Négyfalu központja Csernátfalu, hol a "zászlóskatona" szobra áll, s hol hajdanában minden hétfőn vásár volt, ezért régen Vásár utcának hívták. A Hétforrás egyik ágának vize folyik az utcában fedett mederben. Vén gesztenye és akácfák árnyéka tette sétálásra is kellemessé a Négyfalu többi utcájához képest széles teret.

A Vásár utcával párhuzamos Hátulsó utcán másik patak folyik. A kettő a vályús csorgónál találkozik s a vágóhíd mögött, a hajdani tramvájmegállónál (keskenyvágányú vasút) a Dirba vizébe ömlik. A két patak találkozásánál van két kis cementhíd, mely pontosan a sörkerthez vezet. Az előtte levő tér a zöldsziget, tele fákkal, virágokkal. Gyermekkoromban errefelé eddig ért a falu: az utolsó lakóház a Gyerkó Anna nénié volt.

A Sörkert nevét egy kis sörfőző gyárról kapta, amelyben a XIX. században, még a derestyei Czell-féle sörgyár beindulása előtt, egy Ilk nevezetű cseh származású tulajdonos gyártotta a sört, aki jómódú volt, de elmulatta a vagyonát.

Egyszer egy nagyszabású összejövetelt szerveztek a Sörkertben, amelyre Papp István nagyapám is hivatalos volt s Hétfalu jeles személyiségei közül sokan: orvosok, ügyvédek, tanárok. Nagyapám megérkezett Bukarestből, hol szállodája és vendéglője volt, melyet főként itthonról odaszármazott magyarok látogattak. Mikor a sörfőzőház bejáratához ért, a kapus azzal állta útját, hogy a mulatságon csak a „nadrágosok” vehetnek részt, ami azt jelentette, hogy csak az értelmiségiek. Erre a kifejezésre nagyapám felbőszült, és megfogadta magában, hogy ő lesz a Sörkert következő tulajdonosa. Visszautazott Bukarestbe, megtárgyalta feleségével, Katalinnal, hogy eladják a vendéglőt, szállodát, és végleg visszatérnek Csernátfaluba családostól.

Papp István nagyapámnak ez a terve 1903-ban vált valóra. Eredetileg hat hold föld tartozott a Sörkerthez egészen a középső halomig a Dirba vizén keresztül a vasútvonalon túlig. Idővel a vasúton túli szántót eladta, s az árából a sörkertet s az épületet helyrehozatta.

A Papp István-féle sörkert Négyfalu egyik legrangosabb nyári mulatóhelye lett, estélyekkel egybekötött mulatságok színhelye is.

Az első világháború nagyapámat Bécsbe szólította. Sok hadszínteret bejárt, s közben két súlyos műtéten esett át Budapesten és Segesváron.

Háború alatt a Sörkert valóságos kaszárnyává alakult, katonaságot kvártélyoztak bele, akik kifosztották, a kerítéseket és a bútorzatot elégették, az állatokat felélték.

Édesanyám, Anna 17 éves volt, mikor elmenekültek négy kistestvérével együtt valahova Torontál megyébe, ahol földre vetett szalmán aludtak, és sokat éheztek. Nagyapám a Vöröskereszt segítségével találta meg a gyermekeit.

Itthon Tinka nagyanyám az egyik borpincébe behurcolta a holmiját meg a szomszédokét, és boros meg söröshordókkal elbarikádozta. Utolsónak hagyta el a Sörkertet. Mire elérték az Olt folyót, a híd fel volt robbantva, s kéthónapos pólyás gyermekével vissza kellett térnie. Itthon a főtiszt fegyverrel fenyegette meg, mert hajlékot mert kérni a saját házában, s csak a padláson lakhattak.

Nagyapám betegen került haza, s itthon az elpusztított birtok várta. Évek teltek el, amíg valamennyire helyrehozták. Sokat segített Gyuri bácsi, aki idős koráig szolgálta a Papp családot.

Először az emeletet bontották le, s így maradt a földszintes ház. De később életre kelt a valódi Sörkert: téli-nyári modern kuglipálya, sörkert, zenekaroknak színpad, tánchelyiség körben terített asztalokkal; 25 gesztenyefa, akácfa, virágos lugas orgonabokrokkal; tágas konyha, büfé.

Télen jégpálya működött. A jégpincéből még brassóiak is vittek jeget. Telente kugliversenyeket szerveztek. Gyakori volt a lakodalom. Kellemes találkozóhelye volt a Sörkert a vadászoknak, a mészárosoknak. Április végétől október végéig minden vasárnap majális zsibongott. Minden egyház ifjúsága külön-külön szervezte majálisait, a fúvószenekarok, a tűzoltók…

1937-ben Anna-napján temettük Katalin nagyanyámat és december 19-én ugyanabban az évben nagyapámat...

György Papp Margit

Torna ünnepély a Sörkertben (Ilka tanítónő) - 1940-ben