  • ëjsztëke pálca: ekevas tisztító pálca fn [Eszk.]
  • ëjsztëna: havasi juhakol fn Rom.: stâna
  • ëjsztërha: eresz, háztető fn [Ház.]
  • ëjsztomba: társas tánc fn [Ünn.]
  • ëjsztováto: szövoszék fn [Eszk.]
  • iétlen-itlan: éhen-szomjan fr
  • iétüő: méreg fn
  • ëtt: evett ige
  • iéveg: üveg fn [Eszk.]
  • iévegbor: pálinka fn [Ét.]
  • ëves: tojáshím fn [Ünn.]

F

  • fácsinko: illatos ibolya fn [Növ.] (Viola odorata)
  • fáj a segge: nem érdekli fr
  • fájin, fájintos: nagyszerű, kiváló mn
  • fakuókeriék: küllő nélküli szekérkerék fn [Eszk.]
  • faldzsglëtt: megszűrt mészlé és gipsz keveréke fn [Ház.]
  • falka: sok szn „Falka almát láttam."
  • fallos hejj: az a hely, ahol a szekér vagy a szán farolni szokott fr [Föld.]
  • falnagy1: bíró fn [Mest.]
  • Falnagy2: családnév fn [Név.]
  • falusziéke: a falu központja fr [Föld.]
  • fának a kinüőviése: tojáshím fn [Ünn.]
  • faraja: a régi faház oldalánál elnyúló kis emelvény fn [Ház.]
  • farajtol: farol igefartol
  • faranc: valami rossz betegség fn [Orv.]
  • farhiéc: az a keresztfa a szekér elején, amihez a lovat fogják fn [Eszk.]
  • farkasalma: almafajta fn [Növ.] (Aristolochia clematitis)
  • farok: összecsomózott kötélvég, szösz, amely rontásra képes fn
  • fartol: farol ige (ökörrel, lóval, szekérrel, szánnal) →farajtol
  • farvaluó: a csángó nők hosszú, fehér, főre való kendője fn [Ruh.]
  • faszuójka, fuszujka: szárazbab fn [Növ.] (Phaseolus vulgaris) →fuszoja
  • fatányiért: lapító fn [Eszk.]
  • fazakas: fazekas fn [Mest.]
  • fazik: fazék fn [Eszk.]
  • februárius: február fn
  • fecskiék: a türkösiek gúnyneve fn [Név.] (gúny, a büszkeségük miatt)
  • fecskevirág: tartós szegfű, réti szegfű fn [Növ.] (Dianthus diutinus, deltoides)
  • fiéder: padlódeszkának a vájatba illő része fn [Ház.]
  • fehiérniép: nő, asszony fn
  • fejiér: fehér mn
  • fejiéralma: almafajta fn [Növ.]
  • fejet tëjsz: a fal sarkára egy pár téglát tesznek, →függüőzik és meghatározzák a fal függőleges irányát fr [Ház.]
  • fejfa: szövőszék kellék fn [Eszk.]
  • fejkötüő: főkötő fn [Ruh.]
  • fejlik: fejlődik, hízik ige
  • fejrevaluó: kendő fn [Ruh.]
  • fejtüő: szövőszék alkatrész fn [Eszk.]
  • fekete nadáj: fekete nadálytő fn [Növ.] (Symphytum officinale)
  • feketemáju: rosszindulatú mn
  • felëngül: felenged, olvad ige
  • felfövül: felfő ige
  • felfuvalkodott: öntelt mn
  • felhág: felmászik ige
  • felhagyott lián: vénleány, elhanyagolt leány fr
  • feliparkodik: gyorsan felnő ige
  • felkalácsolta a lábát: egymásra tette a lábát fr
  • felkokocálta magát: egy magas helyre ült fel fr
  • felnevelkedik: felnő ige
  • feltirimbázták a fát: rakásba rakták a fát fr
  • felvëllint: felkap, hirtelen felvesz ige
  • fiélvirág: tojáshím fn [Ünn.]
  • fiénküő: kaszafenő kő fn [Eszk.]
  • fentüő: küllő fn [Eszk.]
  • fenyüőágas: tojáshím fn [Ünn.]
  • fenyüőágas-tobojz: tojáshím fn [Ünn.]
  • fenyüőgomba: ráncos fenyőgomba fn [Növ.] (Agaricus deliciosus)
  • fenyüőtobojz: tojáshím fn [Ünn.]
  • fërëdik: fürödik ige
  • fërëdüő: fürdő fn
  • fiérëg: egér fn [Áll.]
  • fërhërëjz: kihallgat ige
  • fërsing: szoknya fn [Ruh.]
  • fertáj: fertály, negyed fn Ném.: das Viertel
  • fërvelüő: fejrevaló fn [Ruh.]
  • festiéj: a tehénnek a borjúzás utáni első sárgás teje fn [Ét.]
  • fiésülüődik: fésülködik ige
  • Fesz: ragadványnév fn [Név.]
  • fiéjszi, fiéjszü: fejsze fn [Eszk.]
  • fejszke: félénk mn
  • fëszt: mindig nmmindmerién
  • feteke: fekete mn
  • Fickuó: ragadványnév fn [Név.]
  • ficujka: cetli fn
  • filung: töltés, betét fn
  • findzsiacska: csésze és tányér, csészealj fn [Eszk.]
  • fintërëg: forgolódik, nem kapja a helyét ige
  • firhang: függöny fn [Ruh.] Ném.
  • firiskuó, friskuó: fekete vagy szürke posztóból készített derékig érő kabát fn [Ruh.]
  • fiskus: ügyvéd fn [Mest.]
  • fijsz, fijszfa, fijszvesszüő: kötő fűz fn [Növ.] (Salix viminalis)
  • fitil: kanóc fn [Eszk.] Rom.: fitil
  • fitirkájz: imbolyog ige
  • flajstrom: sebtapasz, flastrom fn [Eszk.]
  • flaniér: mellény fn [Ruh.]
  • fluóta: furulya fn [Eszk.]
  • flujtár: futár, fullajtár fn [Mest.]
  • fuófirka: csintalan mn [Gyer.]
  • fogja!: tessék isz
  • foj: folyik ige „Foj a vijz."
  • fuójtuókörte: körtefajta fn [Növ.]
  • fokán: fából készült víztartó edény fn [Eszk.]
  • foncs: rongydarab, kiálló cérna, szösz fn
  • fonul: fonódik ige
  • forcsok: farcsont fn [Test.]
  • Fuóris: családnév fn [Név.]
  • formájzik hëjzzá: hasonlít rá fr
  • fortád1: együtt dolgozó utazótárs fn
  • fortád2: vértestvér fn [Rok.] Rom. (általában román és magyar között)
  • fortáj: meszely fn [Mért.] (űrmérték, kb. 0,42 liter)
  • fortiéj: csel fn
  • fortiéjos: ravasz mn
  • fosuóka: szilvafajta, mirabella fn [Növ.] (Prunus myrobalana) →zárza
  • fosuószilva: szilvafajta fn [Növ.] →zárza
  • fojszni: vastag deszka fn
  • födi bojza, vadbojza: földi bodza fn [Növ.] (Sambucus ebulus)
  • fösviényëk: a bácsfalusiak gúnyneve fn [Név.] (gúny)
  • fövüőviz: oxigénes víz fn [Orv.]
  • fránk: pénz fn [Ker.]
  • front: a ház utcára néző fala, homlokzat fn [Ház.]
  • frustok: reggeli fn [Ét.] Ném.: das Frühstück
  • frustokol: reggelizik ige [Ét.]
  • fudri: szeleburdi, kapkodó mnfuzsitus, fudzsitus
  • Fujuó: ragadványnév fn [Név.]
  • fuksziás: hímzésminta fn
  • fukszold meg: nyomd meg! mond
  • fundamentom: alap fn [Ház.]
  • fundus: önfejű, makacs mn
  • furdancs: kézi fúró fn [Eszk.]
  • furfájer: lapos reszelő fn [Eszk.] Ném.
  • furkoj, purkoj: kis szénarakás, egy villányi széna fn [Mért.] →merëkje
  • furtonosan: folytonosan mn
  • furtun: slag fn [Eszk.] Rom.: furtun
  • furu: fúró fn [Eszk.]
  • Furuzs: női személynév fn [Név.]
  • furzsgerikt: törpeállás fn [Eszk.]
  • fuszoja: szárazbab fn [Növ.] (Phaseolus vulgaris) →faszuójka, fuszujka
  • futmást: futvást, futva msz
  • fuzsitus, fudzsitus: szeleburdi, kapkodó mn
  • függüő: zsinegre kötött vasrúd mérésekhez fn [Eszk.]
  • függüőz: függőleges irányt meghatároz ige [Ház.]
  • füriéjszmezüő1: fűrésztelep fn [Föld.]
  • Füriéjszmezüő2: Hosszúfalu-felszeg fn [Föld.]
  • fürgetüő: fergettyű, a kocsi első vánkosán fekvő négyszögletes fa, ez teszi lehetővé, hogy a szekér eleje fordulni tudjon fn [Eszk.] „Forog, mint a fürgetüő.”
  • füsü: fésű fn [Eszk.]
  • füttüő: kemence, kályha, érckályha fn [Eszk.]
  • füttüőjz: melegszik ige
  • fütyör: fütyül ige
  • füveny: homok fn
  • füvirág: erdei tyúktaréj fn [Növ.] (Gagea lutea)
  • füjzágas: tojáshím fn [Ünn.]

G, Gy

  • gabonás: magtár fn [Ház.]
  • gagya: gatya fn [Ruh.]
  • gaj: rög fn
  • galambvirág: zergeboglár fn [Növ.] (Trollius europaeus)
  • galaria: tornác fn [Ház.]
  • galy: göröngy fn
  • galyos: göröngyös mngarangyag
  • gamat: undok mn
  • gang, gáng: folyosó fn [Ház.]
  • ganyié: trágya fn
  • ganzi: gúnár fn [Áll.] Ném.: die Gans
  • garáncki: magavető, hányaveti mn „Ne liégy oan garáncki te lëján, më nekëd ës hátul van a seggëd!"
  • garangyag: hegedő seben a var fn [Orv.]
  • garangyagos: göröngyös mn
  • garboncás: garabonciás fn
  • Garcsin1: pataknév fn [Föld.]
  • Garcsin2: falurész Hosszúfaluban fn [Föld.] →Cigiénia
  • gárf: fehérpecsenye fn [Ét.]
  • Gaudi: családnév fn [Név.]
  • gájz: petróleum fn
  • gebe: rossz ló fn [Áll.]
  • gebegomba: ízletes tőkegomba fn [Növ.] (Pholiota, Kuehneromyces mutabilis)
  • Giéci: családnév fn [Név.]
  • gëlëjszta: giliszta fn [Áll.]
  • gence: Göncölszekér fn [Csill.] (Ursa Maior)
  • gënëtsiég: genny fn [Orv.]
  • gërëbe¸ gërëbje: gereblye fn [Eszk.]
  • gerebent, gereben: fésű; gyapjú, kender fésű fn [Eszk.]
  • gërëbjiés: tojáshím fn [Ünn.]
  • gërëndás: tojáshím fn [Ünn.]
  • gërgërica, gëgërica: zsizsik fn [Áll.] (Bruchidae)
  • gerlica: búzaféreg fn [Áll.]
  • geskëny, geszkëny: utca, átjáró az egyik utcából a másikba pl. házak között fn [Föld.]
  • geszkënye: vadgesztenye fn [Növ.] (Aesculus hippocastanum)
  • Gëván: hegynév fn [Föld.]
  • gidil: csiklandoz ige [Gyer.]
  • gilice: gerle, vadgalamb fn [Áll.] (Streptopelia decaocto)
  • gilincs: kilincs fn
  • Girancsi: ragadványnév fn [Név.]
  • girbec: sovány mn
  • Giruó: családnév fn [Név.]
  • givël: tűzfal vagy homlokzat felfalazva (vagy kiképezve pl. deszkából) a tetőig fn [Ház.]
  • glac: csillogás, valaminek a fénye fn
  • glacos: fényes mn
  • glájt: illesztés fn Ném.: gleiten
  • glancfa, glaccfa: villanyoszlop fn
  • glicsu: korcsolya fn Ném.: der Schlittschuh
  • glicsujzik: korcsolyázik ige
  • Guóca: csalánév fn [Név.]
  • Gocsmán1: családnév fn Név.
  • gocsmán, gocsmány, gottmány2: egyházfi fn Ném.: der Gottesmann
  • guóga: ügyetlen mn
  • gogonël: éretlen, zöld paradicsom fn [Ét.] Rom. (savanyúság)
  • gogosár: paradicsompaprika fn [Növ.] Rom. (Capsicum annuum lycopersice)
  • gojuóbis: golyó fn
  • gojva: gólyva, daganat a nyakon fn [Orv.] →gusa
  • golonc: csomócska fn „Ë golonc anyag."
  • gombojagon alujszik: ruhástól alszik fr
  • gombos: rendőr gúnyneve fn (gúny)
  • Guósuj: családnév, ragadványnév fn [Név.]
  • gödöje: kecskegida fn [Áll.]
  • güője: koca fn [Áll.]
  • gömbörödik: gémberedik ige
  • gönyödörös: tyúkhúsleves fn [Ét.]
  • görrög: röfög a disznó ige
  • grádics: lépcső fn [Ház.]
  • grund1: alapozó festék fn [Eszk.]
  • grund2: durva vakolat fn [Ház.]
  • grundol: alapoz ige (festéskor)
  • guja: répa fn [Növ.] (Beta vulgaris)
  • guli: répa fn [Növ.] (Beta vulgaris) →guli
  • gulik: a hosszúfalu-alszegiek gúnyneve fn [Név.] (gúny, a mező közelsége miatt)
  • gumirádli: gumikerék fn
  • gunya1: ruha fn [Ruh.]
  • gunya2: amit mosóba tesznek, szennyes fn
  • guruzsluó: kuruzsló fnguruzsmás
  • guruzsmás: kuruzsló, igéző fnguruzsol
  • guruzsol: kuruzsol ige
  • gusa: gólyva fn [Orv.]
  • gutta: agyvérzés fn [Orv.]
  • guvadt: dülledt mn
  • guzsajos1: fonó fn
  • guzsajos2: szerelmi látogató fn
  • guzsajoskodik: szerelmeskedik ige
  • guzsba, gusbata: üsthorog, üstrúd, a tűz fölé akasztott, derékszög alakú üsttartó fn [Eszk.]
  • gübe: kisebb tócsa fn
  • gübül: vizet felzavar igegübülüő
  • gübülüő: bunkós végű bot, amellyel a halászok a vizet kavarva, a halakat hajtják a háló felé fn [Eszk.]
  • gürüföl: csoszog, húzza a lábát, zajong a cipővel ige
  • güjzü: álomszuszék fn
  • gyakor: sűrű mn
  • gyámbájsz: fogdos, molesztál ige
  • gyiéba: férfi nagykabát fn [Ruh.]
  • gyëhënna: pokol fn [Héb.]
  • gyiélkos: gyilkos mn
  • gyiétë: cipő fn Rom.: ghete
  • gyigyimuók: ügyetlen mn
  • gyortya: gyertya fn
  • gyuócsing: finom fehér vászoning fn [Ruh.]
  • gyuócssurc: csipkével és hímzéssel díszített kötény fn [Ruh.]
  • gyuócsvirág: tavaszi tőzike fn [Növ.] (Leucojum vernum)
  • gyuólcsinko: kikeleti hóvirág fn [Növ.] (Galanthus nivalis)
  • gyöngyöcske: rezgőpázsit fn [Növ.] (Briza media)
  • gyöngyös: tojáshím fn [Ünn.]
  • gyöngyvirágos: tojáshím fn [Ünn.]
  • gyüőrke: kerti rozsdafarkú fn [Áll.] (Ruticilla phoenicurus)
  • gyurmos: összegyúrt mn „Mié ujan gyurmos jaz a harisnya?"

H

  • ha nem, annyi!: semmi probléma, csak annyi baj legyen fr
  • habar: kavar ige
  • hadaruó: kemenceseprű fn [Eszk.]
  • hádgërënd: hátgerinc fn [Test.]
  • haferli: fűzős félcipő fn [Ruh.]
  • hagymaalma: almafajta fn [Növ.]
  • haj ide te!: figyelj ide! fr
  • hájag: hályog fn
  • hajda!: rajta, nosza! mond
  • hájde!: gyere! mond
  • hájdermënküő: villám fn
  • hájmánáskodik: kurváskodik ige
  • hajnalodzuó: a násznép hajnali falujárása fn [Ünn.]
  • hajok: forgács fn
  • hajt: dob, eldob ige
  • hál: alszik ige
  • halacskagomba: késői laskagomba fn [Növ.] (Agaricus, Pleurotus ostreatus)
  • halálmadár: bagoly fn [Áll.] (Strix uralensis)
  • halaván: halvány mn
  • halkën: a fal és a mennyezet közötti lekerekített rész fn [Ház.]
  • halkënsimituó: simító eszköz, amellyel a →halkënt ki lehet képezni fn [Eszk.]
  • haluóing: a temetésre megőrzött ing fn [Ruh.]
  • halottas kendüő: a két végén piros vagy kék csíkkal és csipkével díszített törülköző, melyet a halottvivők karjára kötnek fr [Ruh.]
  • hambár: gabonaraktár fn Rom.: hambar
  • Hammas1: családnév fn [Név.]
  • hammas2: hamvas mn
  • hammazuószerda: hamvazószerda fn [Ünn.]
  • hámosrokoja: fehér vagy fekete vászonból készült melles szoknya fn [Ruh.]
  • hámporodott: csámporodott mn
  • hángál: hajigál ige
  • hangol: hangosan beszél ige „Erüősen hangolt a tisztëletës ur.”
  • hanyat: hátra ik
  • hányatos harisnya: vitézkötéses harisnya frharisnya
  • hanyután: hanyatt hsz
  • hapták: vigyázállás fn Ném.: habt Acht
  • harababura: rendetlenség fn
  • harangkörte: körtefajta fn [Növ.]
  • harapiégiés: harasztégés fn
  • harcol: hörög a haldokló ige [Orv.]
  • hargas: görbe mn
  • haricska: közönséges pohánka, hajdina, tatárka, kásanövény fn [Növ.] (Fagopyrum vulgare)
  • harisnya: a férfiak egész nadrága fn [Ruh.]
  • harizsoluó: kemenceseprű fn [Eszk.]
  • harsa: favágó fűrész fn [Eszk.]
  • hasolluó: szövőszék kellék fn [Eszk.]
  • hájsze: hát hiszen msz
  • hájszën: hiszen msz
  • hatcsillagos: tojáshím fn [Ünn.]
  • hatfiéle pogácsa: kovász, só, hagyma, ecet, szalonna és borseprő pálinka keverékéből készült pogácsa fr [Ét.]
  • hátrafacsar: hátrafordít ige
  • hátramaradt: megmaradt fn
  • havadi1: nárcisz fn [Növ.] (Narcissus poeticus)
  • havadi2: tojáshím fn [Ünn.]
  • hájziruzsa: házi kövirózsa fn [Növ.] (Sempervivum tectorum)
  • hájzkiérni mëgy: bekérezkedik egy házhoz boricát járni fr [Ünn.]
  • hájzpakkolás: amikor hosszabb időre az erdőre mennek szénát csinálni, mindent összecsomagolnak, magukkal visznek fr
  • házsártiéros: civakodó természetű mnházsártos
  • házsártos: civakodó természetű mnházsártiéros
  • hazunnat: otthonról hsz
  • hëcás: bozótos fn [Föld.] Rom.: hăţiş
  • hedegü: hegedű fn [Eszk.]
  • hederit: figyel ige „Rá së hederit."
  • hiéguóc1: sovány mn
  • hiéguóc2: sovány, betegség miatt felhizlalására alkalmatlan marha fn [Áll.]
  • hiéhël: tilol ige
  • hiéhëlüő: tiló fn [Eszk.]
  • hejj: hely fn [Föld.]
  • hëngiér: hóhér fn [Mest.]
  • heráj: szénászsák fn [Eszk.]
  • hërám: kapzsi, magának való, gyűjtögető, fösvény mn
  • hërbëria: limlom, kacat fn
  • hërcág: kötekedő mn
  • hërdál: pazarol ige
  • herelapi1: lóhere fn [Növ.] (Trifolium arvense)
  • herelapi2: lucerna fn [Növ.] (Medicago sativa)
  • herelapi3: hímzésminta fn
  • herelapis: tojáshím fn [Ünn.]
  • hërgël: ingerel, mérgesít ige
  • hërkël: hörög ige
  • hërmor: civakodás fn
  • hërmorkodik: civakodik ige „Ne hërmorkodjatok mán!"
  • hërrëg: hörög ige
  • hëjsszëgtet: kutyát uszít ige
  • hetfü: hétfő fn
  • hetüs: hetes mn
  • hëjzzám: hozzám hsz
  • hëjzzásuroluózkodik: hozzádörgölődik ige
  • hibuók: híg sár fn
  • hidlás1: istállópadló fn
  • hidlás2: a sírban a koporsó fölött a földet tartó deszka fn [Eszk.]
  • hikkog: csuklik ige
  • himës ing: kivarrott ing fn [Ruh.]
  • himës tojás: írott tojás fr [Ünn.]
  • hinyárojzik: futkos ige
  • hirib: ízletes vargánya fn [Növ.] (Boletus edulis)
  • hirvad: hervad ige
  • histuória: történelem fn
  • hiszi: várja ige
  • hit-remény-szeretet: tojáshím fn [Ünn.]
  • hitták: hívták ige
  • hitvány: sovány mn
  • hiu, hivu: padlás fn [Ház.]
  • hijza: hozzá hsz
  • hijzánk: hozzánk hsz
  • huóajz, hovajz: havaz ige
  • hob: hab fn
  • hobáj: völgykatlan fn [Föld.]
  • hoca ide: hozd ide fr
  • hoca s me: hozzad és adom – csere esetén fr
  • huócingër: huncut, rossz gyermek fn [Gyer.]
  • hodolán: macskagyökér fn [Növ.] (Valeriana officinalis)
  • hof: fartő, combhús a marhából fn [Ét.]
  • hofling: patkólevevő fn [Eszk.]
  • hokedli, hokelli: konyhaszék fn [Bút.]
  • homáj: felhő fn [Föld.]
  • homojog a hasam: fáj a hasam, korog a gyomrom fr [Orv.]
  • homp: halom, földkiemelkedés, hant fn [Föld.]
  • huónaljfa: a sárgerendát és az oszlopot összekötő fa fn [Ház.] →támajszfa
  • hophajda: komolytalan, felelőtlen, léha mn
  • hoplijzi: szeleburdi, helytelenkedő mn
  • hoppcsincs: bocskor fn [Ruh.] Rom.: opinci
  • Huópuj: hegynév fn [Föld.]
  • horgas: tojáshím fn [Ünn.]
  • horgit: görbít ige
  • horgocka: csipke fn [Ruh.]
  • horgos: tojáshím fn [Ünn.]
  • horog: takaró, csapófa – aratáskor a kaszára erősített meghajlított ág, amely a levágott szálas gabonát rendre vagy az előtte álló sorra fekteti és ezzel megkönnyíti a kaszás után dolgozó marokszedő munkáját fn [Eszk.]
  • hojszabeli: jobb oldali ökör fn [Áll.]
  • hojszu: hosszú mn
  • Hojszufalu: falunév fn [Föld.]
  • hojszuspicc: falvéső fn [Eszk.]
  • hojszuszárualma: almafajta fn [Növ.]
  • hovas1: havas fn [Föld.]
  • hovas2: havas mn
  • höbörcsös: ripacsos mn
  • höckönös: savanyú tárkonyos leves fn [Ét.]
  • höjköl: fej ige
  • höncsög: vakond fn [Áll.] (Talpa europaea)
  • höncsökturás: vakondtúrás fn
  • Hubejsz: ragadványnév fn [Név.] (pék volt a névadó)
  • hubejszka: lepényke fn [Ét.]
  • hubli: nagyobb, deszkából készült símító fn [Eszk.]
  • hubri: kapkodó, mindent elhamarkodó mn
  • hunyom ajja: hónalj fn [Test.]
  • hurbol1: elvisel, elhord ige
  • hurbol2: maga után cipel, hordoz ige
  • hurka: bél fn [Test.]
  • huruba: kalyiba, viskó, vityilló fn [Ház.]
  • hurut: köhögés fn [Orv.]
  • huszan-: huszon- szn
  • huszanëggy: huszonegy szn
  • husztaj: farkas és egyéb vadállat fn [Áll.] „Nem hajtunk ki a marhát, më fiéjjünk, hogy a husztaj elviszi."
  • huzentrág: nadrágtartó fn [Ruh.] Ném.: der Hosenträger
  • huzul: huzódik fn
  • hütös: esküdt mn
  • hüvejkël: fej ige

I, Í

  • iberdihand: egy irányból rakott fal fn [Ház.]
  • ibrikál: szükségét végzi ige
  • idüőtöltött: öreg mn
  • igyenes: egyenes mn
  • igyorkodik: grimaszkodik ige
  • Ilkuó: családnév fn [Név.]
  • illogat: iddogál ige
  • Ilon: ragadványnév fn [Név.]
  • imhol: itt hsz
  • immán: már hsz
  • impuókos: pókos ló fn [Orv.]
  • inas alma: hímzésminta fn
  • indzsëliér: mérnök fn [Mest.]
  • ingëm: engem nm
  • innap: ünnep fn [Ünn.]
  • inniét: innen hsz: interes
  • intërësz: érdek fn [Rom.]
  • inyen: ilyen nm
  • ipa: após fn [Rok.]
  • ipal: hozzáad ige
  • iperkëdik: valami után felfelé nyúl ige
  • irás: díszítés fn
  • irajzzik: csiklandós mn
  • iroda: községház fn
  • iromba: tarka, foltos mn
  • iromba tik: kendermagos tyúk fr
  • irombás: tarka tyúkfajta fn [Áll.]
  • ispion: kém fn Rom.: spion
  • ispotáj: kórház fn [Orv.]
  • istál: kér ige
  • Isten poroncsolatja: villám fr (mikor valakibe vagy valamibe beütött)
  • istrang: kötél fn
  • Isván: István fn [Név.]
  • itkányos: részeges, iszákos mn
  • ivándiék: ajándék fn

J

  • jábo: hiába msz
  • jándiékpiénz: lakodalmi ajándék fn [Ünn.]
  • jánka madárka: barázdabillegető fn [Áll.] (Motacilla alba)
  • jár vele: barátja, barátnője, udvarlója, kedvese fr
  • járom: a széklábakat összefogó deszka fn
  • ját: drusza fn
  • jaz: a, az ne
  • jiércike: fiatal tyúk fn [Áll.]
  • jere: gyere ige
  • jeszke, ijeszke: ijedékeny, félénk mn
  • jettibe: ijedtében hsz
  • jez: ez ne
  • jiszák: átalvető fn [Eszk.]
  • jiszánk: a jégen az a hely, ahol csúszkálnak fn
  • jiszánkodik: jégen csúszkál ige
  • jiszkiril: fut ige
  • jizen: üzen ige
  • jizliék: abrakmaradék fn [Ét.]
  • juóa: java fn
  • juókor: korán hsz
  • jüő: jön ige

K

  • kabanna: menedékház fn Rom.: cabană
  • kácsi: kenyér fn [Gyer.]
  • kacsuó1: a szőlő fogódzó hajtása fn [Növ.]
  • kacsuó2: kéz fn [Gyer.]
  • kafor: kámfor fn
  • Kajcsa: családnév fn [Név.]
  • kájt: kiált ige
  • kajtár: kutatgató mn (leginkább étel után)
  • kajtat: keresgél, kutat ige
  • káká: piszok, szar fn [Gyer.]
  • kakasbenderuó: kakasmandikó fn [Növ.] (Erythronium dens-canis)
  • kakasilla: tavaszi tárnics fn [Növ.] (Gentiana verna)
  • kakasos: hímzésminta fn
  • kakastarié1: hímzésminta fn
  • kakastarié2: tojáshím fn [Ünn.]
  • kakasülüő: a szarupárokat összekötő fa fn [Ház.]
  • Kakëjsz: ragadványnév fn [Név.]
  • kakukkfalva: az Epresalja gúnyneve fn [Név.]
  • kalafor: kakascímer fn [Növ.] (Alectorolophus goniotrichus)
  • kalán, kalány: kanál fn [Eszk.]
  • kalap: a kémény cseréppel fedett teteje fn [Ház.]
  • kalájszos: tojáshím fn [Ünn.]
  • kalatyol: értelmetlenül, össze-vissza beszél ige
  • kalcon: rövid szárú csizma fn [Ruh.]
  • káli: rosszféle mn „Káli lián a, ne mënny utána!"
  • kaliba: kunyhó fn [Ház.]
  • kalicka, galic: kalitka fn
  • kálik: semmi ember mn
  • kálnokfa: kányabangita fn [Növ.] (Viburnum opulus)
  • kam: kan fn [Áll.]
  • kamara: éléskamra fn [Ház.]
  • kámfuter: kórházi gondnok fn [Orv.] Ném.: der Krankenvater
  • kámota: kamat fn [Ker.]
  • kancsuó: kőműves serpenyő fn [Eszk.]
  • kángyiér: sárga cukor fn [Ét.]
  • kanijsztër: kanna fn [Eszk.]
  • kankuó: kampó, horog fn [Eszk.]
  • kankuós: tojáshím fn [Ünn.]
  • kankuóspálca: járkáló pálca sántáknak fn [Orv.]
  • kankuósvirág: hóvirág fn [Növ.] (Galanthus nivalis)
  • kankusko: kakasmandikó fn [Növ.] (Erythronium dens-canis)
  • kannasulluó: mezei zsurló fn [Növ.] (Equisetum arvense)
  • kantfal: élükre állított téglákból készült fal fn [Ház.]
  • kánturhájz: vasúti őrház fn [Ház.]
  • kanyuó: agglegény fn
  • kapcs1: csat fn [Eszk.]
  • kapcs2: kapocs fn [Eszk.]
  • kápia: kocsolai paprika fn [Növ.]
  • káplár: tizedes fn [Mest.]
  • kápojsztafej: tojáshím fn [Ünn.]
  • kapsa: erdei szamóca fn [Növ.] (Fragaria vesca)
  • kapson: földieper fn [Növ.] Rom.: căpşun (Fragaria)
  • kaptatuó: meredek emelkedő fn [Föld.]
  • karaspad, karatpad: szék fn [Bút.] „Üjjön a karaspadra no, ne a padra!"
  • karicol: karcol ige
  • karicsol1: károg, kotkodácsol ige
  • karicsol2: hangosan és sokat beszél, ürességeket mond, rikácsol ige
  • karikuós: karika alakú kalács fn [Ét.]
  • karinca: kötény fn [Ruh.]
  • kártya: kanna fn [Eszk.]
  • kas1: kaptár fn [Eszk.]
  • kas2: kosár fn [Eszk.]
  • kaskavál: a havason készült hétfalusi sajt fn [Ét.] Rom.: caşcaval
  • kasos szekiér: személyszállító kis kocsi fn [Eszk.]
  • kasmatiérol: settenkedve keres valamit ige
  • káso: rizs, köles fn [Ét.]
  • kasornya: kézi kosár fn [Eszk.]
  • kásovirág: illatos kankalin, lisztes kankalin, medvefül kankalin fn [Növ.] (Primula farinosa, columnae, auricula)
  • kajsza: pénztár fn [Ker.]
  • kaszaj1: farakás fn
  • kaszaj2: kazal fn
  • kajszos: ferde, nem derékszögű, horgas mn
  • kájszro: lábos fn [Eszk.]
  • kájszta: deszkarakás fn
  • kajsztën1: láda, padláda fn [Bút.] Ném.: der Kasten
  • kajsztën2: szekrény fn [Bút.] Ném.: der Kasten
  • kasztron: lábos fn [Eszk.]
  • kászuj: hársból (fakéregből) készült edény, amelybe epret szoktak szedni fn [Eszk.]
  • kaus: merítőkanál fn [Eszk.]
  • kecele: kötény fn [Ruh.]
  • kecske1: favágásra alkalmas állvány fn [Eszk.] →harsa
  • kecske2: hegybe végződő háromlábú állvány, amelyen a lóherét, lucernát szárítják fn [Eszk.]
  • kecskebucsa, kecskebucska: bukfenc fn
  • kecskeolluó: kecskegida, gödölye fn [Áll.]
  • kecskeszakál: szőrfű fn [Növ.] (Nardus stricta)
  • këcsula: kucsma fn [Ruh.] Rom.: căciulă
  • ked1: kedd fn
  • ked, kied2: kend nm
  • kiéfër: szarufa fn [Eszk.]
  • kiéfërfa: a tetőszerkezetet tartó szarupár fn [Ház.]
  • këgyelet: szivárvány fn „Mán nem liéjsz essüő, më láccik a këgyelet.”
  • këgyend, kigyemed: kegyed, kegyelmed nm
  • kiégyuóvirág: kétlevelű csilla fn [Növ.] (Scilla bifolia)
  • kiékalma: almafajta fn [Növ.]
  • kiékhátugomba: piruló galóca fn [Növ.] (Amanita rubescens)
  • kiékpityuókások: a hétfalusiak gúnyneve fn [Név.] (gúny, a hétfalusiak inkább az iparilag jobban értékesíthető, takarmányozásra, szeszgyártásra alkalmasabb kék színű krumplit termesztik)
  • këllán: egyéves bárány fn [Áll.]
  • këltica: kisebb fajta kelés fn [Orv.]
  • kiénál: kínál ige
  • kendërláb: kenderes földek fn [Föld.]
  • kendüő: törülköző fn
  • kendüőszëg: edénytartó fn [Bút.]
  • kiénken: a kemence része fn
  • këntërnál: csúful énekel ige
  • kenyiérszër: kenyérüzletek sora fn [Ker.]
  • kepe: egyházadó fn
  • kiérdi: kérdezi ige
  • kerek: kerék fn
  • kerekcsillagos: tojáshím fn [Ünn.]
  • kerekeskurva: a →duóduckeriékre rögzített leányt és legényt ábrázoló szalmabábú fr [Ünn.]
  • kerëng: tekereg ige
  • kerepciél: koplal, immel-ámmal eszik ige
  • keresmiény: kereset fn
  • kërësztës ruzsás: hímzésminta fn
  • kering: kaszál ige
  • kërpácskodik: kajtárkodik ige
  • kert: kerítés fn [Ház.]
  • kertilübör: orgona fn [Növ.] (Syringa vulgaris)
  • kërzsa: mankó fn [Orv.]
  • kesefa: szekéralkatrész, a →farhiéchez kapcsolódik fn [Eszk.]
  • keserügomba: pelyhes keserűgomba fn [Növ.] (Agaricus vellerus, Lactarius vallerus)
  • kiétcsillagos: tojáshím fn [Ünn.]
  • këtránalama: almafajta fn [Növ.]
  • këtránpapir: gyufa fn [Eszk.]
  • këtrány: méreg fn
  • kiétszáju: kétszínű ember fr
  • kettüős alma: hímzésminta fn
  • kettüős serién him: hímzésminta fn
  • kevert: vízzel összekevert korpa fn [Ét.] (állateledel)
  • kianliégol: alapot kijelöl ige [Ház.] Ném.: anlegen
  • kibesziél: elmesél ige
  • kibucsárdájz: lépcsőt kalapáccsal mintáz ige [Ház.]
  • kicuókol: faéket tesz alája ige
  • kicseriélt gyermëk (váltott gyermëk): csúnya, vézna gyermek, akit a néphit szerint rossz szellemek a szép, egészséges gyermek helyébe hoztak fr
  • kicsi: kevés hsz
  • kicsi ruzsás minta: hímzésminta fn
  • kicsi szász him: hímzésminta fn
  • kicsi török alma: hímzésminta fn
  • kicsiágy: heverő fn [Bút.]
  • kicsidiég: rövid ideig hsz
  • kicsihájz: kisszoba fr [Ház.]
  • kicsiszives: tojáshím fn [Ünn.]
  • kiduccol: alátámaszt ige
  • kiduvad: kifolyik ige
  • kietek, kegyetek: maguk nm
  • kifogad: kibérel ige
  • kifundál: kitalál ige
  • kigyuós: tojáshím fn [Ünn.]
  • kijëszkápál: kivergődik ige
  • kikerics: őszi kikirics fn [Növ.] (Colchicum autumnale)
  • kiközöl: kieszközöl ige
  • Killiér: völgynév fn [Föld.]
  • kinessüő: kénes eső fr
  • királkörte: körtefajta fn [Növ.]
  • kircsiéj: vas ék fn [Eszk.]
  • kisasszoncsercse: fülbevaló fn [Ruh.]
  • kisasszoncsercse: tojáshím fn [Ünn.]
  • kisasszonpapucsvirág: sisakvirág, farkasölő sisakvirág fn [Növ.] (Aconitum napellus, vulparia)
  • kisirül: gyorsan kimegy ige
  • kisprájcol: deszkával kitámaszt ige
  • kiszëmël: kiválaszt ige
  • kitakarul: kitakarodik, kibonyolódik ige
  • kitöp: kiköp ige
  • kizár: kinyit ige
  • klëtita: palacsinta fn [Ét.] Rom.: clătită
  • klupni: szorító, a ráfot ezzel szorítják fel a kerékre mintavétel végett fn [Eszk.]
  • Küőba: hegynév fn [Föld.] (kőbáb)
  • kuóbil: rosszat jósol ige
  • kuóbit: hazudik, füllent ige
  • kuóbor: a szekér fedele, ernyő fn [Eszk.] „Kuóboros szekiér."
  • kobza: lant fn [Eszk.]
  • kocor: görbe élű bicska fn [Eszk.]
  • kuócs: kulcs fn
  • kocsán: kocsány fn [Növ.]
  • kocsánojz1: tarlózik igetolluójszik
  • kocsánojz2: gyümölcsöt száráról leszed, szedeget ige
  • kocsánojz3: keresgél ige
  • kuóda: copf fn [Test.]
  • kodáni: faluvégi, felszegi fn [Föld.]
  • kodániak: a hosszúfalu-felszegiek gúnyneve fn [Név.] (gúny, a faluvégen laktak)
  • kodájsz száju: zabolás fr
  • kuódil: szörteleníti a juhok farkát ige
  • kuódri: szelet fn „Oan dög kóudri kënyeret attak."
  • kojtoros: sátoros cigány fn
  • kuólica: tekergő fn
  • kuólikás: beteges mn
  • kolindál: házal ige Rom.: a colinda
  • kolindálás: éneklés, köszöntés ige [Ünn.] Rom.: a colinda
  • kolontos1: rendetlen mn
  • kolontos2: féleszű mn
  • kuóltoguó: kószáló, bolyongó mn
  • koma: keresztszülő fn [Rok.]
  • komanduó: parancs, parancsnokság fn
  • komijsz: katonacipó fn [Ét.]
  • komijsz élet: katonaság fr
  • komijszár: felügyelő, biztos fn [Mest.] Ném.: der Kommissar
  • kompona: mérleg fn [Eszk.]
  • konc: csont fn [Ét.]
  • kondiéj: tojásíró fn [Eszk.]
  • kondor: göndör mn „Mien kondorhaju gyermëk!"
  • kuónica: kis gyalogszán fn [Eszk.]
  • kuónicások: a csernátfalusiak (Eger) gúnyneve fn [Név.] (gúny, a hegy alatt kis gyalogszánnal jártak)
  • kontorás: zenész fn [Mest.]
  • kopac: meztelen mn
  • Kopács: ragadványnév fn [Név.]
  • koplik: kopik ige
  • korcsoja: szánkó fn [Eszk.]
  • korcsoma, korcsma: kocsma, vendéglő fn [Ker.]
  • kuóricál: tekereg ige
  • korosnya: valami, amit vállon visznek: fa, csomag stb. fn
  • kosár: szétszedhető kerítés az →ëjsztënánál fn
  • koslat: járkál össze-vissza, téblábol ige
  • koslibálás: leánykérés fn
  • kuóst: széna, sarjú fn [Növ.]
  • kuójszil: sűrű, savanyú juhtej, amelyből a savót eltávolították fn [Ét.]
  • koszlobár: semmirekellő mn
  • kojszmol: koszol ige
  • kojszt: kis méretű pálca, bot fn [Eszk.]
  • Kojszta: családnév fn [Név.]
  • kotiéc: ketrec fn Rom.: coteţ
  • kotkoriéci: felszegi fn [Föld.]
  • kotkoriéciak: a felszegiek gúnyneve fn [Név.] (gúny, a faluvégen laktak)
  • kotoj: kandúr fn [Áll.] Rom.: cotoi
  • kotojoz: „udvarol" a kandúr ige
  • kotor: maradvány, csonk fn
  • Kotyor: pataknév fn [Föld.]
  • kovad (kuvad) a fal: lekopik, lehámlik a festés a falról fr
  • kovartiéj: szállás fn
  • kovartiéjoz: elszállásol ige
  • kovrics: perec fn [Ét.] Rom.: covrig
  • kozsuók: báránybőrből készült hosszú felső öltöny fn [Ruh.] Rom.: cojoc
  • kozsokár: szűcs fn [Mest.] Rom.: cojocar
  • Köblös: ragadványnév fn [Név.]
  • küőek: kövek fn
  • kökénszilva: kökény fn [Növ.] (Prunus spinosa)
  • küőlepcsüő: palacsinta fn [Ét.]
  • kölömp1: fatörzsből kirótt darab fn
  • kölömp2: rövid tőke fn [Növ.]
  • kölönte: kis laposfejű hal fn [Áll.]
  • kölöny: három láb hosszú hasítatlan fatő fn
  • költ: fát vagy valami mást szállít ige
  • kömién: erdei kömény fn [Növ.] (Peucedanum palustre)
  • köntörfal: fenékrúgás fn
  • könyök: hajlás fn
  • könyörödös: húsgombóc leves fn [Ét.]
  • könyü: könny fn
  • könyves: könnyes mn
  • Köpe: családnév fn [Név.]
  • köpec, küpec: tócsa fn
  • köppöl: csipked, kikezd (inkább szárnyasokra mondják) ige „A verebek mind leköppölik a csërësnyiét."
  • körtve: körte fn [Növ.]
  • kösöntyü1: melldísz, a népviselet része fn [Ruh.]
  • kösöntyü2: melltű, mellboglár, amellyel a nagy kendőt a mellen összetűzik fn [Ruh.]
  • küőjszál: kőszikla fn [Föld.]
  • kötüőfiék: tojáshím fn [Ünn.]
  • köviérmalter: vakolásra használt, több meszet tartalmazó malter fn [Ház.]
  • krinta: sajtnyomó teknő fn [Eszk.]
  • krizántin: krizantém fn [Növ.] (Chrysanthemum indicum)
  • krojtor: szabó fn [Mest.] Rom.: croitor
  • kuckora: →apa- vagy →anyatárs fn [Rok.]
  • kucsukál: szendereg ige
  • kucsul: alszik, lefekszik ige [Gyer.]
  • kucu: tejfog, fogacska a gyermeknél fn [Gyer.]
  • kujak: ököl fn [Test.]
  • kuka: maszkos szereplő a boricatáncban fn [Ünn.]
  • Kukella: ragadványnév fn [Név.]
  • kukërca: a frissen borjúzott tehén teje felfőzve fn [Ét.]
  • kukuj: púp a fejen fn [Orv.] Rom.: cucuj
  • Kukujiél: hegynév fn [Föld.]
  • kukukvirág: berki szellőrózsa fn [Növ.] (Anemone nemorosa)
  • kukurujz: kukorica fn [Növ.] (Zea mays)
  • kulcsoluódik: összekapcsolódik ige
  • kulcsvaskötiés: a falat megerősítő vaskötés fr [Ház.]
  • kupa1: bodonkút fn [Ház.]
  • kupa2: régi űrmérték fn [Mért.] ((= 1,56 l; 16 kupa = 1 régi véka = 25 l; 4 régi véka = 1 köböl)
  • Kupa3: ragadványnév fn [Név.]
  • kupafa: gömb juhar fn [Növ.] (Acer platanoides)
  • kupás: cseréplezáró a tetőn fn [Ház.]
  • kurál: kezel, gondoz ige
  • kurcsa: kaptány fn [Ruh.]
  • kuria1: községi kocsma fn
  • kuria2: udvarház fn [Ház.]
  • kurkál: zavar ige Rom.: a curca
  • kurti: férfi ujjas fn [Ruh.]
  • kurucvijz: pálinka fn [Ét.]
  • kusruva: kis ruha, kisebb keszkenő fn [Ruh.]
  • kujszkora, kujszkura: →apa- vagy →anyatárs fn [Rok.]
  • kutgárdja: kútkáva fn
  • kutia: doboz fn Rom.: cutie
  • kutrovás: kútkeret fn
  • kutyaepër: fejes mangolt fn [Növ.] (Blitum capitatum)
  • kutyakapor: ebszékfű fn [Növ.] (Matricaria inodora)
  • kutyatej: kis-sár fűtej, farkaskutyatej fn [Növ.] (Euphorbia esula, cyparissias)
  • kücsüke: kicsi, kis mn
  • küjebb: kintebb hsz
  • küjjel: kívül hsz
  • külü: erdei tisztás fn [Föld.]
  • küpiéc: sokat ivó mn
  • küpiéckedik: kelletlenül iszik ige
  • küpü: krumpliprés fn [Eszk.]
  • küpül: köpül ige
  • kürtüő, kürtü: kémény fn
  • küssebb1: fiatalabb mn
  • küssebb2: kisebb mn
  • küssö: külső hsz
  • küjszürü: köszörű fn [Eszk.]
  • küzsdiég: kisded fn [Gyer.]

L, Ly

  • láb1: dűlő fn [Föld.]
  • láb2: a fal síkját meghatározó, befalazott deszkadarab fn [Ház.]
  • lábbeduguó: fatalpú cipő bőr vagy vászon borítással fr [Ruh.]
  • láb-föld, láf-föld: nagyobb földdarab, kb. 1/3 km hosszú fr [Mért.]
  • laboda: út menti laboda fn [Növ.] (Atriplex patulum)
  • Lackuó: családnév fn [Név.]
  • laf: hosszirányban elhelyezett tégla fn [Ház.]
  • lag: lakk fn
  • lájbi: mellény fn [Ruh.]
  • lajkuó: rest, lomha mn
  • lajtorja1: a szekér oldaldeszkái fn [Eszk.]
  • lajtorja2: létra fn [Eszk.]
  • lakadalom: lakodalom fn [Ünn.]
  • lakuóca: mátkaság fn [Rok.]
  • lákom: telhetetlen mn Rom.: lacom
  • lámpi: lámpa fn
  • láncos: tojáshím fn [Ünn.]
  • landauër: hintó, négykerekű, kétajtós nehéz kocsi fn
  • lang: láng fn
  • lapi: levél fn [Növ.]
  • lapjas: lapály fn [Föld.]
  • lapocka: sulyok, kellék a boricatánchoz fn [Ünn.]
  • lappancs: csapóajtó fn
  • laptua: labda fn
  • laskasirittüő: tésztanyújtó fn [Eszk.]
  • lájszni: →láb fn [Ház.]
  • lator: férjes asszonyok szeretője fn
  • lebedeg1: a torokfájás egyik fajtája fn [Orv.]
  • lebedeg2: nyeldeklő fn
  • lebëlget: csintalankodik ige
  • liéceliés: a lécekfelszegelése a szarufára fn [Ház.]
  • leducolták: letaposták ige
  • leffëg: lanyhán megy ige
  • leffentyü: fülcimpa fn [Test.]
  • leffës: lelógó mn
  • leffës ember: lanyha, lágy ember fr
  • liégej: többnyire cserefából készített víztaroló edény (nagy kulacs), melyben a mezőre, erdőre szokták vinni a vizet fn [Eszk.] →borbojuó
  • legiénviérëcske: erdei lednek fn [Növ.] (Lathyrus sylvestris)
  • liéjha: az ágas két végét összekapcsoló fa a nyújtófa alatt fn [Eszk.]
  • lekucorodik: leguggol ige
  • lelkënd: lélegzik ige
  • lënge1: langyos mn
  • lënge2: nincs jól felöltözve mn „Oan lënge vagy."
  • lënge ruha: vékony vagy bő ruha fr [Ruh.] „Ne oan lënge ruhában mënny ki, hideg van!"
  • liénia, linia: vonalzó fn [Eszk.]
  • lepall: leráz ige
  • lepallja: lepucolja ige
  • lepcsëg: ugrál a sárban ige „Ne lepcsëgj a sárbo, mind lepërëckiélsz."
  • lepcsël: pancsol ige
  • leptibe: lassan mn
  • liéscsián: lestyán, leustyán fn [Növ.] (Levisticum officinale)
  • liéjsz: leszel ige
  • leszakajszt: leszakít ige
  • lëttem: születtem ige „Ién akko lëttem, miko a muszkák biéjüőttek a Tëmësën, miko ujra kapálták a pityuókát (1849. június 6.)"
  • leviélkiék: tojáshím fn [Ünn.]
  • liévendüő: jövendő hsz
  • lián, liánocska: leány fn
  • lik1: lyuk fn
  • lik2: szűk utca fn [Föld.]
  • likas ruzsás: hímzésminta fn
  • lili: ügyetlen mn
  • lin: gallér fn [Ruh.]
  • lingár: édes mn
  • linka: zöldes pálinka fn [Ét.]
  • luóbaduguó: hám fn [Eszk.]
  • loboguó1: forrás fn (inkább szénsavas)
  • loboguó2: zászló fn
  • loboguó vijz: fövő víz fn
  • luófinggomba: óriási pöfeteg fn [Növ] (Langermannia gigantea)
  • luófrál: céltalanul járkál, lábatlankodik ige
  • lohamik: lohad ige
  • loncsog: áztatja magát az esőben ige
  • lopáj: lapály fn [Föld.]
  • lostila: aki igen sokat beszél mn
  • lot: lat fn [Mért.]
  • löcskönös: híg leves fn [Ét.]
  • lüődörc: helytelen, rossz gyermek mn
  • lüőjtüő: lejtő fn [Föld.]
  • lug: mosószer fn
  • luptájzik: küzd, harcol ige Rom.: a lupta
  • lüdiérc1: lidérc fn
  • lüdiérc2: tojáshím fn [Ünn.]
  • lütyül: iszogat ige

M

  • macsi: ló fn [Gyer.]
  • macska: nyalánk, torkos gyerek fn [Gyer.]
  • macskafa: a szarufát összekötő gerenda fn [Ház.]
  • macskanyom: hímzésminta fn
  • madársuósdi: erdei madársóska fn [Növ.] (Oxalis acetosella)
  • mádra: gyomorszáj fn [Test.]
  • magmarha: tenyésztő állat fn [Áll.]
  • magos: magas mn
  • Magura: hegynév fn [Föld.]
  • magyaruó: mogyoró fn [Növ.] (Corylus avellana)
  • majmuc: majom fn Rom.: maimuţă
  • májos: májas fn [Ét.]
  • majtiég: majd, aztán hsz
  • makkolás: a szarufa és a gerenda összeillesztése fn [Ház.]
  • mákuó: nagymama fn [Rok.]
  • makris: közönséges borbolya fn [Növ.] (Berberis vulgaris)
  • makverüő: vakmerő mn
  • mákvirág: mák, pipacs fn [Növ.] (Papaver somniferum, rhoeas)
  • máliékörte: körtefajta fn [Növ.]
  • malinág: zselnice meggy fn [Növ.] (Padus racemosa)
  • mámá: anya fn [Gyer.]
  • mán: már hsz
  • máno, málno, málla, mállo: málna fn [Növ.] (Rubus idaeus)
  • mánolapi: hímzésminta fn
  • mánta: ügyetlen mn
  • mánus: óramutató fn
  • manyajz: párzik a kakas ige
  • mányi: nagyanyó fn [Rok.]
  • mápuó: nagyapó fn [Rok.]
  • maradian van: beteg fr [Orv.]
  • margariétás: tojáshím fn [Ünn.]
  • margitvirág: tojáshím fn [Ünn.]
  • marin: mérges vérkelés fn [Orv.]
  • mars: induló fn
  • martilapi: martilapu fn [Növ.] (Tussilago farfara)
  • masina1: bármilyen motorhajtotta gép fn (pl. favágógép)
  • masina2: gyújtó fn
  • masina3: mozdony fn
  • masingever: gépfegyver fn Ném.: das Maschinengewehr
  • masirojz: menetel ige
  • massing: gyapotfonal fn
  • majszkabál: álarcosbál fn
  • majszkura, majszkara: álarcos, farsangi alakoskodó fn [Ünn.]
  • majszlag: csattanó maszlag fn [Növ.] (Datura stramonium)
  • matat: motoszkál, tesz-vesz ige
  • matigál: nyúlkál ige
  • matola: motolla fn [Eszk.]
  • matuf: meszelő fn [Eszk.]
  • majzitláb: mezítláb mn
  • : mert ksz
  • mié: miért nm
  • me!, mesze!: tessék isz
  • medregoj, merdegoj: meredek domboldal fn [Föld.]
  • medvegomba: édes vargánya fn [Növ.] (Boletus scaber, aerus)
  • mëgcsinálja: megrontja ige
  • mëgehül: megéhezik ige
  • mëgënged: megbocsát ige
  • mëggyuón: megkonfirmál ige
  • mëghájad: megtelik ige
  • mëghaltol: megállít ige Ném.: Halt!
  • mëgkiéntelenëdik: megkeseredik ige
  • mëgkovájszolták a kenyeret: a →küpün áttört főtt →pityuókával összegyúrták a lisztet majd hozzáadták a →cüőköt fr
  • mëgmejjeszt: malacot, tyúkot leforráz, szőrtelenít ige
  • mëgmerett: megmerevedett, meghalt ige
  • mëgnyuvajszt: megfojt ige
  • mëgöklel: szarvával megdöf ige
  • mëgolvas: megszámol ige
  • mëgparasztul: megőrül ige
  • mëgpattintja jaz ablakot: megnyitja az ablakot, résnyire nyitja fr
  • mëgszerencsiéjz: felköszönt ige [Ünn.]
  • mëgszonnyult: szomjas lett ige
  • mëgtikkad: megfullad ige
  • mëgtromfol: kicsúfol, fölé kerekedik ige
  • mëgügyel: megfigyel ige
  • mëgviérül: megbetegszik, meghűl ige [Orv.]
  • mëgvigyájz: megfigyel ige
  • mejje: melle fn [Test.]
  • mejjiék: szövőszál fn
  • mejjes: férfi felöltő fn [Ruh.]
  • mënëk: megyek ige
  • mënën, mënyën: megy ige
  • mënj a pupec likábo: menj a fenébe fr (gúny)
  • mënünk: megyünk ige
  • miérëg: genny fn [Orv.]
  • merëkje: kis boglya fn [Mért.]
  • mërén, mimmërén, mindmërén: mindig, állandóan, folyton msz
  • merënde: eleség fn [Ét.]
  • merëndiél: az erdőre vagy mezőre menőnek élelmet pakol ige
  • merëndés ruha, merënderova: amibe az élelmet teszik fr [Eszk.]
  • mesdënye: fiatalon kivágott fa, facsemete fn
  • mejsszünnen, mejsszürröl, mejsszünni: messziről hsz
  • Meszes: ragadványnév fn [Név.]
  • meszesëk: a pürkereciek gúnyneve fn [Név.] (gúny, itt működtek a mészégetők)
  • met: mert ksz
  • metëk!: tessék isz
  • metiéltës: laska, tészta fn [Ét.]
  • miézga: gyanta, fanedv fn
  • miézkörte: körtefajta fn [Növ.]
  • mián: miatt ksz
  • micsa: micsoda nm
  • Micsuók: ragadványnév fn [Név.]
  • mihej: műhely fn
  • mikuó: mikor nm
  • mindamënnen: mindannyian, mindnyájan nm
  • mindenünniét: mindenünnen nm
  • mindiétig: még mindig nm
  • mindmerién: mindig nm
  • minnyát: azonnal hsz
  • mintseb: mintsem nm
  • minyen: milyen nm
  • mirha: illatos olaj fn
  • mirigy: pestis fn [Orv.]
  • miskulál: mismásol, elken ige
  • Mityi: ragadványnév fn [Név.]
  • mivelüődiés: művelődés fn
  • mivelüődik: művelődik ige
  • mives nap, mies nap: hétköznap fr
  • mijziéria: szemét, szemétség, mocsok, mocskosság fn
  • moc: fülhaj fn [Test.]
  • mocsoliék1: lucskos, piszkos mn „Mocsoliék idüő van.”
  • mocsoliék2: moslék fn
  • mogyoruóajj: tojáshím fn [Ünn.]
  • mokán, mokány: juhászattal foglalkozó barcasági román fn
  • mokendál: mellébeszél, hazudik ige
  • mon: mony fn [Test.]
  • muónár: molnár fn [Mest.]
  • muónárharang: pléhkolomp, amelyet a →kukák az övükre kötöttek fn [Ünn.]
  • monos, monyos: ménló fn [Áll.]
  • mortyol, mortyikál: gyúr ige
  • mostan: most hsz
  • mojszt: almacsutka fn
  • mozajk: műkő fn [Ház.]
  • Mucsa: ragadványnév fn [Név.]
  • mukkër: álszent mn „Micsa mukkër niépsiég!"
  • mula: rest mn
  • mur: kőfal fn [Ház.]
  • Murgyi: ragadványnév fn [Név.]
  • murok: sárgarépa fn [Növ.] (Daucus carota)
  • musaciél: kamilla, orvosi székfű fn [Növ.] (Matricaria chamomilla)
  • muskotár: muskotály fn
  • mujszi: álomszuszék mn
  • mujszka: orosz fn
  • mutál: halaszt, elhalaszt ige Rom.: a muta
  • mutajssza: mutassa ige
  • mutajszt: mutat ige
  • mutuj: hallgatag, ügyetlen ember mn
  • mü, münk, mink: mi nm
  • münköt: minket nm

N, Ny

  • nádat hujz: a plafondeszkára nádat szegez fr [Ház.]
  • nádszeg: a nád felveréséhez derékszögben meghajlított szeg fn [Ház.]
  • nagyhájz: díszszoba fn [Ház.]
  • nagykalán: levesmerő fn [Eszk.]
  • nagykalapos: rossz szellem fr
  • nagyobb: idősebb mn
  • nagyrova: nagykendő fn [Ruh.]
  • napa: anyós fn [Rok.]
  • naviétázik: ingázik ige Rom.
  • nié!: nézd! isz
  • nedruó: ügyetlen mn
  • nefelejcs: tojáshím fn [Ünn.]
  • nehiéssiég: légzési nehézség, asztma fn [Orv.]
  • nekitüőkked a Nap: rásüt a Nap fr
  • nem vëgyülök oda: nem avatkozom be fr
  • niémet1: keringő fn [Ünn.]
  • niémet2: osztrák fn
  • nërávás: makrancos ló mn Rom.: nărăvaş
  • nësëntok: gyáva mn „Nesentok gyermëk!"
  • nejsze!: tessék! isz
  • noglájdni: csavarfejező fn [Eszk.]
  • notárius: jegyző fn [Mest.]
  • numáj: „nem még", már nem ksz Rom.: numai
  • nut: vájat (→nut és →fiéder) fn [Ház.]
  • nyad, nyuvad: fullad ige
  • nyakángat: szundikál ige
  • nyákja van: ideges, zsémbes fr
  • nyaliság: édesség fn
  • nyám: rokonság fn [Rok.] Rom.: neam
  • nyápic: sovány, gyenge mn
  • nyári nyihoguó: tavasszal született csikó fr [Áll.]
  • nyás: nyárs fn [Eszk.]
  • nyáshordozuó: szerep a boricatáncban fn [Ünn.]
  • nyáskál: nyűgölődik, mindenhová felmászik, járkál ige
  • nyeg: nyög ige
  • Nyién: falunév fn [Föld.]
  • nyiforog: nyikorog ige
  • nyihoguó: csikó fn [Áll.]
  • nyikháj: sovány, gyenge mn
  • nyirett: nyírott mn
  • nyivog: cincog ige
  • nyugudik: nyugszik ige
  • nyugut: nyugat fn [Föld.]
  • nyugutt: nyugodt mn
  • nyulacska: széleslevelű gyapjúsás fn [Növ.] (Eriophorum latifolium)
  • nyulasok: a csernátfalu-alszegiek gúnyneve fn [Név.] (gúny, közel voltak a mezőhöz)
  • nyulrakottya: terjőkekígyószisz fn [Növ.] (Echium vulgare)
  • nyuszojuó: nyoszolyó fn
  • nyuszojuóasszon: nyoszolyóasszony, aki a kontyolást végzi fn [Ünn.]
  • nyuvasztuó: fojtó mn
  • nyüslet: járkál ige
  • nyüstye, nyüst: szövőszék kellék fn [Eszk.]

O, Ó

  • oan: olyan ksz
  • Uóber: ragadványnév fn [Név.]
  • uóbiégat: sirat ige
  • uód: old nm
  • uódalluó: hegyi mellékút fn [Föld.]
  • odaltok mënën: oldalosan megy fr
  • uódarol: járkál ige
  • odatüőkked a Nap: odasüt a Nap fr
  • odor: a csűr hátsó része, ahol a pelyvát szokták tartani fn [Ház.]
  • uófok: rossz szellem fn Ném.: der Alf, der Olf
  • ojvás: marhalegelő fn [Föld.]
  • okula, okuláré: szemüveg fn
  • olávirág: körömvirág fn [Növ.] (Calendula officinalis)
  • olta: óta hsz
  • oltott: kocsonya fn [Ét.]
  • ondok1: lehetetlen mn
  • ondok2: utálatos mn
  • ondokol: haszontalanul bíbelődik, lehetetlenkedik, nyugtalankodik ige
  • ontok: átdobó fonal fn
  • orca, orcája: arca fn [Test.]
  • ordaleves: ordából és kenyérszeletekből készített leves, amelyet gyermekágyasnak vittek →radinába fn [Ét.]
  • orotta: irtotta ige
  • orotvány, orotván: irtovány fn
  • ojsztág, ojsztán: azután, majd ksz
  • uótottszilva: szilvafajta fn [Növ.]
  • ovas: avas mn
  • ovul: avul, megavul ige
  • ozsonna: uzsonna fn [Ét.]

Ö, Ő

  • öklik: gömbölyödik, nő ige (csak cseresznyére és meggyre mondják) „Öklik mán a csërësnye."
  • ökörfarkorruó: keskenylevelű ökörfarkkóró fn [Növ.]
  • Ördögbiérce: hegynév fn [Föld.]
  • ördögborda: lándzsás útifű fn [Növ.] (Plantago lanceolata)
  • orgonál: vonít ige
  • üőrharang: vörösrézből készült csengő a boricánál fn [Ünn.]
  • öjsszeadta magát valakivel: megnősült, férjhez ment fr
  • öjsszeduccol: összetapossa ige
  • öjsszeharagusznak: megharagszanak egymásra ige
  • öjsszekurkál: összezavar, összekuszálja a szálakat ige Rom.: a curca
  • öjsszepogácsál: a penészes széna darabokba összeáll ige
  • öjsszetácskál: összetör, széttör ige
  • östve: este fn
  • ösven, ösveny: ösvény fn [Föld.]
  • üőjszember: hiedelemlény fn
  • üőjszivirág: őszi kikirics fn [Növ.] (Colchicum autumnale)
  • öjszve: össze ik

P

  • paciérozik: sétál, csinosan kiöltözik a sétához ige Ném.: spazieren
  • pad: láda fn [Bút.]
  • padol: padlózattal ellát ige [Ház.]
  • Paizs: családnév fn [Név.]
  • Pajor1: családnév fn [Név.]
  • pajor2: csimasz fn
  • pajta: istálló fn [Ház.]
  • pakiét: csomag fn Rom.: pachet
  • pakktartuó: csomagtartó fn [Eszk.]
  • pakura: kőolajtermék fn
  • paláj: lapály fn [Föld.] „Sok paláj van itt a mü hëgyünkön, palájos jaz egiész hejj."
  • Pálandor: ragadványnév fn [Név.]
  • pall: ver ige
  • Pancsi: ragadványnév fn [Név.]
  • Pancsuó: dombnév fn [Föld.]
  • pánk: pók fn [Áll.]
  • pánkálluó: pókháló fn [Áll.]
  • pánkuó: fánk fn [Ét.]
  • pápá: étel fn [Gyer.]
  • papalma: almafajta fn [Növ.]
  • papkiszuromszëmëdët: margitvirág fn [Növ.] (Chrysanthenum leucanthemum)
  • papmonya: pirosló hunyor fn [Növ.] (Helleborus purpurascens)
  • pappiros: papír fn
  • papusa1: csomócska fn „Ë papusa dohány."
  • papusa2: kis sütemény, kifli fn [Ét.] (α alakú)
  • paráj: pénz fn [Ker.] Rom.: parai (120 paráj = 100 bani = 1 leu)
  • parajszhus: lábikra fn [Test.]
  • párgámënkörte: körtefajta fn [Növ.]
  • párnahiéj: párnahuzat fn
  • parrag: parlag fn
  • Partamás: ragadványnév fn [Név.]
  • Partin: családnév fn [Név.]
  • passadojz: ásít ige
  • pájszer: lyukasztó fn [Eszk.] Ném.
  • pájszos: szorosan illeszkedő, találó mn
  • pájsztorbotos: tojáshím fn [Ünn.]
  • patikáros: patikus, gyógyszerész fn [Orv.]
  • patkonca: packona mn
  • patkuós: tojáshím fn [Ünn.]
  • patrakonya: vízpart melletti csigolyás fn [Föld.]
  • pëcil: pórul jár ige Rom.: a păţi
  • peddig, pediglen: pedig ksz
  • peheteg: sütőkemence seprű fn [Eszk.] →peneti
  • pejpën: selypen mn
  • pëlhi: pehely fn
  • Peltán: családnév fn [Név.]
  • pëna: toll fn
  • pëndële: alsóing fn [Ruh.]
  • pënëti, pënëte, pëmëte: sütőkemence seprű fn [Eszk.]
  • Pënzurát: ragadványnév fn [Név.]
  • Pënzurát: ragadványnév fn [Név.]
  • pëpëcskëdik: sokat vesződik valamivel, babrál, aprólékoskodik ige
  • piépeskörte: körtefajta fn [Növ.]
  • pëpsz: a pulyka csőre feletti húsképződmény fn [Test.]
  • peráj: gomb fn
  • përëckiél: spriccol igepirickol
  • përëckëlüő: meszelő fn [Eszk.]
  • përëfërnális leviél: a leány hozományának jegyzéke fr
  • periém: prém fn
  • përëjszlën: orsónehezék fn [Eszk.]
  • përëjszlënalma: almafajta fn [Növ.]
  • përgël: pörköl ige
  • përnyike1: foltos kosbor, vitéz kosbor, sömörös kosbor, agárkosbor fn [Növ.] (Orchis maculata, militaris, ustulata, morio)
  • përnyike2: madárfészek fn [Növ.] (Neottia nidus avis)
  • përpënce: terpentin olaj fn
  • përse: a kerékagy vasbélése fn [Eszk.]
  • përtli: szalag fn
  • pesmëg: a kemence és a fal közötti hely fn [Ház.]
  • pest: kemence fn [Ház.]
  • pëjsztërës: zöldfuszulyka leves fn [Ét.]
  • pëjsztërkëdik: kakaskodik ige
  • pëjsztërnuók: pasztinák fn [Növ.] (Pastinaca sativa)
  • pët: hímvessző fn [Test.]
  • piétërpëtügomba: közönséges ízletes kucsmagomba, hegyes kucsmagomba fn [Növ.] (Morchella esculenta vulgaris, conica)
  • pëtërzsejëm: petrezselyem fn [Növ.] (Petroselinum sativum)
  • pikszis: doboz fn
  • piliszka: puliszka fn [Ét.]
  • pilonál: →pityuókát gyomtalanít ige (vakk-kapálás)
  • pimpuó: barka fn [Növ.]
  • pimpuófa: fehér fűz, mandulalevelű fűz, csigolyafűz, törékeny fűz fn [Növ.] (Salix alba, triandra, purpurea, fragilis)
  • pintino: a ló különös jele, foltja fn
  • Pipás: ragadványnév fn [Név.]
  • pipe: kisliba fn [Áll.]
  • pipi: érzékeny nő fn
  • pirickol: spriccol ige
  • pirintyuó: kicsi mn
  • piriszke: élősködő tapló fn [Növ.] (Polyporus squamosus) →pisztiricgomba
  • pirijsznye: penész fn
  • piritus: szesz fn
  • pirkál: firkál ige
  • Pirkuó: ragadványnév fn [Név.]
  • pirkolics: ördög fn
  • Piroska: családnév fn [Név.]
  • pisleny, pislen, piszlenke: csirke fn [Áll.]
  • pisojog: huncutul mosolyog ige
  • piszifüle: apácavirág fn [Növ.] (Nonnea pulla)
  • Piszika: ragadványnév fn [Név.]
  • pisztiricgomba: élősködő tapló fn [Növ.] (Polyporus squamosus)
  • pisztrang: pisztráng fn [Áll.] (Salmo trutta morpha fario)
  • piszuka: a fűzfa pimpója, barkája fn [Növ.]
  • pitin, pintin: vörösrézből készült csengő a boricánál fn [Ünn.] →üőrharang
  • pittyiéziés: gyermekjáték. Két gyerek játsza, öt szép, gömbölyű kővel (→pittyküő). Sorra dobják fel a köveket a földről, a visszaesőket közben elkapja, egészen addig, amíg egyet is le nem ejt. fn [Gyer.]
  • pittyküő: a →pittyiéziéshez szükséges kerek kő fn [Gyer.]
  • pitvar: a tornácról nyíló szoba fn [Ház.]
  • pityuóka: krumpli, burgonya fn [Növ.] (Solamen tuberosa)
  • pityuókás kert: krumplisföld fn [Föld.]
  • plajbiéjsz: írószer fn [Ném.]
  • plansuó: betonból kiöntött mennyezet fn [Ház.]
  • plik: boríték fn Rom.: plic
  • plik: boríték fn [Rom.]: plic
  • plijsszié: ránc, fodor az ingen fn [Ruh.]
  • pocor: tormásleves fn [Ét.]
  • pofos: pufók mn
  • pogácsa him: hímzésminta fn
  • poha: puha mn
  • poharas: hímzésminta fn
  • poján: erdei tisztás fn Rom.: poiană
  • pojva: pelyva fn
  • puók: himlő fn [Orv.]
  • Puóki: ragadványnév fn [Név.]
  • pokla: a juh méhlepénye fn [Test.]
  • pokolsziél: guta fn [Orv.]
  • pokolszüőr: pehely fn
  • puól: Napoleondor fn [Ker.] Rom. (1 Napoleondor = 20 Frank)
  • polgár: aki a vármegye hirdetéseit, közhíreit kidobolta vagy kikürtölte fn [Mest.]
  • pomána: ajándék fn Rom.: pomană
  • ponk: hegyhát kiemelkedő dombja fn [Föld.]
  • popa: kenyér fn [Gyer.]
  • puópa: román pap fn [Mest.]
  • puórájsz: szőrkötél fn
  • porció: adag fn
  • porgomba: bimbós pöfeteg fn [Növ.] (Lycoperdon perlatum)
  • poroncs: parancs fn
  • porond: pázsit, gyep fn [Növ.]
  • porong1: szövésnél használt vászonterítő fn
  • porong2: vászonfeszítő fn [Eszk.]
  • poronyu: porhanyós mn
  • portika: fazék fn [Eszk.]
  • pojszkona: packona mn „Nem tejjes virág, pojszkona szëkfü."
  • pojszkonál: kendert vagy lent nyű ige
  • pojszt: őrhely fn
  • potyol: klopfol, kiklopfol ige
  • puózma: a karóba rakott szénát ezzel fogatták le fn [Eszk.]
  • puóznál: tűzdel ige
  • Pozsár: családnév fn [Név.]
  • puózsicsa: a subán lévő bőrszegés fn
  • Prázsmár: falunév fn [Föld.]
  • prázsmári kemence: nagy, idomtalan fr „Akkora, mint ë prázsmári kemence."
  • priédál: pazarol, tékozol ige
  • prëpedit: sovány, gyenge mn
  • priccsësnadrág: gyapjúból szőtt , alól a lábra szoruló nadrág férfiaknak fn [Ruh.]
  • Princ: ragadványnév fn [Név.]
  • protëstál: ellenez ige
  • puccol: vakol ige [Ház.]
  • puccolás: vakolat fn [Ház.]
  • puffogtató: harangvirág fn [Növ.] (Campanula glomerata, carpatica, persicifolia)
  • pujkakörte: körtefajta fn [Növ.]
  • pujna: kenyér fn [Ét.]
  • pundra: bunda fn [Ruh.]
  • pupec1: rosszaság, rossz gyermek fn [Gyer.]
  • pupec2: fene, rossz betegség fn
  • pupu: papucs, lábbeli fn [Gyer.]
  • pusmog: suttog ige
  • putrigájos fa: korhadt fa fr
  • prücsök: tücsök fn [Áll.] (Gryllus domesticus)
  • prüsszög: tüsszög ige
  • pünkösti: pünkösd fn [Ünn.]
  • pünköstivirág: zergeboglár fn [Növ.] (Trollius europaeus)
  • püpül: iszik ige [Gyer.]
  • Pürkerec: falunév fn [Föld.]

R

  • ráadja magát: beleegyezik fr
  • rabszekiér, raba: targonca fn [Eszk.]
  • radina: gyermekágyas asszony meglátogatásakor vitt eledel, ajándék fn
  • radinába mënën: újszülött meglátogatása fn [Ünn.]
  • ragadáj1: ragadós mn (Galium aparine)
  • ragadáj2: ragadós galaj fn [Növ.]
  • rajtaja: létra fn [Eszk.]
  • rakottya: csüngő barkafűz fn [Növ.] (Salix caprea)
  • ramajz: fatörzsből kirótt darab fn
  • ránga: szerelővas fn [Eszk.] Rom.: rangă
  • ráporos: kiütéses mn [Orv.]
  • raport: jelentés, kihallgatás fn
  • rapsin: mezei egér fn [Áll.] „Vigyázz Zsuzsi, më a lábadközi fut a rapsin!"
  • rájszer: körömpucoló kés a lovaknál fn [Eszk.]
  • Rëbëka: ragadványnév fn [Név.]
  • riéce: kacsa fn [Áll.]
  • riéciés: hímzésminta fn
  • Rëgát: a román ókirályság fn [Föld.] (Oláhország)
  • reguta: újonc fn
  • rejtëz: ijedezik ige
  • rëkcumojz: szid, megdorgál ige
  • riékli1: gyerek ing fn [Ruh.]
  • riékli2: női ruhaderék fn [Ruh.]
  • rëndvel-rëndvel: néha-néha fr „Rëndvel-rëndvel ellátogat a tesviérjini."
  • Renkács: ragadványnév fn [Név.]
  • repcsin: tarlórépa fn [Növ.] (Brassica rapa)
  • rëzëdëncia: lakás fn [Ház.]
  • rezes: a pálinka ereje, melyet a tisztálás elején próbául elvesznek, rézelő fn [Ét.]
  • ribál: tép, cibál ige
  • rideg: sovány ige
  • rif: kistarhús a marha melléből fn [Ét.]
  • rihi: komolytalan mn
  • rijik, rejik: rájuk nm
  • riktol1: rendbe szed, rendre utasít ige „Mëgriktolta a gyermëkët."rëkcumojz
  • riktol2: megnyesi, elrendezi a fa koronáját ige
  • rittam: rajtam nm
  • rittunk: rajtunk nm „Rittunkon aluól vuót, a szomsziédnitt."
  • rittyegtet: csattogtat ige
  • rittyegtetüő: pásztor mn
  • ruóbozik: szaladgál, szalad, siet ige
  • rodli: szánkó fn [Eszk.]
  • rogozsina, rogozsin: gyékény fn Rom.: rogojină
  • ruók: kabát fn [Ruh.]
  • rokinca: szekérkellék fn [Eszk.]
  • rokoja: alsószoknya fn [Ruh.]
  • rokojás: tojáshím fn [Ünn.]
  • ruóma: a →ruómázáshoz szükséges meghegyezett végű bot fn [Gyer.]
  • ruómázás: gyermekjáték. A gyerekek meghegyezett botokat (→ruóma) dobálnak a földbe, hogy azok beálljanak. Cél az előzőleg beállított botok kiütése. fn [Gyer.]
  • roncika: rongy fn
  • rongy: fehérnemű fn [Ruh.]
  • rongya: amit mosóba tesznek, szennyes fn
  • roppang: eresztőgyalu fn [Eszk.]
  • rossz sziél iérte: lebénult, megmerevedett fr [Orv.]
  • rostálja a lisztet: szitálja a lisztet fr
  • rozmarint: rozmaring fn [Növ.] (Rosmarinus)
  • ruózsabimbuó: hímzésminta fn
  • ruózsacsokor: tojáshím fn [Ünn.]
  • ruózsás: hímzésminta fn
  • rozsdások: a zajzoniak gúnyneve fn [Név.] (gúny, a sárgás színű borvíz miatt)
  • rozsolis: pálinkafajta fn [Ét.]
  • rozung: vörös fn
  • rozungebe: kanca fn [Áll.]
  • ruca: kacsa fn [Áll.]
  • rudas: mézes pogácsa fn [Ét.]
  • rukit: háztetőt felújít, megjavít ige [Ház.]
  • rukkol: katonának bevonul ige
  • rusnya: csúnya mn
  • rutafü: kerti ruta fn [Növ.] (Ruta graveolens)
  • ruva: amit mosóba tesznek, szennyes fn
  • ruzsa: rózsa fn [Növ.] (Rosa)
  • ruzsina: kalap fn [Ruh.]
  • ruzsincëm, ruzsinszëm: vörös ribiszke fn [Növ.] (Ribes rubrum)

S, Sz

  • sahuó: savó fn [Ét.]
  • sájbni: alátét fn [Eszk.]
  • sajinka: selyemkendő fn [Ruh.] „A doktornié asszonnak oan sziép sajinkája van, hogy!"
  • sajtol1: nyom ige
  • sajtol2: nyomaszt ige „Valami baj sajtol."
  • salamás, sajoma, sajama, sajamás: medvehagyma fn [Növ.] (Allium ursinum)
  • saluózás: a betonozás előtti forma elkészítése deszkából ige
  • Sankuó: ragadványnév fn [Név.]
  • sápa: homok és cement keveréke fn
  • Sárancsi: családnév fn [Név.]
  • sárgerenda: a falra támaszkodó gerenda fn [Ház.]
  • sárig: sárga fn „Sárigciérnás ing."
  • sárigciérnás ingësëk: a bácsfalusiak gúnyneve fn [Név.] (gúny)
  • sárpánt: tetőelem fn [Ház.]
  • sarval: gyalul, reszel ige (pl. káposztát)
  • sarvaluó: káposztagyalu fn [Eszk.]
  • sarvalt: gyalult káposzta, zöldség, savanyúság fn [Ét.]
  • sëflet: céltalanul járkál ige
  • segiédkiéfer: a szarufát pótló gerenda fn [Ház.]
  • segvakaruó: gyepűrózsa fn [Növ.] (Rosa canina)
  • seliét: sörét fn
  • sër: sör fn [Ét.]
  • serëg: fonóház fn
  • serëgëjemadár: seregély fn [Áll.] (Sturnus vulgaris)
  • serién him: hímzésminta fn
  • siérës: sérelmes mn
  • siérszik: fáj ige [Orv.]
  • sërtëpërtiéskëdik: ügyeskedik, serénykedik ige
  • sifitel: összesúrol valamit ige
  • siftër: a pótlógerenda neve fn [Ház.]
  • sikuótyu: a szövőszék csigái, amelyeken a →nyüstök mozognak fn [Eszk.]
  • silla: ár fn [Eszk.]
  • simándiskodik: hízeleg ige
  • simcgyalu: falcgyalu fn [Eszk.]
  • sing: hosszmérték, 62 cm fn [Mért.]
  • sinkel: ajándékoz ige [Ném.]: das Geschenk, schenken
  • sipirkázik: forog, pörög ige
  • sipirkázuó gyermëk: csintalan gyermek fr
  • sipo: síp fn
  • sirit: sodor ige „Siritett fonal."
  • sirittüő: tésztanyújtó fn [Eszk.]
  • siska1: rontó asszony fn
  • siska2: csúf, rút mn „Csuf siska asszon."
  • sitár: sajtár fn [Eszk.]
  • sivit: cincog ige
  • skatuja, iskatuja: doboz fn Rom.: cutie
  • slájer: mennyasszonyi fátyol fn [Ünn.] Ném.: der Schleier
  • slejfol, slájfol: csiszol ige
  • slittfájer: simafogú reszelő fn [Eszk.] Ném.
  • smëkër: cseles mn Rom.
  • smucig: fösvény, fukar mn Ném.: schmutzig
  • smulja: a kalapács éle fn
  • suógat: kutyát uszít ige
  • sohutt: sehol hsz
  • sojáto1: fejes saláta fn [Növ.] (Lactuca sativa)
  • sojáto2: salátaboglárka fn [Növ.] (Ranunculus ficaria)
  • sokcsillagos: tojáshím fn [Ünn.]
  • sokriémüsiég: nagyon félős népség fn (mesékben)
  • sollaszt: zaklat ige
  • solluó: sarló fn [Eszk.]
  • sonyoru: sanyarú mn
  • suóp1: fáskamra, félszer fn [Ház.]
  • suóp2: kocsiszín, színalja fn [Ház.]
  • sorka: sarka fn
  • sorkantju: sarkantyú fn
  • sorok: sarok fn
  • sorokja: saroglya, szekéralkatrész fn [Eszk.]
  • suósdi, madár suósdi: erdei madársóska fn [Növ.] (Oxalis acetosella)
  • soson: hócipő, sárcipő fn [Ruh.]
  • suóstej: a savótól elkülönített savanyútej fn [Ét.]
  • sovad: suvad ige
  • söveg: süveg fn [Ruh.]
  • spalit: az ablak oldalsó része, ez támasztja az ablaktokot fn [Ház.]
  • spáringvas: lapos vas, ebből készítik a patkót fn [Eszk.]
  • spicc: faltörő véső fn [Ház.]
  • sporhejt: nyílt tűzhely fn [Ház.]
  • sraboluó: a répa gyomtalanításánál használt eke fn [Eszk.]
  • srajfa: választórúd az istállóban fn
  • srapcing: kisebb szorító fn [Eszk.] Ném.
  • stafiérung, stafirung: hozomány fn
  • stáfol: szekértengelyt javít ige
  • stelázsi: polcos konyhaszekrény fn [Bút.]
  • stig: porozógyalu fn [Eszk.]
  • stik: fiókgerenda fn [Ház.]
  • stokkhammer: fahasító kalapács fn [Eszk.] Ném.
  • stolzfájer: durva reszelő fn [Eszk.] Ném.
  • stráfos, sráfos: csíkos mn
  • striég, sriég: ferde mn Ném.: schräg
  • striégláb, sriégláb: ferde támaszfa fn [Ház.]
  • stucnilik: hályhacsőlyuk a falon fn [Ház.]
  • stukaturdeszka: mennyezet deszka fn [Ház.]
  • stukaturszeg: nádrögzítésre alkalmas szeg (→nádszeg) fn [Ház.]
  • suba: rövidebb felső öltöny fn [Ruh.]
  • subákol: üt, ver ige
  • subër: segítségével elzárták a kemence kéményét, hogy a meleg ne menyjen ki fn [Eszk.]
  • subluó: habkő fn
  • sufri: ágyneműtartó láda, ebben aludtak a gyerekek fn [Bút.]
  • suhult: sehol hsz
  • suj: nehéz betegség fn [Orv.]
  • sujon: sólyom fn [Áll.] (Falco columbarius)
  • Suller: Keresztény-havas fn [Föld.] Ném.: Schuler
  • summa: összeg fn
  • summog: pusmog, halkan beszél ige
  • sümölcs: szemölcs a testen fn [Orv.]
  • sümüőtyü: szemölcs a testen fn [Orv.]
  • suppogtat: megver, elver ige
  • surc: kötény fn [Ruh.]
  • surul: morzsol ige
  • suspláj: függőón fn [Ház.]
  • susti-pusi: suttogó mn
  • sujszta: aprópénz fn [Ker.]
  • suszter: cipész fn [Mest.]
  • suszterpánkuó: kemencében sült →pityóka fn [Ét.]
  • sutu1: a kemence melletti rész fn
  • sutu2: cserepes kályha fn [Ház.]
  • sutyorál: sugdolózik ige
  • szacskál: apróra vág, darabol ige
  • szacsva: szecska fn [Eszk.]
  • száda: szája fn
  • szaggatás: az első, szaggatottan húzott harangszó halálesetkor fn
  • Szágyor: ragadványnév fn [Név.]
  • szajlik: zajlik ige
  • szajván: juhakol fn Rom.ëjsztëna
  • szakállszárituó: pad a ház előtt fn [Ház.]
  • szakiérol: kínoz, zavar ige
  • száldokfa, szádokfa: hársfa fn [Növ.] (Tilia platyphylla)
  • szalmapityuóka: hasábburgonya fn [Ét.]
  • szalonnás kenyiér: sületlen kenyér fr [Ét.]
  • szalu: faragáshoz használt fejsze fn [Eszk.]
  • szalutál: tiszteleg ige
  • szama: szalma fn [Növ.]
  • szamár: téglahordó alkalmatosság: deszkára erősített két szíj fn [Ház.]
  • számlik: szántódik ige "Galyos a föd, nehezen számlik"
  • számolkodik: magán kívül beszél, haldoklik ige [Orv.]
  • szappany: szappan fn
  • szappanyvirág: gyepes szappanfű fn [Növ.] (Saponaria ocymoides)
  • szárika: nagy, szőrös guba fn [Ruh.]
  • szarkaszëm: szemölcs a kézen fn [Orv.]
  • szármáli: töltelékes káposzta fn [Ét.] (nem a valódi töltött káposzta)
  • szárnyas minta: hímzésminta fn
  • szárojz: száraz mn
  • szározmaguszilva: szilvafajta fn [Növ.]
  • szarvacska: kifli fn [Ét.]
  • szarvasbogárka: tojáshím fn [Ünn.]
  • szarvastekenüő: kenyérdagasztásra használt teknő fn [Eszk.]
  • szász: német fn
  • Szászka: családnév fn [Név.]
  • százforint: százszorszép fn [Növ.] (Bellis perennis)
  • százszorsziép: tojáshím fn [Ünn.]
  • sziécs: pusztabérc, erdőn lévő puszta hely, havasi rét fn [Föld.]
  • szëdëri: hamvas szeder fn [Növ.] (Rubus caesius)
  • szegellet: sarok fn
  • sziéje: széle fn
  • sziéjin: szélén hsz
  • szëkál: mérgesít ige
  • szekiércse: szekerce fn [Eszk.]
  • szekiérszám: a boglyák szekérmegállókénti elrendezése fn
  • szeketlüő szëm maradt: egy sem maradt fr
  • szëkfü1: barát szegfű fn [Növ.] (Dianthus carthusianorum)
  • szëkfü2: tojáshím fn [Ünn.]
  • szëkfü minta: hímzésminta fn
  • szëkfügomba: fűgomba fn [Növ.] (Clavaria botrytis, formosa)
  • szëkfüves: tojáshím fn [Ünn.]
  • sziékláb: →szelement tartó függőleges oszlop fn [Ház.]
  • sziékvántrud: a →sziéklábra támaszkodó →szelemen fn [Ház.]
  • sziélajtuó: léces tornácajtó fn [Ház.]
  • szelemen: a szarufákat alátámasztó vízszíntes gerenda fn [Ház.]
  • sziélfoguó: a szélfuvás hatását ellensulyozó vékonyabb gerenda fn [Ház.]
  • szelindek: kutya fn [Áll.] (inkább mesékben)
  • szellüőruózsa: tojáshím fn [Ünn.]
  • szëmëc: szemérmes mn
  • szemiécs: bátor beszédű gyermek, arcátlan, vakmerő mn „Mien szemiécs a ked fija!"
  • szëmet: szemét fn
  • szëmveriés: igézés fn
  • szién: parázs fn
  • sziénacsinálni: szénát csinálni fr
  • sziénafü: kaszáló fn [Föld.]
  • szenetál: valakire valamit rátukmál ige
  • szëngyörgyisojáto: mocsári gólyahír fn [Növ.] (Caltha palustris)
  • szënkucka: háromszínű ibolya, ebibolya fn [Növ.] (Viola tricolor, canina)
  • sziépassszon: forgószél fn
  • szër: szegfűbors fn (édes bors, fűszer )„A májat mëgüőrölik, összekeverik ris­kásávol, përgëlt hagymávol, bor­sod, suót, kömiént iés szërt tesz­nek belié.”
  • szërkëtál: szerez, szerkeszt ige
  • szërre: rendre, sorra nm
  • szëttër: szvetter fn [Ruh.]
  • szigoru: sovány mn „Oan szigoru vuót, de most köviér."
  • sziklán: ciklámen fn [Növ.] (Cyclamen purpurascens)
  • szikrázuó: csillagszóró fn [Ünn.]
  • szilvamagos: tojáshím fn [Ünn.]
  • szimatol: gyengén eszik ige („Szimatol csak a göje.")
  • szin: istálló, fészer fn [Ház.]
  • szip1: csorgós kút, melynek a csorgóján inni szokták fn „Szipják a vijzet."
  • szip2: mar ige (a kígyó vagy a gúnár)
  • szip3: szív ige
  • szittyszotty: apránként hsz „Jaz aduósságot csak szittyszotty fizetitëk."
  • szives: tojáshím fn [Ünn.]
  • szivu: szíj fn [Ruh.]
  • szkëpál: szabadul ige Rom.: a scăpa „Alig tudiék jaz árokbuól szkëpálni."
  • szuóga: szolga fn [Mest.]
  • szokotál: számol, számít ige Rom.: a socoti
  • szokotálódik: gondolkodik, fontolgat ige
  • szüőlüőgerejzd: hímzésminta fn [Ünn.]
  • szomoran: szomorúan mn
  • szomoru füjz: tojáshím fn [Ünn.]
  • szomoru szives: tojáshím fn [Ünn.]
  • Szonda: családnév fn [Név.]
  • szuórika: guba fn [Ruh.]
  • szorok szombatja: soha fr „Majd megcsájjuk szorok szombatján."
  • szorokra hagy: utolsó percre hagy fr
  • szotyog: esik, hull ige
  • szüőröshátugomba: nyírfa-szőrgomba fn [Növ.] (Agaricus torminosus, Lactarius torminosus)
  • szöröske: májfű kökörcsin fn [Növ.] (Anemone hepatica, montana)
  • szüőröske: tojáshím fn [Ünn.]
  • sztáciuó: megálló fn
  • szuguj, szugujiék: szeglet, sarok fn
  • szuj: szú fn [Áll.]
  • szukk: üdítő ital fn
  • szulák: mezei szulák fn [Növ.] (Convolvus arvensis, sepium)
  • szulimán: arcfesték, smink fn
  • szundi: aki alszik fn
  • szuráta: a vértestvérek feleségei fn [Rok.] Rom.: suratafortád
  • szurok: gyanta fn
  • szujszák, szujsziék: gabonatartó láda fn [Bút.]
  • szükös: szükséges mn
  • szüle: szülő fn
  • szüvessiég: szívesség fn

T, Ty

  • Taizs: családnév fn [Név.]
  • takar: szénát gyűjt ige
  • taksza: adó fn [Ker.]
  • tál: tányér fn
  • talabor: kerékkötő fn [Eszk.]
  • tallu: toll fn [Áll.]
  • talpasok: a hétfalusiak gúnyneve fn [Név.] (gúny, gyalogkatonák voltak)
  • talpis1: jégpatkó a lovaknál fn [Eszk.]
  • talpis2: korcsolya, csáklya fn [Eszk.] „A gyermëkëk mind talpissal járnak jaz uccán."
  • talpszelemen: →talpvántrud fn [Ház.]
  • talpvántrud: →talpszelemen, a keresztgerendákon nyugvó szarufákat tartó gerenda fn [Ház.]
  • táltartuó: tányértartó szekrény fn [Eszk.]
  • tám: talán, tán ksz
  • támajszfa: →huónaljfa fn [Ház.]
  • tandi: okatlan mn „No miég ien tandi gyermëkët se láttam, nem tuggya a miatyánkot se!"
  • tángyiérforgatás: gyerekjáték, egy legény megforgatta a fatányért, egy leány el kellett hogy kapja, ha nem sikerült zálogot adott, leginkább a →serëgben játszották fn [Gyer.]
  • tángyiérka: tányér fn [Eszk.]
  • tángyiérkörte: körtefajta fn [Növ.]
  • tanorok: eredetileg mezőkerítés, elkerített mező, kaszálórész, hogy az állatok nem menjenek be; később értelmet változtatott: mezőmunkások gyülekezőhelye, itt fogadták fel a kaszásokat, aratókat stb. piachely is volt itt kialakítva fn [Föld.]
  • tapiskol: tapos, dagaszt, gyúr ige
  • tappot se: egy lépést se fr „Ë tappot se mënëk!"
  • tárga: két rudra erősített fatábla pl. téglahordásra fn [Eszk.]
  • tarisnya: tarisznya fn [Eszk.]
  • tarku: halfajta fn [Áll.]
  • tájszli: gallér a ruhán fn [Ruh.]
  • tátá: apa fn [Gyer.]
  • tatar: ügyetlen mn
  • tátogtatuó: oroszlánszáj fn [Növ.] (Antirrhinum majus)
  • Tatrang1: falunév fn [Föld.]
  • Tatrang2: pataknév fn [Föld.]
  • tavajsziág: tojáshím fn [Ünn.]
  • tié, tiéj: tej fn [Ét.]
  • tebe: almákkal, szalagokkal feldíszített fenyő a boricánál fn [Ünn.]
  • tebiés: terebélyes mn
  • tiéborog: tébolyog ige
  • tiéfüő, tiéfel: tejföl fn [Ét.]
  • tiéglázik: vasal ige (hajdanán felmelegített csiszolt tégla volt a vasaló)
  • tehen: tehén fn [Áll.]
  • tekenüő: teknő fn [Eszk.]
  • tekerüőlevel: szövőszék kellék fn [Eszk.]
  • tëlázsi: tányértartó fn [Bút.]
  • tëlëmia: túrófajta fn [Ét.] Rom.: telemea
  • teljiében: kellős közepén hsz
  • tëllafa: a kalyiba elé állított fa, erre akasztottak az edényeket, a ruhákat fn [Eszk.]
  • tëllázik: az erdőn lakik szénacsinálás ideje alatt ige
  • tiél-tul: innen is, túl is fr
  • Tëmës: Tömös folyó fn [Föld.]
  • tëmhetetlen: töménytelen hsz
  • tiénfër1: lábatlankodó mn
  • tiénfër2: csintalan mn
  • tiénfërëg: céltalanul járkál, lábatlankodik ige
  • tëng-lëng: lézeng ige
  • tiénta: tinta fn
  • tënzsikál: duzzog ige
  • tëpëllák: ügyetlen mn
  • tëpërtyü: töpörtyű fn [Ét.]
  • tëplom: templom fn
  • tërcs: lisztből való híg keverék, puliszkalé fn [Ét.]
  • tëriép, triép: lépcső fn [Ház.]
  • terhi: teher fn
  • terü: teher fn
  • tiés: te is fr
  • tëstál: hagyakozik ige
  • tiéjsz: teszel ige
  • Tiéjszla1: hegynév fn [Föld.]
  • tiéjszla2: hornyoló fejsze fn [Eszk.] →szalu
  • tiéjszta: sütemény fn
  • tiézsoja: rúd a járom és a szekér között fn [Eszk.]
  • tiézsojások: a csernátfalusiak (Vásár utca) gúnyneve fn [Név.] (gúny)
  • tigáj: tepsi fn [Eszk.] Rom.: tigaie
  • tigva: lopótök fn [Eszk.]
  • tik: tyúk fn [Áll.] (Gallus domesticus)
  • tikácsol: köhög fn [Orv.]
  • tikëluójsz: balfasz mn Rom.: ticălos
  • tikmon, tikmony: tojás fn „Naccsága vëgyën tikmonkát, ë pár tikmonyom van, nem vëjszi el?"
  • tikva: agy, ész fn [Test.] „Van-en valami abba a tikvádbo?"
  • tilnër: segítségével jelölik meg a patkó helyét fn [Eszk.]
  • tinargomba: tinóorrúgomba, tinóru fn [Növ.] (Boletus bovinus)
  • tincs: vakolat fn Ném.: die Tünche
  • tincsël: vakol ige
  • tincselüőkalán: vakolókanál fn [Eszk.]
  • tinuó: tulok fn [Áll.]
  • tipár: sablon, minta fn [Eszk.] Rom.: tipar
  • tirimba: rakás fn
  • titilinko: tilinkó fűzfahéjból készítve fn
  • tobák: dohány fn [Növ.] (Nikotiana tabacum)
  • tocsiérvirág: sarkantyúvirág fn [Növ.] (Tropaeolum)
  • tuókál: össze-vissza beszél, állandóan jár a szája ige
  • tokán: gulyásleves, paprikás fn [Ét.]
  • tolluójsz: tarlózik ige
  • tom: tudom ige
  • Tomos: családnév fn [Név.]
  • tongyuó: ügyetlen mn
  • tuónya: pocsolya fn
  • töjddzüliés: varrás fn
  • tökmagos: tojáshím fn [Ünn.]
  • tönk: farönk fn
  • töp: köp ige
  • topluó: gyújtótapló fn [Növ.] (Polyporus fomentarius)
  • toportyánfiéreg: farkas fn [Áll.]
  • torokháborus: részeges mn
  • torty: lecsüngő nadrágfenék fn [Ruh.]
  • torzsika: torzsa fn
  • tuótmuzsika: harmonika fn [Eszk.] →akordion
  • Tuótpál: családnév fn [Név.]
  • tuótrépa: csicsóka fn [Növ.] (Helianthus tuberosus)
  • továros: társ, bajtárs fn
  • törnyüő: haszontalan mn
  • törökalmás: hímzésminta fn
  • törökbujza: kukorica fn [Növ.] (Zea mays)
  • törökbujzabontás: kukoricahántás fn
  • törökszilva: szilvafajta fn [Növ.]
  • töjzzsöl: dörzsöl ige
  • tramváj: városi vasút, helyi érdekű vasút fn
  • Trombitás: ragadványnév fn [Név.]
  • tuduós asszon: gyógyítással foglalkozó asszony fn [Mest.]
  • tulipánt: tulipán fn [Növ.] (Tulipa hybrida)
  • tulipántos: tojáshím fn [Ünn.]
  • tulu: toll fn [Áll.]
  • tuskuógomba: tőkegomba fn [Növ.] (Pholiota, Kuehneromyces mutabilis)
  • tujszi: ostoba, lusta mn
  • tyuksi: vaksi, rosszul látó mn
  • tyukvirág: gyermekláncfű fn [Növ.] (Taraxacum officinale)
  • tühüs: tövis fn [Növ.]
  • tühüs-bokor: tövises bokor fn [Növ.]
  • tük: ti nm
  • tüktöket: titeket nm
  • tündeleviény: denevér fn [Áll.] (Nyctalus noctula)
  • tünke: marha fn [Gyer.]
  • Türkös: falunév fn [Föld.]
  • türömba: göngyöleg vászon fn
  • türülközüő: törülköző fn
  • tütü1: kocsi, autó fn [Gyer.]
  • tütü2: víz, ital fn [Gyer.]
  • tütül: iszik ige [Gyer.]
  • tüzkár: a lányok férjhezadásával járó költségek fr
  • tyükör: tükör fn

U, Ú

  • ucsu: ocsú fn
  • udu: odú fn
  • ugorko: uborka fn [Növ.] (Cucumis sativus)
  • ugya: igen, úgy msz
  • ugyanvaluóst: szintén ksz
  • uj him: hímzésminta fn
  • ujan: olyan nm
  • ujtuók: feledékeny mn Rom.: uituc
  • unyan: olyan nm
  • urda: turófajta, orda fn [Ét.] Rom.
  • ursziluó: rossz szellem fn Rom.
  • uruság: orvosság fn [Orv.]
  • ujsztatás: lapos kővel a víz felszínén való dobás ige [Gyer.]
  • ujszturo: leszúrt ágas-bogas karó az erdei tisztásokon, amelyen szénát szárítanak fn
  • utilapi: réti útifű, lándzsás útifű, széles levelű útifű fn [Növ.] (Plantago media, lanceolata, maior)
  • ujzmora: zúzmara fn

Ü, Ű

  • üdves: ötvös fn [Mest.]
  • üdvezül: üdvözül ige
  • ügyegszik: igyekszik ige
  • ügyübe való: dolgos mn
  • ülü1: karvaly, héja fn [Áll.] (Accipiter nisus, gentilis)
  • ülü2: ölyv, egerészölyv fn [Áll.] (Buteo buteo)
  • ülüjesztüő: madárijesztő fn
  • ülüs: örvös mn „Ülüs kutyájo van."
  • üsmerszik: látszik ige
  • üjszöges: üszögös mn

V

  • vackorkörte: vad körte fn [Növ.] (Pirus communis)
  • vadboroslán: farkasboroszlán fn [Növ.] (Daphne mezereum)
  • vadcsombor: mezei kakukkfű fn [Növ.] (Thymus serpyllum)
  • vadgomba: piruló galóca fn [Növ.] (Amanita rubescens)
  • vadszëkfü: buglyos szegfű fn [Növ.] (Dianthus superbus)
  • vagdaluó: törő fn [Eszk.]
  • vagerijszt: vízszintes vonal fn
  • vagony: vagon fn
  • vaj: vagy ksz
  • vajëccër: valaha, egyszer msz
  • vajëgy: néhány nm
  • vájling: nagy kerek vagy ovális alakú, zománcos edény, mosdótál fn [Eszk.]
  • Vajna: családnév fn [Név.]
  • vállabiérc: tetű fn [Áll.]
  • vánszori: beteges mn [Orv.] „Jaz ién liánom ojan vánszori."
  • vántrud: koszorúfa fn [Eszk.]
  • vápa: homorú, teknő alakú talajmélyedés fn
  • var: érthetetlen mn
  • varasos: foltos mn
  • várta: őrség fn
  • vartyos, vartyogó: beszédes, fecsegő mn
  • vasbot: nehéz kalapács fn [Eszk.]
  • vaskulcs: 3 cm-es laposvasból készült, a falat hosszirányban összekötő vas fn [Ház.]
  • vatáf: vezér a boricánál fn [Ünn.]
  • vattok: vagytok ige
  • Vázsa: hegynév fn [Föld.]
  • viégolás: vízszintezés fn [Ház.]
  • viéka: űrmérték, 20 l fn [Mért.]
  • viélle: vele nm
  • viéllejáruó: vérehulló fecskefű fn [Növ.] (Chelidonium majus) →viérehulluófü
  • vënike: iszalag fn [Növ.] (Clematis vitalba)
  • vepër: kan disznó fn [Áll.]
  • viérié: unokatestvér fn „Jez velem viériés."
  • vereb: veréb fn [Áll.] (Passer domesticus)
  • verebek: a csernátfalusiak gúnyneve fn [Név.] (gúny, sokat pletykáltak)
  • viérehulluófü: vérehulló fecskefű fn [Növ.] (Chelidonium majus)
  • vërës: piros mn
  • vërëshátúgomba: gombafajta fn [Növ.]
  • vërëskörte: körtefajta fn [Növ.]
  • vërësvirág: baltacim fn [Növ.] (Onobrychis viciaefolia)
  • verüő: velő fn [Ét.]
  • verüőmalac: szopós malac fn [Áll.]
  • viérszipuó: pióca fn [Áll.] (Hirudo medicinalis)
  • vërtány: nagy kapukulcs fn [Eszk.]
  • verttié: savanyútej fn [Ét.]
  • vërzsëlés: szövőöltés fn
  • Viéjsszër: hegynév fn [Föld.]
  • viéjsz1: járvány fn [Orv.]
  • viéjsz2: veszel ige
  • veszettutas: tojáshím fn [Ünn.]
  • vetiés: rontás, valamiféle tárgy a­mit egy gonosz ember készített fn
  • vetüőllüő: szövőszék kellék fn [Eszk.]
  • vettem: vetettem ige
  • vettetüőziés: gyermekjáték fn [Gyer.]
  • vidër: veder fn [Eszk.]
  • viderlag: boltváll fn [Ház.]
  • vidor: élénk, vidám mn
  • vigály: kopár hely, melyet minden oldalról erdőterület vesz körül fn [Föld.]
  • vigin: végén hsz
  • vijik: ívik ige
  • vijusz: viasz fn
  • viloja: viola fn [Növ.] (Viola arvensis)
  • vinëte: törökparadicsom, padlizsán fn [Növ.] Rom.: vinete (Solanum melongena)
  • vinike: venyige fn
  • vinkli: derékszög fn Ném.
  • virágos: tojáshím fn [Ünn.]
  • virics: nyírfanedv fn
  • viritték: verejték fn
  • virkel: kenyértésztát kenyér alakúvá formál ige
  • virkëlüő tekenüő: gyúró teknő fn [Eszk.]
  • visli: a kontyot szorosan tartó perec fn
  • vijzet vet: népi gyógymód, vízbe parazsat dobnak fr
  • vijzika: női mellény fn [Ruh.]
  • vijzita: a legénynek a leánynál tett esti látogatása, udvarlás fn
  • vijzitál: megvizsgál ige [Orv.]
  • vijzvetüő, vijzbevetüő hetfü: Húsvét másodnapja fn [Ünn.]
  • vonás: szövőöltés fn
  • vonuó: szénvonó lapát a kenyérsütésnél fn [Eszk.]
  • Vornika: családnév fn [Név.]
  • vuót: volt ige

Z, Zs

  • zábiék: kapufélfa fn [Ház.]
  • zabun: dolmány fn [Ruh.] Rom.: zăbun
  • zakota: limlom fn
  • zakujszka: őrölt zöldségekből készült konzerv fn [Ét.] Rom.: zacuscă
  • zállag: zálog fn
  • záro: vert tej, összerázott savanyú tej fn [Ét.]
  • zárza: mirabella fn [Növ.] (Prunus myrobalana)
  • zárzások: a tatrangiak gúnyneve fn [Név.] (gúny, nagyon sok zárzafa volt a faluban)
  • zájszpo: fehér zászpa fn [Növ.] (Veratrum album)
  • Zajzon1: falunév fn [Föld.]
  • Zajzon2: pataknév fn [Föld.]
  • zër1: összezörrenés, haragos szóváltás fn
  • zër2: savó, a sajtgyártás mellékterméke fn [Ét.] Rom.: zer
  • zëréte: összezörrenés, haragos szóváltás fn
  • zërgüőalma: almafajta fn [Növ.]
  • ziéruó: nulla szn
  • zëjsztër: a testvérek feleségei, sógorasszonyok fn
  • zejsztra: hozomány, kelengye fn Rom.: zestră
  • zierájsztüő: biztosító tű fn [Eszk.]
  • zsábo: píp fn
  • zsámbo: félszeg mn
  • zsandár: csendőr fn [Mest.]
  • zsanika: májvirág, mogyoróalj fn [Növ.] (Hepatica transsylvanica)
  • zsebruva: zsebkendő fn [Ruh.]
  • zsejep: zsilip fn
  • zsejp1: hant fn
  • zsejp2: pázsit, gyep fn [Növ.]
  • zsejpël: hantol ige
  • zsëknil: áporodott, avult fn Rom.
  • zsëlëg: hangoskodik, lármázik ige
  • zsëliétke: mellény fn [Ruh.]
  • zsiémb: zsémbeskedés fn
  • zsemzsëg: motoszkál ige
  • zsëndëj: zsindely fn [Ház.]
  • zsërpëlit: sovány, gyenge mn
  • zsillëg1: lassan ég a tűz, éppen csak hogy ég, pislákol ige
  • zsillëg2: sír a tűzön a nyers fa ige
  • zsindice: juhtejsavó a benne levő ordával fn [Ét.]
  • zsinorbavëjsz: egyenes vonalat megállapít ige [Ház.]
  • zsiribice-kötiél: szöszből font kötél fr
  • zsizsál: játszik a tűzzel, a parázzsal ige (pl. a gyerek)
  • zsoltármadár: seregély fn [Áll.] (Sturnus vulgaris)
  • zsukhajnal: virradó fn
  • zsup: rozsszalma kötés fn
  • zsuzska: fenyőtoboz fn [Növ.]
  • zuguj: zug, lyuk fn
  • zujzma: ízetlen étel fn [Ét.]

2471 hétfalusi csángó tájszó

Árvay József, Bartha Károly (Tatrang), Bohus Pál, Borcsa Mihály (Bácsfalu), Budenz József, Csefkó Gyula, Erdélyi Lajos, Herrmann Antal, Hochbauer Gyula (Hosszúfalu), Horger Antal, Kolumbán Samu, dr. Kovács Lehel István (Hosszúfalu), Köpe Ilona (Csernátfalu), Lőrincz Károly, dr. Magdó János (Türkös), Magdó Pandi István, Murádin László, Orbán András, Papp György (Zajzon), Petrovics Pál (Hosszúfalu), Seres András, Szabó T. Attila, Szilády Zoltán, Tatrangi Pál András (Tatrang), Tomos Tünde (Csernátfalu), Vöő István, Wichmann György, Zajzoni Rab István gyűjtése nyomán.

Tájszógyújteményünkről

A szakemberek egyetértenek abban, hogy a hétfalusi tájszólás a székely nyelvjárás része. És mivel a székely nyelvjárás belsőleg igen tagolt, elsősorban a felcsíki (és csíkszeredai), valamint a háromszéki (orbai) tájszóláshoz hasonlít, de például a székelyzsomborival is sok közös eleme van. Ebből az elméletből részben az is levezethető, hogy a hétfalusi csángók letelepedése a mai helyre akkor történt, amikor a székelyek a mai Székelyföld területére vándoroltak, időben valamikor a szászok betelepítése körül (inkább valamivel később, mint korábban).

Mindazonáltal a hétfalusi magyar tájszólásra olyan egységes és sajátos nyelvi jelenségek jellemzőek, amelyek rendszerszerűséget mutatnak, és amelyek belső fejleményei révén megkülönböztetik a hétfalusi nyelvjárást a környező népcsoportok tájszólásától (a szűk Barcaságon belül is).

A hétfalusi csángó nyelvjárás a magyar nyelv egyik legarchaikusabb nyelvjárása, s mint ilyen, nagyon hamar felkeltette a szakemberek érdeklődését. A tájszólás és a tájszó fogalma viszonylag későn, a 19. század elején körvonalazódott az ekkor megindult intenzív gyűjtések során. A szakemberek Hétfaluba is hamar elértek. Lőrincz Károly 1849-ben írástudatlan favágóktól gyűjtött, behatóbban azonban elsőként Budenz József foglalkozott a témával a 19. század közepén, adatközlője az akkor Budapesten élő Zajzoni Rab István volt. A század végén Horger Antal és Erdélyi Lajos foglalkoztak a hétfalusi tájszólással, s a közöttük kibontakozott vita adatközlők, gyűjtok egész sorát nyitotta meg: Herrmann Antal (Brassó), Papp György (Zajzon), Bartha Károly (Tatrang), Kolumbán Samu (Olasztelek), Tatrangi Pál András (Tatrang), Borcsa Mihály (Bácsfalu), Bohus Pál, Orbán András, Csefkó Gyula, Magdó Pandi István, Szilády Zoltán, Petrovics Pál (Hosszúfalu).

A 20. század elején Horger Antal folytatta a gyűjtést hétfalusi csángó népmeséivel, valamint Wichmann György moldvai csángó kutató is felkereste Hétfalut (1907). A trianoni békediktátum elzárta a magyarországi és külföldi gyűjtok elől az utat, így a következő helyszíni gyűjtésre csak az 1940-es években került sor Árvay József jóvoltából, aki a hétfalusi helynévanyagot rendszerezte. 1960-ban Szabó T. Attila és Murádin László gyűjtöttek Tatrangon. Az 1970-es években pedig Vöő István járta be a vidéket.

Közelebbről pedig Seres András, Hochbauer Gyula (Hosszúfalu), Kovács Lehel István (Hosszúfalu), dr. Magdó János (Türkös), Köpe Ilona (Csernátfalu), valamint Tomos Tünde (Csernátfalu) nevét kell kiemelnünk, mint akik hozzájárultak a tájszóanyag bővüléséhez.

Sajnos az 1950-es évektől kezdődően, az országos sajtó, rádió és televízió egyre nagyobb térhódítása jelentősen befolyásolta a nyelvhasználatot. Ennek eredményeképp a középkorú és fiatal korosztály beszédében nagyon sok az új köznyelvi elem, a kiejtés is egyre jobban hasonult az általános erdélyi kiejtéshez. Az iparban (Electroprecizia, brassói nagyüzemek) foglalkoztatottak nyelvére a kommunizmus évei alatt nagy hatással volt a regionális színezetű brassói köznyelv és kiejtés, mely inkább a Székelyföld különböző vidékeiről összehordott mintsem sajátosan barcasági, hétfalusi elemekkel bír.

A fiatal nemzedék nyelvére nagy hatással volt az 1970-es évek közepétol szervezett román betelepítés is, amely három tömbháznegyedet „ajándékozott” Négyfalunak. Tájszógyűjteményünkbe ezeket az újkeletű román szavakat – ábonament, dulcseáca, majuó, punga stb. – nem is vettük be, csak azokra az idegen eredetű szavakra (szász, román, szláv stb.) hagyatkozunk, amelyek már 1900 elott meghonosultak a hétfalusi csángó nyelvjárásban. A másnyelvű környezet a kiejtésmódra és a mondatképzésre is nagy hatással volt (romános mondatszerkezetek, hangsúly, vonzatok stb.).

Jelen gyűjtemény inkább az idős nemzedék (70–90 évesek) nyelvhasználatára, valamint az egyházi, állami levéltárakban, könyvtárakban fellelhető 1900 előtti írott szövegekre alapoz, noha az erős köznyelvi hatás ennek a nemzedéknek a nyelvhasználatát is befolyásolta, ami leginkább az ikes igék ragozásában és a régies igealakok (idők) és névszó ragok háttérbe szorulásában nyilvánul meg. Sajnálatos az a tényező is, hogy a 60–70 éves generáció a tájszóanyag 40–50%-át már nem ismeri, a fiatalabb generációnál ez az arány a 70–80%-ot is eléri.

A gyűjteménybe azok az alaki tájszók, jelentésbeli tájszók és valódi tájszók kerültek be, valamint azok a nyelvjárási jellegű állandósult szókapcsolatok, frazeológiai egységek, amelyek a következő kategóriák valamelyikének eleget tettek:

  • A köznyelvitől eltérő alakban fordulnak elő és ez az alak nem kiejtésbeli törvényszerűség eredménye (pl. majtiég: majd, aztán).
  • Az alakváltozás a szó fonológiai struktúráját megváltoztató hangtani jelenség eredménye (pl. ahunan: ahonnan).
  • A hangalakjuk megegyezik a köznyelvivel, de jelentésük eltér ettől (pl. macska: nyalánk gyerek).
  • A köznyelvben nem találhatók meg (pl. könyörödös: húsgombóc leves).
  • Elmagyarosodott szász, német vagy román, szláv szavak (pl. glicsu: korcsolya), amelyeket Hétfaluban (esetleg Erdélyben vagy a Székelyföldön, Barcaságban) használnak (használtak).
  • Kihalt, régi eszközöket, mesterségeket jelölő Hétfaluban használt szavak (pl. falnagy, gocsmán).
  • Funkcionálisan leegyszerűsítik a köznyelvi kifejezésmódot (pl. ángor, bándoros, bërzëne, cándra).
  • Érdekes, máshol nem fellelhető családnevek, keresztnevek, helyrajzi nevek, térszíni formák nevei, növénynevek, állatnevek stb.
  • Tájszógyűjteményünkbe azokat a helyneveket (általában hegy- és patakneveket) vettük fel, amelyeknek értelme teljesen elhomályosult, etimológiája tisztázatlan: Arapa, Bezsenia, Bolnok, Cseligás, Csernye, Csukás, Dank, Dirba, Döblen, Döjtöne, Ëstëre, Garcsin, Geván, Huópuj, Killér, Kotyor, Küőba, Kukujiél, Magura, Pancsuó, Tiéjszla, Vázsa, Viésszer stb.

Rövidítések

Áll. állat, állati
Bes. besenyő
Bút. bútor, berendezés
Csill. csillag, csillagászat
Eszk. eszköz, edény, alkatrész, kellék, szerszám
Ét. étel, étkezés
fn főnév
Föld. földrajzi név, jól meghatározott hely
fr frazeológiai egység, összetétel
Fra. francia
gúny gúnyos, gúnyosan
Gyer. gyermeknyelv, játék
Ház. házrész, lakrész, lakóterület
Héb. héber
hsz határozószó (hely, idő, mód, állapot, fok stb.)
ige tárgyas vagy tárgyatlan ige
ik igekötő
isz indulatszó
Ker. kereskedelem, kereskedés
ksz kötőszó
Mért. mértékegység
Mest. mesterség, beosztás, tisztség
mn melléknév
mond mondatszó
msz módosítószó
ne névelő
Ném. német, szász, osztrák
Név. családnév, keresztnév, személynév
nm névmás
Növ. növény, növényi
Orv. orvosi, betegség, egészségi állapot
Rok. rokonsági kapcsolat
Rom. román
Ruh. ruha, ruházat
szn számnév
Test. testrész
Tör. török
Ünn. ünnep, ünneplés
vö. vesd össze

Kovács Lehel István

 
©2006 copyright hetfalu.ro | powered by Mediaexpert®