Bevezető | Bácsfalu | Türkös | Csernátfalu | Hosszúfalu | Tatrang | Zajzon |
Pürkerec | Iskoláink - emlékek tükrében | Iskoláink - adatok tükrében |
Hétfalusi magyar oktatók, nevelők
 
Iskoláink - emlékek tükrében
 

Elemi Népiskolai Értesítő Könyvecske Bencze Vilma tanuló részére
Alszegi Ág. H. Ev. Elemi Népiskola - 1920-1926

Az érdemjegyeknél a fokozatok jelzésére a következő szavak használandók:

  • Erkölcsi magaviseletnél: dicséretes (1), jó (2), türhető (3).
  • Szorgalomnál: dicséretes (1), változó (2), hanyag (3).
  • Előmenetelnél: kitünő (1), jeles (2), jó (3), elégséges (4), elégtelen (5).

Józan és erkölcsös élet teszi boldoggá az embert!
Aki szereti a tisztaságot, az igen sok betegségtől megmenekül!
A szeszes italban nincs semmi tápláló erő, annál több méreg

Ismétlő iskolai végbizonyítvány Tomos István részére,
Gazdasági Iskola, Götz Béla igazgató - 1914

„Meríts erőt, hitet a hétfalusi magyar oktatás 460 éves gazdagságából!”
A világtalálkozó véndiákjai 2002. május 25-én.

Ahol gyakran találkoznak sokan, ott könnyebb a jövő

Ám egyre nehezebb sok érdeklődőt vonzóan eseményt szervezni. Május 25-re mégis sikerült Négyfaluban félezernyi embert összehívogatni: az itt középiskolázottak világtalálkozójára. A siker egyik nyitja az, hogy ott lappang mindannyiunkban hajdani iskolánk emléke, mely részben előcsalogatható azzal, hogy együtt beszélünk róla; a másik nyitja pedig az, hogy valaki hitt abban, hogy pár szervezővel olyan ünnep teremthető, meg, mely egyszerre mozdít a meghatottság felé és mozgósít jövőért felelős erőt. Barkó Anna nyugalmazott magyartanárnő esztendeig babusgatott akarattal kezdeményezte az ünnepet. Újabb esztendőn át majdnem folyamatosan csiszolódtak az elképzelések. Szombaton reggel érkeztek a véndiákok és tanáraik. Míg kevesebben voltak, az udvaron kavarogva keresték egymást, s az arcokon várakozó öröm egy-egy várt találkozókor rejthetetlenné fokozódott. Hamar megtelt az udvar. A vendégek besorakoztak a kerítésen évszámokkal kijelölt helyek előtti terekre s a beharangozásig most már sok apró gomollyá alakult az iménti nagy kavargás. A mostani középiskolások az iskola és a templomkapu közé sorfallá rendeződtek, s miután a harang kondult, kettős sorba indultak a találkozósok. Annyian voltak, hogy az eredetileg elképzelt időt jóval túlhaladva ért mindenki az évfolyamának kijelölt helyre. Megtelt a csernátfalusi evangélikus templom s az ünnepi istentiszteletet celebráló Török László evangélikus lelkész is örvendett.

Idejében szólalt meg a Gaudeamus a Gyerkó András karvezető kamarakórusa előadásában, majd Barkó Anna köszöntő beszéde után Rener Mária nyugalmazott tanárnő románul szólt a találkozóhoz. Ezután a véndiákok nevében Jenei Tamás, majd Bartha Judit beszélt s iskolatörténeti gondolatok után újból a kórus szólalt meg. A hosszúfalusi és csernátfalusi gyerekek összevont furulyacsoportjának fellépését követte az emlékláng gyújtás, mikor Barkó Anna az elhunyt tanárok nevét olvasta fel, Dobra Éva pedig az elhunyt diákokét. Ahány név elhangzott, annyi gyertya égett.

A két nyelven imádkozott Miatyánk után Kovács Attila harmóniumjátéka majd a lelkészi áldás...

Az ünnepélyes kivonulás az utcán méltósággal áradó felvonulássá alakult. A járókelők s a házak ablakaiból meghatódott integetés üdvözölte az ünnepet.

Ahol gyakran találkoznak sokan, ott könnyebb a jövő

A Zajzoni Rab István középiskola türkösi udvarán felállított kopjafánál koszorúztak a véndiákok. Nagy Béla nyugalmazott tanár leleplezte az iskola folyosóján állított emléktáblát, melynek szövegét gyergyószentmiklósi faragó metszette. Az iskola tantermeiben pár órás beszélgetés után osztályonként szervezve folytatódott a mulatságba váltó ünnepély.

Van aki azóta is néha mondogatja magában konokodva: „Ennek a népnek élni kell, tehát az iskola állani fog!"

A hajdani iskoláról...

Közeledik az iskolai év vége. Sok emlék jut eszembe - az öregek meséi, meg saját gyermekkori élményeim. Papírra vetem, ne menjenek feledésbe.

*

I. Édesanyám emlegette, hogyan tanította olvasni az első osztályosokat Kelemen György tanító bácsi, az egykori ‘48-as honvéd:

Ölbe vette a legfélénkebbnek látszó apróságot, s a kinyitott Kalendárium betűjére mutogatva mondta: nézd fiacskám ez itt az I betű. Mondd szépen: I, I, I. mikor a gyermek "szépen" mutogatta és mondogatta. I, I, I - letette, és más gyermeket vett ölbe. Így tanította meg a betűkre sorban az elsőosztályosokat.

Ezzel az ósdi módszerrel, - és egyéb hasonlóval - minden pöttöm apróság az iskolai év végére olvasott, írt (a palatáblára) sőt számolt is 10-ig (vagy 20-ig). Nem voltak modern szemléltető eszközök, nem volt pazar kiállítású, színes ABC-s könyv, de megtanította őket a tanító bácsi TÜRELMES SZERETETRE.

- Tudja-e ma valaki, hol volt a "KELEMEN KERTJE"? Gyümölcsös volt-e régen, vagy csemetéket nevelt benne Kelemen György? (Mert ehhez is értett). Gyermekkoromban még élt a helynév. A Bivalylegelőről iskolai kirándulások után a gyermek egy csoportja arrafelé ment haza.

- A sírja hol van? Jó lenne megemlékezni róla.

*

II. A palatábla. Akkoriban ment ki "divatból", mikor első elemista voltam. Milyen is volt? Valódi pala-kőzetből metszett vékony szürkés-fekete téglalap, széles fenyőfa-rámába fogva, pirossal vonalazva; egyik oldalán csíkos másikon kockás. A kereten  - lyukba fűzve, spárgán egy darabka valódi tengeri szivacs. A "készlethez" tartozott még a palavessző. Ez is szürkés volt, 3/4 részig tarka papírral bevonva. Mikor írtak vele néha "csikorgott", olykor meg el is törött. Ha valamelyik betű rosszul sikerült, a megnedvesített szivaccsal (spongyával) ki lehetett törölni. Ez nagy előnye volt. Hátránya pedig: Mikor a tanuló áttér az "irkába" való ceruzás írása, - gondolván, hogy úgy kell bánni a ceruzával, mint a palavesszővel - jól megnyomta, s az irka két lapja is kilyukadt. Bömböl is a kölök: "Nem bírom, tanító bácsi, nem bírom!"

*

III. Záróvizsga az egykori református osztatlan I-IV. osztályos iskolában 1930-1932 körül.

Egyszerű, dísztelen tantermünk ünneplőbe öltözik erre a napra. Ablakpárkányok, polcok, az ósdi vaskályha teteje, minden parányi üres hely: csupa kerti virág: jázmin, bazsarózsa, kerti margaréta. A tanulók is ünneplő ruhában, pirosra mosdatva, megfésülve, kicsit ijedten, megilletődve, komolyan moccanás nélkül ülnek a padban. A teremben körös-körül, hosszú padokon, a fal mellett ott vannak a szülők, nagyszülők, keresztszülők. "Jaj, csak fel ne süljek ennyi ember előtt" - rémüldözök magamban. Mert íme, ott a katedrán a tanító bácsi mellett: a tiszteletes bácsi meg a presbitérium elnöke, a mellettük levő széken még sok tekintélyes bácsi akiket nem ismerek. Jaj, jaj, jaj, mi lesz itt!!!???

Aztán a kezdő ima és pár ünnepélyes szó után már kérdezi is a tanító bácsi (előbb egy bátor fiút): Miska, mennyi 6x7, hát 8x5 - s Miska felel, hangosa, bátran. Megy minden, mint a karikacsapás. Olvasás, nyelvtan, földrajz…hiszen kár volt félni. Egyre bátrabban felelnek a gyerekek. Verset mondunk, énekelünk, végül vidáman fújjuk: "Kezdődik a vakáció - kisült már a meleg cipó - Menjünk, menjünk, szaladgáljunk - az erdőig meg se álljunk."

A tanító bácsi pár komoly intelemmel és a felnőttekhez intézett köszöntő szóval mond mindnyájunknak búcsút.

Utána a templomban az Istennek is megköszönjük, hogy egész éven át megsegített és megáldotta a mi munkánkat.

Hochbauer Ferencné Gáspár Sára

Hosszúfalusi 6 hetes háztartási tanfolyam

1940. február hó 18-án ünnepélyes keretek között megtartott vizsga és kiállítással befejeződött a január 8-án megkezdett hathetes női háztartási tanfolyam.

A tanfolyam sikeres megtartásában nagy szerepe volt - Botz Ida, Domokos Jolán és Orbán Júlia gazdasági s háztartási tanárnőkön kívül - a hosszúfalusi nőegylet elnöknőjének: Sipos András főesperes nejének, és Sipos András főesperesnek, aki egyben a hosszúfalusi gazdakör elnöke is, akik fáradhatatlan munkájukkal és a cél iránti lelkesedésükkel valósággal fanatizálták az irányításuk alatt álló csángó magyarokat.

A vizsga az evangélikus templomban megtartott ünnepi istentisztelettel kezdődött, ennek végeztével fél 12-kor az ev. iskola helységeiben, ahol a kiállítás is volt, folytatódott a kiállítás megnyitásával és a vizsgával.

A vizsgán Tóth István földbirtokos elnökölt. Részt vettek a vizsgabizottságban : Szabó Béni volt országgyűlési képviselő, Solcz Károly egyházmegyei világi felügyelő, Dr. Papp Endre a Brassó megyei gazdakörök egyesületének elnöke, Sipos András ev. főesperes és neje, valamint Paull Kamil EMGE vándor-tanár.

A 32 vizsgázón kívül, kik gyönyörű csángó viseletben jelentek meg részt vett még a négy csángó falu értelmisége és minden számottevő kisgazdája - férfiak és nők vegyesen -, és Brassóból is sokan voltak a vendégek között.

Tóth István elnök megnyitójában keresetlen szavakkal beszélt dr. Szász Pál EMGE-elnökről, és egyben javasolta, hogy a tanfolyam résztvevői és a vizsgára összegyűlt hallgató-közönség nevében dr. Szász Pál, ki fontos elfoglaltsága miatt nem lehetett jelen, táviratban üdvözöltessék.

Jelenlévők az indítványt kitörő lelkesedéssel fogadták és dr. Szász Pált hosszasan és lelkesen éljenezték.

Az első tantárgy egészségtan és csecsemőápolás volt, amit dr. Vigh Gábor előadó kérdezett ki. Utána sorban következtek a többi tárgyak : élelmezéstan, háztartástan, sertéshízlalás, neveléstan, kertészet, baromfitenyésztés, tejgazdaság.

A vizsga végeztével Tóth István vizsgaelnök lendületes beszédben mondott köszönetet a tanárnők eredményes és csodaszámba menő munkájáért.

A vizsgaelnök beszéde után Bandi Jánosné hallgató magható szavakkal mondott köszönetet a növendékek nevében. Utána Sipos Andrásné, a hosszúfalusi nőegylet elnöknője gyönyörűen megfogalmazott, zokogásig menő meghatottságot okozó beszédében köszönte meg az Erdélyi Magyar Gazdasági Egyesület áldásos működését és a szeretett tanárnők odaadó munkáját úgy a maga valamint a nőegylet és a növendékek nevében. Az utolsó beszédet kiváló szónoki tehetséggel Sipos András főesperes mondta el.

A vizsga után egy, a nőegylet által rendezett 120 terítékes bankett volt, ahol a jó hangulat mellett testvéri szeretetben és megértésben olvadt egybe a kisgazda-társadalom színe-java,  az ugyancsak kiemelkedő intellektüel társadalommal a késő esti órákig.

A kiállítás sikere nem maradt mögötte a vizsga sikerének. Káprázatosan szép látvány volt a nagyterem mind a négy falát a mennyezetig beborító gyönyörű kézimunkák sokasága. Domokos Jolán tanárnő, kit a növendékei imádásig szerettek, itt a jó anyaggal igazán megmutatta művészi érzékét, tudását, szakképzettségét és jó pedagógiai intelligenciáját. A kézimunkák száma 277 darab volt. Ez számszerűleg is jóval fölülmúlta az eddigi kiállításokat.

Böngészte és ollózta az Erdélyi Gazda 1940 áprilisi számából Barcsa Márton

 
©2006 copyright hetfalu.ro | powered by Mediaexpert®