Istók
János művei
Istók János.
Érmék
- Kiállítás a Nemzeti Galériában,
Budapest, 1964.
Tisza Kálmán
(1899, bronz, 200x140 mm), Ghyczy Kálmán
(bronz, 190x120 mm), Élelmezési,
háztartási és konyhaművészeti
kiállítás (1908, bronz,
46 cm), Antal Gábornak (1869-1909,
bronz, 80x58 mm), Magyar Labdarúgó
Szövetség Vándordíja
(1909, ezüst, 90x50 mm), Dréhr
János (1883-1913, bronz), József
Műegyetem Segédegylete (1862-1922,
bronz, 57x45 mm), Dr. Schächter Miksa
és dr. Kovács József (1928,
bronz, 340x340 mm), Petőfi Sándor
(1953, terrakotta, 117 mm), Rákóczi
Ferenc (1953, terrakotta, 175 mm), Kossuth
Lajos (1953, terrakotta, 117 mm), Táncsics
Mihály (1953, terrakotta, 116 mm),
Istók Jánoska (1960, terrakotta,
170 mm), Ady Endre (1961, terrakotta, 170x110
mm).
Istók János -
1965. október 24.
Szobrok - Kiállítás
a Nemzeti Galériában, Budapest,
1964.
Cézár (1898,
bronz, 7,5 cm), Münich Aurél mellszobra
(bronz, 26 cm), Perényi Zsigmond mellszobra
(1898, bronz, 7,5 cm), Kislányfej
(1900, gipsz, 32 cm), Margitka (gipsz,
50 cm), Kende István (1900, bronz,
58 cm), Toldi (gipsz), Rohanó
Honvéd (1901, gipsz, 36 cm), 1848-as
öreg honvéd (gipsz, 36 cm), Önarckép
(1901, terrakotta, 34 cm), Gr. Széchényi
Ferenc mellszobra (bronz, 30 cm), Gr. Széchényi
Ferenc portréja (bronz, 46 cm), A
művész nagyatyja (1902, terrakotta,
28 cm), Vörösmarty Mihály
emlékműterv (1902, gipsz, 52 cm),
Jókai Mór mellszobra (gipsz,
19 cm), Vajda János (gipsz, 21 cm),
Gerlőczy Károly mellszobra
(gipsz, 28,5 cm), Munkácsy Mihály
emlékműterv (gipsz), Munkácsy
Mihály mellszobra (gipsz, 22 cm), Ramasetter
Vince emlékműterv (1905, gipsz),
Gerlőczy Károly mellszobra
(1906, márvány, 65 cm), Energia
(1907, gipsz, 61 cm), Ramasetter Vince portréja
(1908, gipsz, 50 cm), ifj. Istók János
(1908, márvány, 43,5 cm), Anyám
(1911, márvány, 45 cm), Csányi
László emlékműterv
(gipsz, 66 cm), Víztükör
(1911, gipsz, 55 cm), Figyelő kutya
(bronz, 35 cm), Péterffy Sándor
síremlékterv (1914, agyag, 34,5
cm), Császár Dénes portréja
(1914, gipsz, 64 cm), Gábor Áron
emlékműterv (1915, agyag, 31 cm),
Klárika (1915, gipsz, 54,5 cm),
Tanulmányfej (terrakotta, 24 cm),
Női fej (gipsz, 66 cm), Női
fej (gipsz, 24 cm), Jópofa (1922,
gipsz, 37 cm), Dávid (1924, bronz,
92 cm), Mihály Zoltán (1924,
gipsz, 24 cm), Hetyey Gábor síremléke
(1929, gipsz, 70 cm), II. Rákóczi
Ferenc (1932, gipsz, 90 cm), Gárdonyi
Géza emlékműterv (1932,
agyag, 61 cm), Bem (1934, bronz, 57 cm),
Dr. Istók Jánosné
(1935, gipsz), Berzeviczy Albert (márvány,
82 cm), Koszorút tartó leány
(terrakotta, 39 cm), Gummel Adolf síremléke
(agyag, 43 cm), Emlékműterv
(gipsz, 47 cm), Madách Imre szoborterv
(gipsz, 53 cm), Leánytanulmány
(gipsz, 45 cm), Madách Imre mellszobor
(1952, gipsz), Mechwart András (gipsz,
90 cm), Gábor Áron, Zajzoni
Rab István (1956, gipsz, 95 cm).
|
|
Antal
Gábornak - 1909, Bronz, 80
x 58 mm, Magyar Nemzeti Galéria,
Budapest |
Anyám
- 1911, Márvány, magasság:
45 cm, Magyar Nemzeti Galéria, Budapest |
|
|
|
|
Bem
- Bronz, magasság: 65 cm, Magyar Nemzeti
Galéria, Budapest |
Bem
Apó - Bronz, Bem tér,
Budapest
"Piski csata 1849 - A hídat
visszafoglalom vagy elesem."
"Előre magyar!
Ha nincs Híd, nincs Haza!" |
|
|
|
|
Dávid
- 1924, Bronz, magasság: 92 cm, Magyar
Nemzeti Galéria, Budapest |
Szabad
hajdú - 1909, Bronz, Magántulajdon |
|
|
|
|
Munkácsy
Mihály mellszobra - 1904, Gipsz,
magasság: 22 cm, Magyar Nemzeti Galéria,
Budapest |
A
művész nagyatyja - 1902,
Terrakotta, magasság: 28 cm, Magyar
Nemzeti Galéria, Budapest |
|
|
|
|
Széchényi
Ferenc szobra - 1902, Bronz, magasság:
234 cm, Magyar Nemzeti Múzeum kertje,
Budapest |
Gróf
Széchényi Ferenc -
1754-1829, "A Magyar Nemzeti
Múzeumot megalapította 1802-ben." |
|
|
|
|
A
Mezőgazdasági Múzeum (Budapest)
barokk épülethomlokzatára
készített Szőlőműves
és Erdészet szobrok |
Szervita
téri dombormű -
Budapest, 1930
"Krisztus hitéből,
hősök véréből
támad fel Hazánk! - 1914-1918" |
|
|
|
|
Csányi
László emlékművét
1931-ben avatták fel Zalaegerszegen.
A talpazat hátsó oldalán
a szobor felállításához
szükséges összeg gyujtését
elindító Borbély György
gimnáziumi tanár és lapszerkesztő
portréja látható. Csányi
László (1790 - 1849) reformpolitikus,
miniszter Deák Ferenc mellett a Zala
megyei liberális ellenzék vezére
volt. Kossuth híveként először
a dunántúli sereg kormánybiztosa,
1849-ben Erdély teljhatalmú
biztosa. Több ízben közvetített
Kossuth és Görgei között.
1849. október 10-én a pesti
Újépületben Haynau kivégeztette. |
1933.
év pünkösdjén impozáns
ünnepség keretében avatták
föl Nagykanizsán a Turulmadarat,
Árpád nemzettségének
totemállatát, valamint a hozzákapcsolódó
- Zrínyi család és a
magyar állam címerével
díszített - országzászlót.
Az 1950-es években eltávolították
és beolvasztásra ítélték,
de a gépgyár munkásai
megmentették. 1990. év pünkösdvasárnapján
eredeti szépségében visszaállítva
újra fölavatták.
|
|
|
|
Ramasetter
Vince (1806 - 1878) kékfestő,
iskolaalapító. "Sümeg
atyja." 1848-ban Sümeg polgármesterévé
választották. 1846-ban az iparostanoncok
oktatására, 1855-ben pedig egy
reáliskola támogatására
hozott létre alapítványt.
Az 1850-es évektől fáradhatatlanul
agitált az iskolaügy érdekében:
az elemi iskola négy osztályossá
szervezését, elemi iskolai leányosztályok
létrehozását szorgalmazta.
Óvoda számára ajándékozott
telket és házat. Vagyona nagyobb
részét Sümeg városára,
az oktatási és egészségügyi-intézmények
fenntartására hagyta. Sümegen
általános iskolát és
utcát neveztek el róla. Egészalakos
bronz szobra a város központjában
áll. |
|
|
|
|
Az
1848-49-es szabadságharc,
valamint az I. és II. világháború
hősi halottainak emlékművét
a gyomaendrődi református templom
kertjében állították
fel 1928-ban. Ehhez a szoboralakhoz emelték
1990-ben két emlékkövet
a II. világháborús áldozatok
emlékére (Varga Géza
alkotása).Vele szemben van az országzászló,
amely Papp Zsigmond alkotása. |
Péterfy
Sándor (1841-1913, pedagógus,
író) A magyar népoktatás
ügyének egyik első képviselője,
a tanítóság egyesületi
szervezésében és irányításában
kora egyik vezető alakja; az Eötvös
Alap megalakításának
kezdeményezője és huszonöt
éven át első elnöke,
a magyar tanítók két
főiskolai internátusának
megalapítója, a Népnevelők
Lapja szerkesztője. Kerepesi temető
9-1-14 [Istók János, 1917].
Sírverse: "Neved márványba
véste A hálás kegyelet.
Szived sok nagy muvében Megirtad te
magad Áldásos életed!"
(Rákos István) |
|
|
|
|
Holló
Lajos (1859-1918, politikus, jogász,
ügyvéd, publicista) A Félegyházi
Hírlap, majd a harmadik Magyarország
megindítója és szerkesztője.
A függetlenségi párt képviselője.
Kerepesi temető 17/1-1-60. [Istók
János, 1930]. Sírfelirata: "Egy
életen át küzdött
a közért, hazája függetlenségéért.
Nagy fiának, volt országgyűlési
képviselőjének emelte ez
emlékművet hálás
kegyelete jeléül Kiskunfélegyháza
város közönsége."
|
Zalánkeméni
báró Wlassics Gyula
(1852-1937, jogász, művelődés-politikus,
egyetemi tanár) Főügyész-helyettes,
vallás- és közoktatásügyi
miniszter, a Közigazgatási Bíróság
elnöke, a Főrendiház, majd
a Felsőház elnöke, a hágai
választott bíróság
tagja; a Képzőművészeti
Akadémia megalapításának
és a nyomdai kötelespéldányok
bevezetésének kezdeményezője;
valóságos belső titkos
tanácsos, az MTA tagja, majd másodelnöke;
1916-tól báró; Csengery
Antal politikus veje, Csengery Lóránt
földhitelintézeti igazgató
sógora, báró Wlassics
Tibor költő és ifj. báró
Wlassics Gyula művelődéspolitikus
apja. Kerepesi temető 34-1-22 [Istók
János]. |
|
|
|
|
Trautsch
Károly (1830-1910, zenepedagógus)
A Nemzeti Zenede tanára. Kerepesi temető
17/1-1-38 [Istók János - Seenger
Béla]. |
Peterdi Andor /Pollák/ (1881-1958,
költő, műfordító,
publicista). Kerepesi temető 34/2-1-8
[Istók János]. |
|
|
|
|
Hegedüs
Imre (1902-1943). Kerepesi temető
34-2-78 [Istók János] |
Zajzoni
Rab István mellszobra |
|
|
|
Apáti
Than Károly (1834-1908, kémikus,
gyógyszerész, egyetemi tanár,
a budapesti tudományegyetem rektora,
oktatási reformer) 1848-as honvéd
tüzér; a pesti egyetem európai
hírű I. számú Kémiai
Intézetének létrehozója,
a modern magyar kémiaoktatás,
a hazai kémiai kutatások és
a magyar kémiai műnyelv egyik
megteremtője, a hazai szervetlen kémiai
iskola megalapítója, a Magyar
Chemiai Folyóirat megindítója;
a Természettudományi Társulat
alelnöke, elnöke és a kémiai
szakosztály megalakításának
kezdeményezője; műszertervező,
több gázanalizáló
módszer kidolgozója; az egyszerű
kémiai reakciók törvényszerűségeinek
nemzetközileg is az egyik első felismerője;
számos külföldi tudományos
társaság tagja, az MTA tagja
és másodelnöke; Than Mór
festőművész öccse. Kerepesi
temető baloldali árkádsor
9 [Istók János, 1915]. |
|
|
|
Jókai
Mór mellszobra. A századforduló
táján a Beöthy-család
komárom-szigeti kertje volt a legnépszerűbb
összejövetelek helye. Beöthy
Zsolt író itt tartotta születésnapját.
Ilyenkor nemegyszer 50-60 író
sereglet össze tiszteletére. A
Beöthy-kert villája még
ma is jó állapotban van, s a
kert egyik sarkában ott áll
az a gömbszelet alakú tetős
építmény, amely alatt
Jókai első szobrát emelték,
Istók János alkotását.
Ez a szobor sajnos napjainkban már
nem látható. 1919-ben a magyar
Vörös hadsereg és a csehszlovák
hadsereg között vívott harcok
során elpusztult. Gipszmakett. |
|
|
|
|
Az
ágyúöntő Gábor
Áron szobra. Istók
János tervei alapján a Hadtürténeti
Múzeum szobrászai készítették
el. Bronzmakett. |
Toldi
Miklós |
Istók
János tanítványa
Göcseji Pataki Ferenc
(Zalaegerszeg, 1909. július 29. - Kecskemét,
1965. január 18.) festő. A család
nehéz körülményei miatt
Pesten próbált megélhetéshez
jutni. Istók János fedezte fel és
az ő segítségével iratkozott
be az Iparművészeti Főiskola
díszítőszobrászati osztályába.
Tanulmányait megszakította és
1936-ban adományi segítséggel
Olaszországban folytatta. Hazatérése
után 1938-tól kezdett kiállítani
a Műcsarnok és a Nemzeti Szalon tárlatain.
1941-ben iratkozott be ismét a Képzőművészeti
Főiskolára és 1946-ban Kandó
László növendékeként
végzett. Ezt követően Zalaegerszegre
került és a képzőmuvészeti
kör vezetője lett. Megélhetési
gondok miatt 1950-51-ben ismét Budapesten
kereste érvényesülését
és mint rajztanár működött.
1953-ban lett a Képzőművészeti
Alap tagja: 1963-ban ismét Olaszországban
és Párizsban volt tanulmányúton.
1967-ben emlékkiállítása
volt Zalaegerszegen a Göcseji Múzeumban.
A
nagyszebeni Petőfi-emlék
Nagyszeben város közönsége
hódolt Petőfi emlékének.
Közadakozás által bronzból
készült emléktáblával
örökítette meg azt a házat
a Wiesen utca 29. szám alatt, melyben Petőfi
lakott 1849-ben. A tulajdonképpeni szebeni
ünnepségről a Közérdek
1911. április 27-i számából
értesülünk Petőfi-ünnep
Nagyszebenben cím alatt. "Lelkes
ünnepség keretében leplezték
le Nagyszebenben vasárnap délelőtt
Petőfi Sándor emléktábláját,
melyet Istók János szobrász
készített. Két érdekes
mozzanata volt ennek az ünnepségnek.
Az egyik az, hogy az emléktábla-leleplezésen
megjelent Gaudernák hadtestparancsnok és
az egész tisztikar és mikor a dalárda
a himnuszt énekelte, a hadtestparancsnok
és a tisztek levett kalappal hallgatták
végig a nemzeti dalt. De részt vettek
az ünnepen a szászok is, köztük
maga a szász püspök, és
beszédeikben kiemelték a szászok
és a magyarok együttes munkáját
a város és a haza kulturális
érdekében. Az emléktábla-
bizottság nevében Kedves István
elnök adta át az emléktáblát
a városnak. Dörr Albert polgármester
német nyelvű beszédben ígérte
meg az emléktábla megőrzését.
Szilágyi Gyula ünnepi beszéde
után Ferenczy Zoltán az Akadémia,
a Petőfi- és Kisfaludy-társaságok
nevében mondott beszédet, majd több
egyesület és iskola koszorúzta
meg az emléktáblát. A városi
színházban Petőfi-matiné
volt, melyen Jázsai Mari, Farkas Pál
és Neugebauer László szerepeltek.
A délutáni banketten Deutsch szász
püspök mondott lelkes beszédet.
A románok teljesen távol maradtak
az ünneptől."
Csányi
László szobra 27 évig készült
Zala megye a kiegyezést követően
mindig is fontosnak tartotta megőrizni, és
ápolni Csányi László
emlékét. Zala megye temettette el
Csányi Lászlót a Kerepesi
úti temetőben. Kivégzése
után ugyanis a Józsefvárosi
temetőben nyugodott. 1968-ban vitték
át onnan a Kerepesi úti temetőbe,
ahol síremléket is állítottak
neki. A vármegye közgyűlési
termébe pedig egész alakos portrét
festettek Csányi Lászlóról
Barabás Miklóssal.
A szoborállítás gondolata
1904-ben merült fel. Borbély György
főgimnáziumi tanár A Magyar
Pajzs című lapjában vetette
fel, hogy szobrot kellene állítani
Zalaegerszegen Csányi László
számára. A szoborállítás
1904-től 1931-ig húzódott.
Közadakozásból kívánták
létrehozni azt, és 27 évig
gyűjtötték rá a pénzt.
Nagyon mozgalmas volt ez a közel harminc
év. Borbély György fantasztikus
szervezőmunkát fejtett ki a szobor
felállítása érdekében.
Mindenkihez pénzkérő leveleket
írt, gyűjtőíveket adott
ki, népünnepélyeket, estélyeket
szervezett, melyeken a szobor javára gyűjtöttek.
A közadakozás sikerrel folyt. 1907-ben
szoborbizottságot hoztak létre,
és pályázatot írtak
ki a szobor készítőjére
vonatkozóan. 1910-ben kiállítást
is rendeztek a városban a beérkezett
pályamunkákból.
Tizenhét szobrász pályázott
Csányi László alakjának
megformálására, köztük
Kisfaludi Strobl Zsigmond, és Lukácsy
Lajos, aki a keszthelyi Festetics-szobrot készítette.
A pályázat körül botrányok
törtek ki. Többek között azért,
mert Borbély György a maga újságján
keresztül igyekezett befolyásolni
a közönséget. Istók János
pályaművét szerette volna,
ha előnyben részesítik a lakók.
Észrevették ezt a szobrászok,
és nehezményezték a kivételezést.
Megvádolták ugyanakkor Istók
Jánost, hogy a szobor női alakjában
a szoborbizottság elnökének
feleségét mintázta meg. Országos
botrány lett ebből, így elhárítva
a döntést, új pályázatot
írt ki a bizottság. Az újabb
pályázat eredményeként
Istók János került ki győztesen,
és megkapta a felkérést a
szobor elkészítésére.
A bizottság 30-35 ezer koronát
szánt Csányi László
szobrára. A pénz nagyjából
össze is gyűlt, megkötötték
a szerződést Istók Jánossal,
a háború azonban közbeszólt.
Minden bronzot lefoglaltak háborús
célokra, szóba sem jöhetett
a bronz főalak kiöntése. A mellékalakok
azonban elkészültek időközben,
ám a háború és annak
viszontagságai miatt 1923-ig ottmaradtak
a kőfaragó műhelyében.
Istók János 1919-ben kapcsolatba
került később a tanácsköztársaság
egyes vezetőivel, akik jártak az ő
műhelyében. Megtetszett nekik ott
a Csányi-szobor egyik mellékalakja,
a követ hengerítő munkás,
melyet 1919. május elsején, mint
a Munka szobrát avatták fel az Országház
épülete előtt.
A háború végeztével
a korábban összegyűjtött
pénz csak arra volt elegendő, hogy
a kőből készült három
mellékalakot kifizessék Balázs
István kőfaragónak. A főalak
nem volt sehol, így újabb gyűjtést
kezdeményezett Borbély György.
Mindent bevetett a cél érdekében.
Ezúttal nemcsak pénzt, hanem bronzot
is gyűjtött háza udvarán.
1925-ben azonban újabb tragédia
következett be, a koronát felváltotta
a pengő. Az átszámítás
következtében nem ért semmit
a közel egymilliárd korona. Így
harmadszorra is gyűjtésbe kellett
kezdeni. Addigra már nagyon unta a lakosság
a kéregetést, ezért ösztönzésképpen
közölte lapjában Borbély
György az adományozók névsorát.
1929-re összeállt a szükséges
pénz és bronz, melyből kiöntötte
Istók János a szobrot, majd nagy
nehezen Zalaegerszegre szállították
azt. Kikönyörögte Borbély
György a közlekedési minisztertől,
hogy engedje meg a szobor ingyenes vasúti
szállítását. A főalak
is így került városunkba. A
szobrot
Sipos Dezső kőfaragó udvarán
helyezték el, a talapzatra ugyanis nem
futotta már. A talapzat elkészítését
végül a város és a vármegye
vállalta magára. Időközben,
1930-ban meghalt Borbély György, a
szoborállítás motorja. Nem
érhette meg élete egyik fő
művének elkészülését.
A szobor felavatására végül
1931. október 11-én került
sor. Ezt az eseményt is megelőzte
azonban egy kisebb botrány. A város
apátplébánosa nehezményezte
ugyanis, hogy a követ hengerítő
munkás meztelen. Arra kérte a szobor
készítőjét, hogy a jó
erkölcs védelmében takarja
le a szobrot. Végül azonban, a szoborállítás
hosszadalmassága miatt, nem foganatosították
ezt a kérést, így sikerült
végre felállítani Zalaegerszegen
Csányi László szobrát.
Hátoldalára egy bronztábla
került Borbély György képmásával,
és a felirattal: "Borbély
György a Csányi-kultusz apostola".
A szoborállítással egyidőben,
1931. október 11-én felavatták
Borbély György síremlékét
is a Göcseji úti temetőben. Díszsírhelyet
adományozott a város Borbély
Györgynek, mint Zalaegerszeg jelentős
közéleti személyiségének,
s ígéretet tett arra, hogy a sírról
mindenkor gondoskodni fog.
Bem-apó
szobra
Istók János szobrászművész
1932-ben nyerte meg a pályázatot,
a terv szerint a budapesti I. kerületi Döbrentei
téren akarták a Bem szobrot felállítani.
Az eredeti pályaterven a szobor mai főalakját
tartó talapzat előtt, kivont karddal,
zászlót tartó, előrenyomuló
honvéd áll, míg az oszlopot
félkörben rohamozó honvédek
csapata veszi körül. A kivitelezéskor
azonban, pénzhiány miatt, a mellékalakokat
elhagyták.
A szobrot 1934 májusában az akkori
Péterffy-téren, ma Bem-tér,
leplezték le. A szoboravatáson adta
át Bem Cosban Vladimir lengyel őrnagy
a budapesti Hadtörténeti Múzeumnak
Bem tábornok kardját.
A Bem szobor 56 cm magas rézmakettjét
a Hadtörténeti Múzeum 2200
Ft. értékben vásárolta
meg Istók Jánostól 1949-ben.
|
|
A
Bem-szobor avatása.
Bem József 1848-as tábornok
szobrának leleplezési ünnepsége
a budapesti Pálffy-téren.
1934. május 13. |
Horthy
Miklós kormányzó és
felesége a Bem József 1848-as
tábornok szobrának leleplezési
ünnepségén, Budapesten
a Pálffy-laktanya előtt. A kép
jobboldalán, a hátsó
sorban Bárczy István államtitkár. |
|
|
|
|
Bem-apó
szobrának eredeti terve.
A szobor talapzatán rohamozó
honvédsereg. Az oldalsó táblán
Bem hires állomáshelyei: Marosvásárhely,
Gálfalva, Nagyszeben, Szelindek, Vízakna,
Szászsebes, Szászváros,
Alvinc, Vaiszlova, Káránszebes,
Lugos, Temesvár, Fehértemplom,
Petrilova, Szászka, Orsova. |
Bem-apó
szobrának második terve.
1:20-as léptékű rajz a
rövetkező felírattal: "Piski
csata 1849. II. 9. / A hidat visszafoglalom,
vagy elesem / Előre magyar! / Ha nincs
hid, nincs haza! / * / Legyen ez a szobor
a világ előtt / a magyarok felszabadításának
/ szimbóluma. / Lord Roymudmere." |
|