Három sokablakos ház az alszegi evangélikus templom környékén

A házakat id. Köpe István építtette három gyermeke, Mihály, István, Anna részére. Volt rá módja: gazdag ember volt. Sok szántóföldje, kaszálója, marhája, lova volt. (A rossz nyelvek azt beszélték nem egészen igaz úton szerezte vagyonát: az első világháború előtti időkben marhacsempészéssel is foglalkozott. Többedmagával állatokat csempészett titkos úton bé Moldvába. De lehet, hogy mindezt csak az irigység terjesztette, ki tudja ma már?)

Brassó felé haladva az első ház gazdája Mihály volt. Mint gyermek, gyakran láttam Mihály bácsit a ház előtt szomorúan mélázgatva, magányosan üldögélni. Nem emlékszem, hogy valaha is lett volna beszélgető társa. Csendes, visszavonult ember volt. A gazdasággal nem sokat törődött.

A vagyont: földeket, marhákat és minden gondot, ami velük járt, a felesége, Berti néni vette vállaira. Ügyes, tevékeny, gondos asszony volt. Talpraesetten kezelt mindent. A gazdasági külső munka mellett csirkéket, rucákat nevelt. A konyhájában - magam is láttam - hatalmas vajköpülő állt. A vajat eladta, a zerrel, ami a köpülésből visszamaradt, a csirkéket itatta. (Olyan gyorsan fejlődő, gyönyörű csirkéket azóta sem láttam.) Kiskertjében - a csűr mögött - korai zöldségeket, palántákat termelt, eladásra is.

Mindez nagyon szép és jó lett volna, ha... Ha nem lett volna az a rettenetes csúf szája. Ha valakit a nagyszámú személyzet közül hanyagságon, rendetlenségen kapott, annak talán jobb lett volna meg sem születnie. A szitkok szörnyű áradata zúdult a szerencsétlen fejére, megállíthatatlanul.

Úgy lehet, Mihály bácsi előle menekült a kapu előtti kispadra.

Mihály bácsi halála után Berti néni visszament a Székelyföldre - onnan származott. Nem tudom, a vagyon kire szállt. A házat államosításkor elvették, úgy látszik, nincs senki, aki ma visszaigényelje.

*

A mellette levő nagy ház az Istváné lett. Kiskoromban sokszor megfordultam a konyhájában, szobáiban, de csak a konyha melletti hosszú, keskeny kamrafélére emlékszem. Számtalan kis kalitkában, az egyik hosszanti fal mentén, kanárikat nevelt Pista bácsi, eladásra. Csak rövid ideig volt szabad az édes kis madárkákban gyönyörködnöm, hamar kivonultattak onnan, nehogy megijesszem őket (a kanári félénk madár, ha megijed, el is pusztulhat). Pista bácsi háromszor is részt vett mezőgazdasági tanfolyamon, okleveles gazdász volt, ám mindezek ellenére kedves, bohém, semmivel sem törődő vidám ivócimbora: Köpepista (így!) maradt. Évek múltán a sokablakos házat eladta, helyette Tatrang-Kerpenyesen vett egy 3 holdas kertet, rajta egy kis villaszerű lakóházzal, gazdasági épületekkel (mint gyermek sokszor voltam itt vendég, olykor hetekig is - talán ha lesz még rá életem és "emlékhordozó" álmatlan éjszakáim, erről is mesélek majd). A leken létesült az államosításkor a tyúkfarm és csirkekeltető.

Pista bácsi kezéből lassan kicsúszott a nagy vagyon. A sokablakos házat egy Ştefănescu nevű bukaresti ügyvéd vette meg, az államosítás után ennek utódai nem tudták visszaigényelni. A vagyont elherdálta, szépséges, aranyhajú feleségétől elvált, második feleségével a bécsi döntés után Budapestre ment. Többé nem jött haza Hétfaluba, "idegen föld hontalan vándora" lett.

Ott halt meg "messze-messze, idegenben" - mint annyi sokan mások.

*

A harmadik nagy épületet Anna kapta, ki dr. Papp Endre ügyvédhez ment férjhez. Akkoriban még újdonságszámba menő "modern" bútorokkal volt fényűzően berendezve, valódi perzsaszőnyegekkel, a falon eredeti Barabás Miklós képekkel.

A túloldalon lévő épületben volt az ügyvédi iroda. Több százra ment a folyamatban levő iratcsomók száma, több ezerre a már befejezetteké. Papp Endre és a később társul vett Major Ferenc mellett dolgozott egy irodavezető is, Szántai János, és egy-két ügyvédjelölt (gyakornok) is. Az irodában két gépírókisasszony is munkát kapott. Egyik jómagam volt, a másik Páll Tilda. Nagy forgalma volt az ügyvédi irodának, és ehhez képest két hideg, alig fűtött szobája. Mikor Endre bácsi nem tartózkodott a szobában, Szántai Jánossal együtt loptuk a fát a mellettünk levő fáskamrából. Endre bácsi visszatérvén, boldogan dörzsölte a kezét, hogy lám milyen kevés fával is lehet jó meleget csinálni (sohasem kapott rajta a tolvajságon).

Három gyermekük volt: Bandi, Jancsi és Ibi. Bandi egyetemista korában öngyilkos lett, főbe lőtte magát, soha nem derült ki, miért. Jancsi elvégezte az egyetemet, ügyvéd lett, az én időmbe az apja irodájában bojtárkodott. Ibit svájci nevelőintézetbe járatták. Szép volt, gazdag, és ehhez gőgös is. Bár a szüleink jó barátok voltak, soha nem tudtam összemelegedni vele. Szürke kis veréb voltam az ő fényes baráti köre mellett.

1948 után az épületet államosították, az irodát felszámolták. Papp Endréék az építészeti iskola mellett béreltek lakást. Endre bácsinak súlyos cukorbaja volt, nemsokára meghalt. Annus néni sok-sok reménytelen kérvényezés után útlevelet kapott Magyarországra. Ibi és Jancsi Budapesten laktak, hozzuk ment. Ibi a bécsi döntéskor egy jónevű orvoshoz ment férjhez. Jancsi gyerekkori szerelmét - egy nagyon szép, de vagyontalan lányt - vett feleségül.

Annus néni nem sokáig élt, valami szerencsétlenség következtében halt meg.

Az ügyvédi iroda helyiségében egy ideig élelmiszer-bolt volt.

*

A házak ma is állnak. Négyfalusi pártok és városi közvállalatok irodái működnek bennük Egykori lakóik álomképként tűntek tova, mintha soha nem is lettek volna.

Hochbauer Ferencné Gáspár Sára