|
Ősz van Hétfaluban.
Ismét ősz. Ökörnyálas,
sárgás-vörös ősz.
S ilyenkor az éles-hideg napsugarak mintha
arcokat rajzolnának ki a Nagykőhavas
szikláira. Sziklába vésett
arcokat. Hétfalusi arcokat. S mikor az
alkony megmeríti ködös lábait
a Tatrang vizében, az unokák Nagyanyó
köré gyűlnek és meséket,
legendákat hallgatnak a ködös
vízpárába írott arcokról.
Hétfalusi arcokról. Minden mese
és legenda mögött azonban ott
van a valóság. Az életrajzok.
Azon személyiségek életrajzai,
akikek a sors valamilyen úton-módon
Hétfaluhoz kötött. Vagy mert
itt születtek, vagy mert ide kerültek,
s a csángó nép javára
váltak, vagy mert tudásszomjúkat
a hétfalusi iskolák üdítő
forrásvíze oltotta, hogy aztán
hírnevüket szétkürtöljék
a nagyvilágban... Híres lelkészek
voltak, tudósok, művészek,
közéleti és művelődési
személyiségek: iskolaigazgatók,
pártok, szervezetek elnökei, politikusok,
ügyvédek, írók, újságírók,
szerkesztők, hadvezérek vagy egyszerű
honvédek, de olyanok is akik csak egy pillanatra
érintkeztek Hétfaluval, de ez a
pillanat örökös varázslatba
burkolta lelküket, a szellemi Hétfalu
nagyjai lettek...
|
