Bevezető | Bácsfalu | Türkös | Csernátfalu | Hosszúfalu | Tatrang | Zajzon |
Pürkerec | Iskoláink - emlékek tükrében | Iskoláink - adatok tükrében |
Hétfalusi magyar oktatók, nevelők
 
Iskoláink - bevezető
 
Sz.
Iskola
Megnyilt
1. Bácsfalusi (az evangélikus lelkészi lakon) 1809
2. Bácsfalusi régi iskola 1833
3. Bácsfalusi új iskola (Ma: 1-es) 1862
4. Türkösi római katolikus (a papilakon) 1700
5. Türkösi római katolikus (Ma: óvoda) 1860
6. Türkösi evangélikus majd községi és állami 1835
7. Türkösi iskola (Ma: Zajzoni Rab István) 1890
8. Zajzoni Rab István Középiskola 1992. október 24.
9. Csernátfalusi régi iskola 1542
10. Csernátfalusi új iskola (Ma: Zajzoni Rab István) 1867
11. Csernátfalusi Egységes Magyar Gimnázium 1945
12. Hosszúfalusi (az evangélikus lelkészi lakon) 1542
13. Hosszúfalusi evangélikus majd községi és állami 1799
14. Hosszúfalusi felső népiskola (Ma: Építészeti) 1871. november 6.
15. Hosszúfalusi m. kir. műfaragászati 1872. november 1.
16. Hosszúfalusi állami polgári fiúiskola 1895
17. Hosszúfalusi állami polgári fiú- és leányiskola 1897
18. Hosszúfalusi Gazdasági 1899
19. Hosszúfalusi állami elemi (Ma: Tanulók klubja) 1912. szeptember 15.
20. Hosszúfalusi evangélikus népiskola 1919
21. Hosszúfalusi Báró Ambróczy Ev. Középiskola 1921
22. Hosszúfalusi evangélikus elemi iskola (Ma: 7-es) 1938
23. Hosszúfalusi Építészeti 1949
24. Hosszúfalusi Elméleti Líceum (Ma: 7-es) 1955
25. Hosszúfalusi (Ma: 7-es) 1969. szeptember 15.
26. Hosszúfalusi Ipari Szaklíceum (Ma: EP) 1978
27. Fűrészmezei régi 1858
28. Fűrészmezei új 1940
29. Hosszúfalusi református 1919. október 5.
30. Tatrangi régi iskola 1686
31. Tatrangi fa iskolaterem 1805
32. Tatrangi új iskola 1838
33. Tatrangi harmadik iskolaterem 1862
34. Tatrangi községi majd állami iskola 1875
35. Tatrangi ev. felekezeti 1918
36. Tatrangi általános iskola 1970
37. Zajzoni régi iskola 1700
38. Zajzoni új iskola 1828
39. Pürkereci régi iskola 1542
40. Pürkereci új iskola 1893

A barcasági magyar protestáns értelmiség
1540 és 1848 között

E vidék egykor a Szász Egyetem (Universitas) igazgatása alatt álló Királyfőid része volt, ezért egyházi szempontból a XIX. század végéig a berethalmi szász püspökség fennhatósága alá tartozott. így a református hatás mellett - különösen a XVII. század második felétől kezdve - uralkodóvá vált az itteni magyar protestáns egyházak evangélikus-lutheránus jellege. (...)

A reformáció korától kezdve a barcasági és általában a szász székek területén működő magyar egyházak is a berethalmi lutheránus püspöknek voltak alárendelve. A protestantizmus első századában - erdélyi magyar evangélikus gimnázium hiányában -, kb. 1 540-től 1650-ig nem beszélhetünk barcasági magyar neveltetésű evangélikus értelmiségről. Ettől kezdve és különösen a következő évszázadban azonban a gyulafehérvári, majd a nagyenyedi, kolozsvári, debreceni és sárospataki református kollégiumban mind nagyobb számban tanuló barcasági magyar ifjakból számottevő magyar neveltetésű protestáns értelmiségi réteg alakult ki.

Az utóbbi évek kutatásai azt bizonyítják, hogy az erdélyi szász evangélikus gimnáziumok bizonyos korszakokban fontos szerepet vállaltak az erdélyi magyar értelmiségiek képzésében is. Ez különösen a Johannes Honterus {Honterus János} által megreformált brassói evangélikus gimnáziumra vonatkozik, mely az 1570-es évekig az egyetlen olyan erdélyi protestáns kollégium volt, ahol számos magyar ifjú tanult. A kolozsvári unitárius és a gyulafehérvári református kollégiumok alapítása után csökkent ugyan a brassói iskola vonzereje a magyar diákok számára, azonban a XVII. század végétől kezdődően ismét számos magyar tanulója volt. A szebeni evangélikus gimnázium szerepe ebből a szempontból alárendelt volt, de a XVIII. század elején mégis több magyar diák tanult itt, köztük Szeli József, az ismert pietista egyházi író is.

A barcasági és a kőhalomszéki magyar diákok a XVIII. század elejétől kezdve a brassói és a szebeni szász evangélikus gimnáziumokkal szemben mindinkább előnyben részesítették a dunántúli és a felvidéki evangélikus gimnáziumokat - Győr, Sopron, Eperjes, Lőcse, Késmárk, Pozsony -, olyannyira, hogy a XVIII. században alig volt csángó értelmiségi, aki ne peregrinált, vándordiákoskodott volna az említett iskolák egyikében vagy másikában. Az 1 7-40-es évekig azonban mégis sok barcasági és kőhalomvidéki magyar evangélikus diák tanult a nagyenyedi református kollégiumban is. Volt idő, amikor a csángó diákok kellemetlen helyzetbe kerültek: az enyedi református kollégiumban ugyan evangélikusoknak tartották őket, de miután barcasági evangélikus lelkészek lettek, a szász esperesek azzal vádolták, hogy kripta kálvinisták. (...)

(...) Társadalmi és szociális szempontból tekintve az 1540 és 1848 közötti időszakban a barcasági és a szomszédos szász székek falvaiban a magyar lakosság döntő többségét földművesek alkották. A barcasági falvak közül Kilencfalu (Hétfalu + Apáca + Krizba) a törcsvári uradalom, Barcaújfalu pedig Brassó város jobbágyfalva volt. A szász székek falvaiban élő magyar lakosság szabad paraszt volt.

A törcsvári uradalom falvaiban a lakosság mintegy 5-10%-a jobbágyterhektől mentes szabados volt. (...)

(...) A barcasági értelmiségiek a jobbágyság felső rétegét képező, úgynevezett hatökrös gazdák, falusi és városi elöljárók, a szabadosok és természetesen a falusi vagy városi értelmiségiek - lelkészek, iskolamesterek - családjaiból származtak. Az erdélyi fejedelemség korában, majd a XVIII. században is, a jobbágysorból való szabadulás egyik lehetősége volt az értelmiségivé válás. (...)

(...) Származás és eredet szempontjából a barcasági magyar értelmiségiek zömükben jobbágyok, illetve szabadosok gyermekei voltak. Különösen Apáca, Csernátfalu és Krizba adott sok értelmiségit, de sok lelkészcsalád származott Halmágyról, Kóborról és Zsomborról is. Előfordult, hogy egy-egy családból az értelmiségiek egész sora került ki, ilyen volt például az apácai Csere, a csernátfalusi Papp vagy a krizbai Dezső (Deső) família. A XVII. század végétől kezdve, mikor Brassó város evangélikus vezetősége egy olyan magyar evangélikus értelmiségi réteg kialakításán fáradozott, amelynek tagjai nem református kollégiumban tanultak, és így mentesek voltak a kálvinista hatástól, sok felvidéki - részben szlovák anyanyelvű - s dunántúli iskolamester, deák és lelkész is jött Brassóba és a barcasági falvakba. A XVIII. században a barcasági magyar szellemi élet irányítása elsősorban a Szeli, a Mattheides és a Privigyei családok kezében volt. A XVIII. század végétől kezdve aztán ismét a barcasági, pontosabban a hétfalusi származású értelmiségiek voltak túlsúlyban.

(...) A székely származású értelmiségiek közül egyesek a Barcaságon vertek gyökeret. Ez különösen 1 680 előtt fordult elő, amikor gyakorlatilag csak kétféle — unitárius és református - magyar értelmiségi réteg létezett. Ebben az időben például az árkosi Veres és Vaska vagy a dalnoki Gotthárd családok tagjai fontos szerepet vállaltak Brassó és a Barcaság művelődéstörténetében. A XVIII. században az is előfordult, mint például a bölöni Dévaiak esetében, hogy unitáriusok evangélikus hitre tértek és Brassóban telepedtek le. A talán tatrosi, vagyis fírgu-trotusi származású Benő család esetében moldvai magyarok is tarkították a brassói magyar értelmiség összetételét.

Akárcsak Erdély más vidékein, Brassó és a Barcaság protestáns egyháztörténetében is három időszakot különböztethetünk meg: az unitárius, a református és az evangélikus korszakot.

I. Az unitárius vagy "kolozsvári" hitvallásnak a Barcaságon csak Brassóban voltak követői, ahol Basilius Ferenc orvosdoktor (kb. 1 546-1 562?) és Basilius Ambrus (1570 körül) mint brassói magyar lelkészek, illetve iskolamesterek működtek. A XVI. század közepe táján a kolozsvári magyar értelmiség a Királyföldön is nagy szerepet játszott, ugyanis 1563-ban Fodor István kolozsvári magyar főbíró fia, Fodor (Crispus) Bálint volt a szebeni magyarok prédikátora. Ebben az időben futja be érdekes barcasági pályáját az árkosi származású Veress vagy Árkosi Péter. János Zsigmond halála (1571), vagy legkésőbb Dávid Ferenc elfogatása (1576) után teljesen megszakadt minden kapcsolat a szebeni szász evangélikus püspökség és a kolozsváriak vezetése alatt álló unitáriusok között. 1570 után Brassóban és a Barcaságon egy évszázadon át református nevelésben részesült mesterek és lelkészek szolgálták a magyar protestáns hívőket. (...)

II. A református periódusban (kb. 1571-1680) a Gyulafehérváron vagy Sárospatakon, az ottani református kollégiumban végzett diákok minden nehézség nélkül betölthették a barcasági iskolák mesteri, illetve az egyházak lelkészi állását. (...)

Ebben a korszakban a barcasági magyar értelmiségiek országos hírnévre tettek szert, amint azt Major (Coronensis) Márton fejedelmi nyomdász, vagy /Apáczai Csere János ragyogó példája mutatja. (...)

1650-ben, Apafi Mihály korában Brassó városa örökbirtokként megvette az addig zálogbirtokként kezelt törcsvári uradalmat. Nőtt a szászság evangelizáló hatása. (A Barca-ságra telepítették a csallóközi Szeli családot; a brassói református egyházközség evangélikussá lett... Az erdélyi fejedelemség bukása 1690.)

III. Az evangélikus korszak (kb. 1680-1887) két évszázada alatt a Barcaságon nem, de az erdélyi református lelkészek és iskolamesterek körében gyakran találhatunk Bácsfalusi, Türkösi, Hosszúfalusi, Pürkereci, Csernátfalusi, Zajzoni, Halmágyi, Kóbori vezetéknevűeket. (...) E két évszázad alatt a Barcaságon és a szász székek területén működő magyar evangélikus egyházakban sajátos evangélikus egyházi és világi értelmiség alakult ki: a barcaságiak mellett sok a felvidéki és a dunántúli származású is, kiknek intellektuális kötődése Pozsony, Sopron, Győr és általában a magyarországi lutheránus líceumok felé irányult. Az erdélyi magyar evangélikus értelmiség egy része az erdélyi szász - főleg a brassói - iskolákat látogatta, ezáltal fontos közvetítő szerepet vállalt a szász-magyar kulturális kapcsolatban. A magyarok s szászok közös vallásának következtében Hétfaluban szász nemzetiségű lelkészek szolgáltak, és szórványosan az is előfordult, hogy a csángó értelmiségiek utódai (Gaudi, Korodi) szászok lettek. Erre jellemző példa Korodi Pál apácai evangélikus lelkész unokája, Lutz Korodi, aki az erdélyi német nemzetiségi mozgalom egyik vezető egyénisége lett, és 1919-ben döntő szerepet játszotta gyulafehérvári román nemzetgyűlés határozatait elfogadó medgyesi szász gyűlésen. Ezek azonban csak szélsőséges esetek voltak, ennél jellemzőbb és általánosabb volt Szeli József vagy Gödri János brassói magyar evangélikus lelkészek példája, akik német könyvek magyarra fordításával szolgálták a két nép közeledését és egymás megértését.

Az evangélikus csángó-magyar értelmiség másik sajátossága volt a Havasalföld felé való nyitottság. Sárai András az 1 770-es években bukaresti evangélikus lelkész volt, és megírta a román főváros evangélikus egyházának történetét.

"(...) Eddig egyetlen más erdélyi magyar lakosságú tájegység falvaiból sem tudjuk kimutatni azt, amit a Barcaságon: itt 1544 után biztosan működtek falusi iskolák, s a XVII. század elejétől kezdve többé-kevésbé pontosan, név szerint ismerjük Kilencfalu magyar falvainak lelkészeit, illetve iskolamestereit. Persze, mindez nem azért történhetett, mert szászok voltak a földesurak, hanem azért, mert egy város volt, s az itteni egyházi hatóságok törődtek a nekik alárendelt lakosság egyházi és nevelési szükségleteivel. (...)

Csángliának (értsd a Barcaság magyar falvait) kitűnő oktatása lévén, sok tanult embert adott Marosszéknek is: Pürkereci, Csernátfalusi, Zajzoni, Türkösi, Apáczai, Hétfalusi, Krizbai, Újfalusi stb. nevek." (Imre Barna: Papok, leviták, mesterek a marosi református egyházmegyében a XVU-XVIII. században. Egyháztörténet II. 1 -2. Bp. 1944. 137-162. old.)

(...) Magán a Barcaságon, Kőhalomszék falvaiban valóságos értelmiségi, illetve lelkész generációk alakultak ki. Ilyen volt a Bartha család (XVIII. sz. 3 személy: Bartha Márton (1): Apácán sz. 1 725-ben, meghalt 1 775-ben Brassóban. Tanulmányait Brassóban és Sopronban végezte. Pályafutását Brassóban iskolamesterként kezdte, majd Krizbán rektori állást vállalt, később Pürkerecen, majd Brassóban lelkész volt, halála előtt pedig apácai pap.

Bartha Márfon (2) Pürkerecen született 1754-ben, 1817-ben halt meg Barcaújfaluban. A brassói evangélikus gimnáziumban, majd 1 772-ig a pozsonyi evangélikus gimnáziumban, 1 786 körűiig Wittenbergben tanult. Hazatérve háromszéki kancellarista, brassói iskolamester, majd törcsvári uradalmi ascensor. Végül Tatrangon, Pürkerecen és Barcaújfaluban lelkész. Bartha Márton (3) Brassóban született, meghalt 1852-ben Apácán, Brassóban iskolamester volt, katonáskodása után pedig Bácsfaluban, majd Apácán lelkészi állást töltött be.)

A Benő család (XVI-XVII. sz.): 7 személy; Csere, illetve Apácai Csere (XVII-XIX. sz.): 7 személy; Csernátfalusi Pap (XVII-XVIII. sz.): 5 személy; Deák (XVII-XIX. sz.): 7 személy; Dévai (XVIII-XIX. sz.): 6 személy; a halmágyi Fogarasiak (XVII-XVIII. sz.): 3 személy; a brassói Gothárdok (XVII. sz.): 4 személy; a Gödri (XVIII-XIX. sz.): 3 személy; a Hajdú család (XVII-XVIII. sz.): 2 személy; a halmágyi Halmágyiak (XVII-XVIII. sz.): 6 személy; a Kelemen (XIX. sz.): 3 személy, a Köpe (XIX. sz.): 3 személy; a Korodi (XIX. sz.): 5 személy; a Koszta (XIX. sz.j: 4 személy; a Krizbai (XVII-XIX. sz.): 24 személy; a Mattheides család (XVIII. sz.): 5 személy; a halmágyi Hozsondaiak (XIX. sz.): 3 személy; a felvidéki Privigyeiek (XVII-XVIII. sz.): 5 személy; a Sáraiak (XVII-XIX. sz.): 5 személy; a Szászok (XVIII-XIX. sz.): 6 személy; a csallóközi Szelik (XVII-XVIII. sz.): 14 személy; a halmágyi Törökök (XIX. sz.): 5 személy; a kőhalomszéki Véghek (XVI-XVII. sz.): 4 személy.

Prívigyei Márton (1) született 1630-ban Csemátfaluban, meghalt 1690-ben, az értelmiségi dinasztia első ismert itteni tagja.

Szeli György (1) 1630 körül Nagyszelifalván, a Csallóközben született, meghalt 1693-ban Apácán.

dr. Binder Pál

 

A humanizmus korától a jelenig

 

dr. Binder Pál, Hochbauer Gyula

 
 
©2006 copyright hetfalu.ro | powered by Mediaexpert®