| Tatrangi
Pál András
(Tatrang, 1886. - ?)
Tatrangi
Szász Csabai János
(? - ?)
Tóthpál
Dániel
(Türkös, 1907. december 17. -
Budapest, 1936. július 11.)
Bukarestben élt.
Tóthpál Dániel:
Sírás az estben... Versek.
Sepsiszentgyörgy, Tip. Móricz István,
1930.
Török
László
(Fogaras, 1960. október
18.)
Vass
László Levente
(Székelyudvarhely, 1955.
jálius 5. - Homoródalmás,
1979. április 23.)
A hétfalusi magyar gimnázium
végzettje, 1976-ban hivatásos taxisofőr
Kolozsváron. Élete utolsó
két évét Budapesten töltötte,
gyógyíthatatlan betegsége
elvitte, mielőtt költészete kiteljesedhetett
volna. Budapesten a magyar Kultúrminisztérium
anyagi és erkölcsi támogatását
élvezte. Torzóban maradt munkássága
részben - az erdélyi lapok mellett
- a budapesti Kortárs és Élet
és irodalom hasábjairól begyűjthető.
Verseit, prózai írásait közölte
a Brassói Lapok, Igazság, Echinox,
Ifjúmunkás, Kortárs, Élet
és irodalom, Dunántúli Napló,
Brassói Füzetek, A Cenk árnyékában
című antológia. Társszerzője
két antológiának (Kimaradt
szó. Fiatal költők antológiája.
1979; Bábel tornyán. Válogatás
az Echinox munkatársainak írásaiból.
1983). 1991-ben jelenik meg Székelyudvarhelyen
az Egyedül az éjszakában
című kötete a hátrahagyott
versei alapján.
A homoródalmási temetőben
Vass László Levente sírkövén
a következő verssorok emlékeztetnek
a fiatalon elhunyt költőre:
Mezőkön ily nagy csend
szomorú sárkánya
még nem fészkelt
Veres
Emese Gyöngyvér
(Marosvásárhely, 1966 - )
Veres
Sándor
(Kóbor, 1826. március
6. - Hosszúfalu, 1892?)
A hosszúfalusi műfaragó
ipartanműhellyel kapcsolatos m. kir. állami
felső népiskola 1878-1885 között
kiadott értesítőiből,
munkáiból, az iskolai élet
megszervezéséből egyértelműen
kitűnik Veres Sándor igazgató
kiváló pedagógusi alkata.
Igazság- és szabadságszeretete
az 1848-as idők fergetegében edződött,
rendszeretete, szervezőkészsége
szintén a Kossuth-huszárok tálentumainak
öröksége.
1826. március 6-án
született a Nagyküküllő vármegyei
Kóboron (Kőhalomszék). Apja,
Veres Sándor középajtai huszárcsaládból
származott, majd községe református
papja lett, anyja Kendi Mária szintén
papleány, kinek ősei is mind papok
voltak. Saját bevallása szerint:
"én tehát papi és
katonai vérbol származtam, talán
ezen körülményben fekszik az
oka annak, hogy életem oly gazdag volt
ellentétekben."
13 éves korában apja
a székelyudvarhelyi főiskolába
íratta, ahol a grammatica, syntaktika,
retorika, poetica, oratorica és logica
classisokat elvégezve kitűnő
sikerrel tette le záróvizsgáit.
1848. szeptember 8-án Kossuth-huszárnak
állt be az udvarhelyszéki zászlóaljhoz.
Részt vett az agyagfalvi gyűlésen.
A szabadságharc idején Erdély
különböző településein
csatákban vett részt (Marosvásárhely,
Szászrégen, Gyergyó, Parajd,
Hídvég, Miklósvár,
Rákos, Kökös, Szentpéter
stb.) Segesvárnál zászlóaljuk
Bem hadaihoz csatlakozott, majd Medgyesnél,
Nagycsűrnél harcolt. A szabadságharcra
mindig szívesen emlékezett vissza,
írásai a harcok krónikái
is lehetnének.
1849. augusztus 13-án Világosnál
Veres Sándor is letette a fegyvert. Orosz
fogságba esett, ahonnan hamarosan meg is
szökött és Háromszéken
bujdosni kényszerült, azért
ott, mert feltételezése szerint
a szászok üldözése ott
el nem érhette. Erről így ír:
"Nagybaconban egy vezetőt fogadtunk
fel, ki Bikszádon s a Torjai Büdös
nevű hágónál gyalog
s a lovakat csaknem méteres hóban
vezetve, átkalauzolt Torjára, hová
éppen virradatkor érkeztünk
meg s Kun Gáborhoz tértünk
be, kinek fia iskolatársam és jó
barátom volt."
A bujdosás éveit is nevelőmunkával
töltötte. 1852 tavaszáig Alsócsernátonban
Domokos József házánál
nevelősködött, majd még
egy fél évig Márkosfalván
Barabás Józsefnél, majd -
mivel a házitanítóskodásból
megélni nem lehetett - Sepsiszentgyörgyön
napidíjas irodai munkára jelentkezett.
1855-ben az udvarhelyi kollégiumban
kapott segédtanári állást,
majd 12 évre Zágonba került
tanítónak.
1863-ban házasságot
kötött Imecs Idával, imecsfalvi
Imecs Ferenc és zágoni Bartha Klára
lányával, aki egy év múlva
Ferencnek keresztelt fiával ajándékozta
meg, aki késöbb a sárospataki
kollégium tanára lett.
1869-ben 6 hónapos szászországi
(Chemnitz) tanulmányutat nyert el a kormánytól.
Megfordult Türingia és Poroszország
jelesebb iskoláiban is. Visszatérte
után a kézdivásárhelyi
póttanfolyamot vezette. 1870 augusztusától
a Székelykeresztúron állított
képezdéhez kerül gyakorló
iskolai tanítónak végleges
minőségben.
1873. június 15-én
hosszú betegdég után meghalt
felesége. 9 éves fia félárván
maradt. Másfél év múlva
feleségül vette az egyik régi
ismerősét, Izsák Ágnest,
de ez a házasság sem bizonyult szerencsésnek,
az egy év múlva született kisfiuk
14 hónapos korában meghalt, ekkor
elváltak.
1877-ben feleségül vette
első felesége testvérét,
Imecs Bertát, aki négy gyerekkel
ajándékozta meg: Piroska, Ida, Benedek
és Gábor.
1879-ben a hosszúfalusi felső
népiskola igazgatójának nevezik
ki, és itt tartózkodik 12 éven
keresztül haláláig. Magyar
nyelvet, földrajzot, történelmet,
hazai alkotmánytant, gyakorlati irálytant
tanított heti 23 órában.
Saját bevallása szerint: "tanítványaim
mindenütt szerettek s a szülők
becsültek."
Írásokat, tanulmányokat
közölt a Néptanítók
Lapjában, a Család és
iskolában, a Felső nép-
és polgári iskolai közlönyben,
a Székely Nemzetben, az Iskola
és szülőházban. Brassó
megye földrajzáról igen jólsikerült
tankönyvet adott ki.
A Brassó Megyei Tanítótestület
választmányi tagja, majd alelnöke,
a Négyfalusi Kör elnöke. Református
egyháztanácsi jegyző, temetkezési
egylet titkára volt.
Az 1885-diki budapesti országos
kiállításon közreműködési
érmét s díszoklevelet nyert
a tanműhely jeles vezetéséért.
Zajzoni
Rab István
(Zajzon, 1832. február
2. - Brassó, 1862. május 14.)
|
