Hétfalu lakossága 1500-1839 | Hétfalu lakossága 1850-1899 |
Hétfalu lakossága 1900-2002
| Összefoglaló | Hétfalusi csángó családok
 
Hétfalusi csángó családok
 

Gyakori hétfalusi csángó nevek

Családnevek: Anderkuó, Andir, Bacsuó, Bálint, Benedëk, Barta, Bartos, Borcsa, Buna, Csere, Csiri, Csukás, Czimbor, Dani, Dávid, Diénës, Dëák, Dodié, Elekes, Falnagy, Fuóris, Gaudi, Giruó, Girás, Gires, Guócza, Giéczi, Gocsmán, Gödri, Gyerkuó, Ilkuó, Istuók, Jakab, Juónás, Kajcsa, Kapitány, Káplár, Kis, Kojszta, Köpe, Magduó, Mátié, Orbán, Osvát, Sárancsi, Sipos, Suós, Szász, Szörnyi, Paizs, Pajor, Pál, Pap, Partin, Piéter, Piroska, Pozsár, Pünkösti, Rab, Tomos, Taizs, Tuót, Tuótpál, Török, Vajda, Vërës.

Férfi személynevek: András, Árpád, Isván, János, Márton, Mihál, Samu.

Női személynevek: Anna, Berta, Furuzs, Erzsiébët, Ilona, Kata, Piroska, Sára, Vilma.

Hétfalusi csángó családnevek

Egy falu történetéről, eredetéről teljesebb képet kaphatunk, ha elemezzük a történelem folyamán a faluban használatos családneveket, ezek eredetét, fejlődését és összetételét, az esetleges átalakulásokkal, magyarításokkal együtt. Ezt próbáljuk most tenni a Hétfalusi csángó családnevekkel is.

Hétfalu 1500-ban Törcsvár uradalma alól Brassó zálog-birtokába került, az új adminisztrációtól számos jól dokumentált forrás maradt hátra.

Az 1514-es összeírásnak köszönhetően Hétfalu lakosságát névszerint ismerjük. Kevés település büszkélkedhet azzal, hogy a Dózsa vezette felkelés idejéből ilyen pontos összeírással rendelkezik. Az összeírás szerint Hétfaluban a következő családneveket használták: Bácsfaluban a leggyakoribb családnév a Dienes, Ruday és Nyilas volt. A Dienes család vezető szerepet töltött be a falu életében. A türkösi leggyakoribb családnevek a következők voltak: Szakállas, Borcsa, Kajtár, Sós (például a Sós-utca névadója is), Tóth, Osvát, Kis, Lackó, Székely, Tamás, Giró. Csernátfaluban a Deák, Törcsi, Katona, Szász, Kis, Gubás, Keresztes, Jakab, Zalkay, Barta, Gergely családnevek domináltak. A Négyfalu közül Hosszúfalu volt a legnagyobb. Itt a Szentpáli, Tamás, Gubás, Lénárt, Kovács, Vajda, Köpe, Csiki, Pajor, Dávid, Veres, Pozsár, Falnagy, Palkó, Teis, Gocsmán, Szász családnevek voltak a leggyakoribbak. Tatrangon a Sánta, Bálint, Máté, Koszta, Borza, Bartos, Sebestyén, Szász, Székely, Anderkó; Zajzonban a Szegedi, Simon, Pais, Veress, Tamás, Török, Szász, Demeter, Vornika; Pürkerecen pedig a Csukás, Dálnoki, Csernáti, Bartha, Pető, Székely családnevek domináltak.

A hétfalusi csángó családneveket Árvay József elemezte először, megpróbálva választ találni a nevek eredetére, és ezáltal a hétfalusi csángók eredetére is. Árvay is a XVI. századi, első hivatalos összeírásokat használta fel. Habár Hétfalu alapítása a XIII. századra tehető, 1500 elején itt még csak 120 család lakott, demográfiai növekedése csak az 1500-as évek közepére került sor, így ezek az adatok hitelesnek tekinthetők családnév-elemzés szempontjából. A román pásztorok is csak 1540-től kezdődően kezdtek a falvakba betelepedni, így az 1514-es, 1526-os, 1533-as összeírások, még a lakosság eredeti magyar összetételét mutatják.

Ezekben az időkben a családnevek 89%-a magyar, 7%-a szász, 4%-a pedig szláv vagy román eredetű volt. Hét családnév (Czell, Filbart, Gocsman, Henzer, Oszvald, Pajor, Tejcs) alatt élő tizenkét család neve szász eredetű, nyolc család (Bucsin, Budin, Buna, Irkon, Koszta, Pozsár, Tátuly) neve román vagy szláv eredetű beköltözőkről és a magyarságba beolvadtakról tájékoztat.

A szász lakosság-összeírók hallás után írták le a magyar neveket, így ezeknek nagyon sok változatát tartalmazzák a források. Ezeket a névváltozatokat először beazonosítani kellett, majd átírni mai helyesírási alakba. A szász összeírók jó munkát végeztek, hisz minden személy mellé odaírták nemzetiségüket is, így pontos, és teljes adataink vannak ezekből a "kezdeti" évekből. Árvay így elemzi a csángó családneveket:

"Megvizsgálva és osztályozva e neveket, kitűnik, hogy a magyar nyelvi eredetű családnevek kétötöd részét azon nevek képezik, amelyek egymástól függetlenül rendszerint minden közösségben keletkezni szoktak (Bíró, Csontos, Deák, Fazakas, Fekete, Fodor, Gubás, Halász, Hegedűs, Katona, Kerekes, Kis, Kovács, Nagy, Pap, Polgár, Rab, Retkes, Sánta, Sós, Szakálas, Takács, Vak, Varga, Veres). Jellemzőnek kell azonban tartanunk, hogy a családnevek egy másik kétötöde személy- és becenevekből vált családnévvé. Bár megfelelő összehasonlítási anyag nem áll rendelkezésünkre, mert a Székelyföld és Erdély más vidékeinek közép- és újkori családnevei nincsenek még összegyűjtve, de a személynevek ilyen gyakori családnévvé válásának sajátsága mai tudásunk szerint székelyesnek tartható. E családnevek – Albert, Anderkó, Ádám, Balázs, Barla, Barabás, Barta, Bálint, Boldizsár, Birtalan, Cirmes (a későbbi években Cirmis, Cirves, Cirvis alakban is írták, s szerepel a Kovács, Pais, Pető családokban személynévként is.), Dániel, Dávid, Demjén, Dénes, Domokos, Domonkos, Ferenc, Fórizs, Gergely, Gyárfás, György, Gyurka, Illés, Imre, István, Jakab, Jankó, János, Kelemen, Lackó, László, Lénárt, Lőrinc, Lukács, Márton, Máté, Mihály, Miklós, Orbán, Palkó, Pál, Pető, Péter, Pongrác, Sebestyén, Simon, Tamás (Az 1526. és 1533-47. években mellettük szerepel még az Ambrus, Ábrahám, Bartalus, Bence, Benedek, Demeter, Gyerkó, Györke, Menynyhárt és Zakariás családnév is.) –, s ezen családnevekké vált személyneveken kívül még használatos férfi személynevek – Andorjás, András, Antal, Bartalus, Benedek, Demeter, Gál, Gáspár, Gothárd, Kelemen, Keresztély, Lázár, Mátyás, Miklós (Az 1526. és 1533-47. években ezeken kívül Ágoston, Bartos, Fábián, Ince, Kálmán és Zsigmond személynév is feltűnik.) –, valamint a női személynevek – Anna, Apolonia, Ágota, Benedika, Dorottya, Erzsébet, Fruzsina, Ilona, Katalin, Kerinka, Klára, Luca, Orsolya, Piroska, Vernika – nemcsak a szomszédos Háromszékből, hanem Csíkból és Udvarhelyről beköltözöttekre is utalnak, s vannak köztük olyan személynevek is, amelyek a székelységből nem ismeretesek. – Végül a magyar nyelvi eredetű családnevek fennmaradó egyötöd részébe azok a nevek sorolhatók, amelyek az idegenből beköltözöttekre általában biztosan világítanak rá. Közülük néhány megállapítható barcasági (Törcsi), háromszéki (Dálnoki, Szacsvai), egykori fehérvármegyei (Rudai) és magyarországi helységnevekre (Szegedi, Szilágyi, Szalkai), mások közelebbi meghatározás nélkül Csíkra (Csíki), Erdélyre (Erdélyi), s a minden faluban megtalálható Székely családnév általában a Székelyföldre mutat, mint e csángók egykori lakóhelyére. Ugyancsak más vidékről beköltözöttekre, de egyben a csángókba már e korai időkben beolvadt másfajúakra utal hét Szász nevű, s egy-egy Oláh, Tót és Török nevű család neve. Nem csak kicsinysége miatt tartható magyarnak az idegen családneveket viselők e rétege, hanem azért is, mert e szóban forgó családnevek már első megjelenésükkor magyaros nyelvalakot öltenek, viselőik pedig a német lakosság-összeíró lejegyzésében is kizárólag csak magyar vagy magyar nyelvi alakú személynevet viselnek. A felsorolt családneveken kívül még a következő családnevek fordultak elő: Bakó, Borcsa, Cegő, Cservási, Kajtár, Karandás, Kokusi, Konkoly, Köpe, Pais, Panga, Pani, Vajda. Ezek közül egy-kettő esetleg idegen eredetű is lehet, túlnyomó többségűk pedig, amellett, hogy magyar, semmi másféle következtetés levonására nem alkalmas. Az első összeírások Hétfalu magyarságát már bizonyos fokig kevert népnek mutatják. A keveredésben azonban nem a másfajú néhány szász és rumén, hanem a hétfalusi vármegyei törzsmagyarság közé beköltöző székelyek beolvadása volt a lényeges és a döntő következményű. A hétfalusi csángók fajiságára minden vonatkozásban ez nyomta rá a bélyegét". - vonja le a végkövetkeztetést Árvay.

A Gocsmány név

A barcasági szász falvak hatására a csángó-magyar Tízfaluban és Brassóban is az egyházközség világi elöljáróját gocsmánynak nevezték. A szó eredete a tisztség német elnevezésére vezethető vissza (der Gottesmann = egyházfi, "Istenes ember"), és több változata ismeretes a csángó vidéken: gottmány, gocsman, gocsmány. Az egyházi jellegű ügyintézés mellett a gocsmánynak világi feladatai is voltak. Amint a törcsvári számadásokból is kitűnik, a lelkészekkel közösen kezelték a Brassó város tulajdonát képező hétfalusi malmok jövedelmét, ők szedték be a földesúrnak járó malomvámot is. Emellett a hétfalusi gocsmányok intézték az egyházközségeknél szükséges építkezéseket és javítási munkálatokat. Például az 1606-os törcsvári számadásban külön tételként szerepel az az összeg, amelyért a pürkereci gocsmány 25 szál deszkát adott a papilak számára.

A Brassó igája alatt lévő Hétfaluban nem akárki lehetett gocsmány. Az egyházi hatóságok féltékenyen őrködtek, hogy az egyházközségek élére csak megbízható papok és gocsmányok kerüljenek. Szeli József hosszúfalusi lelkész és csángó krónikás így fogalmaz: „Mi magunk is emlékszünk arra, hogy M. Fronius Mark és Neidel Pál brassói főpapok a barcai magyar ecclesiákban való inspectiojukat oly szorosan tartották, hogy sehová sem pap sem gocsmány náluk nélkül nem kerülhetett”. Ezzel szemben viszont a csángó lelkészek és gocsmányok pénzbeli és egyéb juttatásokat kaptak a brassói tanácstól.

A Gocsmány név, mint családnév, Hétfaluban már 1514-től ismeretes. A Dózsa-lázadás évében Goczman Jorg Hosszúfaluban adófizető jobbágy volt. Később egyre több okmányban, népszámlálási jegyzékben feltűnik, és máig is élő családnév.

A Csukás név

A Csukás 1958 m magas hegyvonulata a hétfalusi táj egyik ékessége. Hasonlóan Hétfaluban ma is igen elterjedt családnév a Csukás név. Joggal vetődhet fel, tehát az a kérdés, hogy ki lehetett az a Csukás nevezetű egyén, vagy család, akiről a hegység a nevét kapta. Ez a hegynév csak a XVI. században jelent meg, az ezt megelőző krónikákban, térképeken a Petrócz, Pietrosz (Pietros, Petros Mons) havasnevek szerepelnek. Dr. Binder Pál történész szerint a név eredetére nézve két lehetőség van:

1. A Csukás név már a XVI. században oklevelesen kimutatható név Hétfaluban. A kérdés csupán annyi, hogy lehetett-e egy csángó Csukásnak legelője, kaszálója vagy telke a hétfalusi határon kívül eső, a bodolai Béldiék és a brassóiak által egyaránt perelt vidéken? A brassói levéltárban található dokumentumokból egyértelműen kitűnik, hogy a Csukás hegység, és vidéke Brassó határa volt és a brassói hatóságoktól bérelték Hétfalu csángó jobbágyai és zsellérei, erre a vidékre számos csángó telepített esztenát vagy bérelt kaszálókat. Így könnyen megeshetett, hogy egy Csukás nevű csángónak kaszálója legyen az említett havason, s idővel róla nevezték el azt.

2. A XVII. század elején élt Brassóban egy Csukás István nevű, csángó származású személy, aki eleinte a törcsvári vám alkalmazottja volt, majd a brassói darabontok hadnagya lett. Abban az időben a bodzai vámház és a havasok között - így a Csukás hegységen is - a brassói darabontok hadnagya jelképezte a törvényességet, a középkorban nem a tömösi szoros, hanem a bodzai út volt a legfontosabb összekötőút Erdély és Oláhország között. Könnyen lehetséges, hogy a havas akkori uráról, Csukás Istvánról kapta a nevét.

A Csukás hegység

A Falnagy név

A hétfalusi csángók körében mai is igen gyakori családnév a Falnagy vagy ennek származékai, pl. Köpefalnagy. Ezekben a falvakban a földközösség vezetőjét, a falubírót nevezték falnagynak vagy folnagynak (= falunagy, folnogh, németül Hann, latinul villicus). A falnagy helyettese az előző évi falnagy, az öreg falnagy volt, valamint a kisbírónak megfelelő provillicus. A középkori falvak vezetőségéhez tartoztak még az esküdt polgárok és a tizedesek is. A falnagy elnevezést csak Hétfaluban, német megfelelőjét csak a brassói szász falvakban használták. Például Apácán és Krizbán is már a bíró tisztségnevet használták. A Barcaság peremén elhelyezkedő falvakban pedig a kenéz elnevezést használták.

1514-ben Hétfalu falnagyai a következőek voltak: Bácsfalu: Dienesch Miclosh folnogh, Törkös: Twmes Antal folnogh, Csernátfalu: Törzi János folnogh, Hosszúfalu: Lénárt Benedek folnogh, Tatrang: Borza Andreasch folnogh, Zajzon: Tamaschi folnogh, Pürkerec: Ystwann folnogh.

1781-ben Zajzonban Rab Mihály volt a falnagy, Zajzoni Rab István csángó költő földműves édesapja, aki hét évig viselte a falubírói hivatalt.

A megkülönböztető név

Az ugyanolyan családnevű, de egymással nem rokon személyek, családi ágak megkülönböztetésére a hétfalusiak megkülönböztető nevet, ragadványnevet használnak a családnév helyett.

  • Antal ágak: Bacsuó, Biruó, Jakab, Tizedes, Piéter.
  • Bálint ágak: Uóber, Hubejsz (pék volt a névadó), Fujuó, Meszes, Ciguój, Ander, Princ, Trombitás.
  • Benedek ágak: Szász, Sziékël, Andir, Káplár, Istuók, Köteles, Sárancsi.
  • Dávid ágak: Piszika, Pajor, Ilon, Renkács.
  • Deák ágak: Csuócsa, Bandi, Boskándi.
  • Fejiér ágak: Kukella, Sankuó.
  • Gödri ágak: Boskándi, Oláh, Puóki, Veres.
  • Jakab ágak: Csukás, Cirmës, a Jakab Pajorokat Kurucoknak, a Jakab Piétëreket, Köpiéknek vagy Lukácsoknak, a Jakab Andorokat Rëbëkáknak nevezik (egyik családtag a pap Rebeka nevű szolgálójának udvarolt).
  • Köpe ágak: Hosszúfaluban Pancsi, máshol Kakëjsz.
  • Köpefalnagy ágak: András, Pancsi, Mánka.
  • Szász ágak: Bacsuó, Benedek, Gyerkuó, Peltán, Deák.
  • Sziékël ágak: Sankuó, Kopács, Benedek.
  • Szüornyi ágak: Mityi, Boldi.
  • Tomos ágak: Bruózer, Partamás, a fűrészmezei Tomosokat Ilkuóknak nevezték.
  • Vajda ágak: Mucsa, Micsuók.
  • Vërës ágak: Szászka, Partin.

A Tuótpálok egyik ágát Guósujoknak, a Borcsákat Kapitányoknak, a Sziékël Pajorokat Diénesnek, az Erdiéjieket Pirkuóknak, a Mártonokat Fickuóknak, a Bagojokat Pënzurátnak (valaki felakasztotta magát a családból), a Benciéket Pipásoknak, a Pajorokat Csernátfaluban Pancsiknak, a Sorbánokat Kupáknak hívták.

A Lüőrincek egyik ágát Köblösnek nevezték, a Giruókét pedig Szásznak. A Gödri Boskándiakat Dalamiskának, az egyik Pajor családot Annuóknak, a Gyerkuót Murgyinak, a Giruószászt Girancsinak, a Szászgyörgyöt Szágyornak, az Oprát Kuónyának, a Mátiét Köpeandirnak, a Gocsmánt Pálandornak, a Juónásokat Fesznek nevezték.

A Jani családnevűek egyik ágát Báldernek hívják, ugyanis egy ilyen nevű román csobántól tanulta el egyik ősük a juhtartást.

Az eredetileg Nagyboldogasszonynak szentelt brassói Fekete-templom építésénél, 1383 és 1424 között spanyolországi kőfaragók is segítkezdek. Egy Gaudi nevezetű kőfaragó Hétfaluban telepedett le, három családi ágat hozva létre, a Sipos Gaudikat, Vërës Gaudikat és Horváth Gaudikat.

Hogyan került nagyszüleim családja Hétfaluba?

Messziről kell kezdenem: Dédnagyanyám, Gyulai Rozália a legszebb és leggazdagabb leány volt Háromszéken. Valami oknál fogva nem akart férjhez menni. Egyszer aztán összeveszett a testvérével, s mérgében megfogadta, hogy aki leghamarább megkéri, ahhoz megy férjhez. Hát dédapám, Damokos Lajos kérte meg, s hozzá is ment; elég rosszul tette, mert dédapám el is pallta a nagy vagyont, s mikor 1867-ben, alig 50 évesen meghalt, semmijük sem maradt. Dédanyám ott maradt semmi nélkül, öt gyerekkel (István, Berta, Judit, Jolán, Gábor).

Istvánt akkoriban nevezték ki (hívták meg?) Bácsfaluba községi jegyzőnek, Gábor katonatiszt volt, Judit és Jolán a nagyszebeni zárdában nevelkedett, amíg lehetőség volt rá. Nagyanyám, Berta egyik gazdag rokontól a másikig hányódott, azon a címen, hogy a háztartásban segít, gondolom, milyen sorsa lehetett.

A régi levelek tanúsága szerint 1878-1880 körül hívta magához István az édesanyjukat és a három leánytestvérét. Nehezen élhettek, mert Jolán 1879-ben azt írja Bácsfaluból Maksára: "Gábor minden levelében pénzt kér, hogy már annyit búsultam érte (...) mindig 10-12 fr. De minden leveliben (...) pedig itt nekünk minden de minden pénzbe kerül (...) nem is képzeli Istvánnak a fizetése mind el megyen (...) úgy hogy a hónap végén elégszer van úgy hogy nincsen egy krajcárja se…"

A maksai udvarház egy Berta nevű rokonra volt bízva. (Nem tudom, ki lehetett ez!) Ő küldi a leveleket ügyes-bajos dolgokban, ő fogad szolgálót részükre (Zsuzsit).

Levél: Maksa, 1881. január 14., Irma írja: "Ha a kolbász nem olyan jó, mint máskor, engedjetek meg…"; Levél: Maksa 12/9, Berta írja: "A rozsot ma adták el Szt. Györgyön 4 frt. 85 kr.-ért hektóját s a bevitelért adtunk 60 kr. a bácsnak 3 frt. megmaradt 15 frt. 40 kr. Azt küldöm azzal a 3 frt. együtt mellyel neked tartozom…"

Judit levele Maksáról: 1878 21/10: "István már kétszer is volt itthon s mind hívott hogy menjünk Bácsfaluba lakni anyám belé is egyezett úgy van hogy ennek a hónapnak a végivel vagy a jövő kezdetin leköltözünk."

Judit levele Bácsfaluból Bertának: "Mi éppen vasárnap költöztünk ide Bácsfaluba, de nagyon csúnya időt kaptunk nem is akartunk akkor nap lejönni de már a pakk szekerek lejöttek volt. Szolgálónak Bokor Julist hoztuk el. A pulykáimat is el hoztam a tyúkoknak is egy részit el hoztuk, de a sertéseket nem hoztuk el. (...) Van jó két szobánk s egy konyha s két kamra s négy iroda. (...)"

Jolán 17 éves korában 1887-ben meghalt, a türkösi róm. kat. temetőben van eltemetve.

Judit férjhez ment Miksik Ákos vámtisztviselőhöz, Nyitrára (a mai Szlovákiában).

Berta (nagyanyám) 1887-ben ment férjhez Lukács Károly községi jegyzőhöz.

Anyai nagyapám Lukács Károly előbb Pürkerecen, aztán Hosszúfaluban volt községi jegyző. Amint a fennmaradt pár levélből kitűnik, sok félreértés és bonyodalom után házasodtak össze. Nem lehetett mindennapi ember. Nevéhez fűződik a Dirba patak szabályozása, a temető megnagyobbítása, a "tramváj" (kisvasút), a Kerekdomb erdősítése. Tervei közé tartozott a csángó szőttesek kisipari-háziipari szinten való készítése és piacosítása, azonban ezt korai halála miatt nem tudta megvalósítani. 1912-ben halt meg. (sz. 1859-ben.)

Az ő édesapja - tehát a másik dédapám - Lukács Dániel volt, Sepsiilyefalván született, Szentgyörgyön volt asztalosmester.

Nagyapám, miután Hosszúfaluban jegyző lett, szüleit Hosszúfaluba költöztette. Dédapám 100 éves korában halt meg. Dédanyám Járosi Karolina volt. Róla pontos adataim nincsenek. Mindketten a hosszúfalusi evangélikus temetőben nyugszanak.

Édesapám Gáspár Gyula volt (1874-1942). Apja, Gáspár Pál 1823-ban született Barátoson, pénzügyi számvevőként került Csernátfaluba. Apai nagyanyám Imre Róza (sz.1852, Hosszúfaluban). 1873-ban esküdtek a türkösi kat. templomban.

Imre Róza édesanyja Gires leány volt (azt hiszem, Amália). Ezen az úton vagyunk rokonságban a Köpecsiri családdal. Az öreg Köpecsiri bácsi anyja vagy nagyanyja szintén Gires leány volt. Így kötődik a család vérségi úton is Hétfaluhoz.

Gáspár Sára

Ősök és unokatestvérek

Rég volt az, amikor nemzettségek alapján szerveződött a társadalom, de a nagycsalád szerteágazó-összefutó rokoni erővonalai érdekesen tevődnek rá más szervezőerőkre: a felmenők révén időben, a kortársak révén térben érvényesülnek.

A felmenők közül 3-4 nemzedék lehet kortárs. A XIX. század végéig egy-egy család kortárs tagjainak élettere általában szűkebb földrajzi területekre korlátozódott: a rokonok többsége ugyanazon a településen vagy egymással szomszédos településen élt. Nagyon ritka volt a nemzeti vagy felekezeti vegyesházasság. (Lásd a családfarészletet.)

Az I. és II. világháborúk hozzájárultak a családok szétszóródásához.

A sokgyerekes családokban már a testvérek révén, de általában az első és második unokatestvérek révén az egyén részben erőteljesen a szűkebb közösségéhez (falu, község, város) kötődik, részben a tágabb világhoz, az idegenbe szakadt családtagok révén. (Lásd az unokatestvérek névsorait.)

  • Tóthpál Mihály első unokatestvérei:
    • Tóthpál Ida, Csernátfalu.
    • Tóthpál Gyula, Budapest.
    • Serény Ilona, Budapest.
    • Serény Anna, Budapest.
    • Borcsa Gizella, Budapest.
    • Lengyel Mili, Budapest.
    • Lengyel Irén, Budapest.
    • Lengyel Sára, Budapest.
    • Lengyel József, Budapest.
    • Lengyel György, Budapest.
    • Stéger Ferenc, Budapest.
    • Stéger Mária, Budapest.
    • Kiss Budai András, Bácsfalu.
    • Kiss Budai Mária, Bácsfalu.
    • Kiss Budai Ilona, Bácsfalu.
    • Kiss Budai János, Bácsfalu.
    • Lőrincz Anna, Bácsfalu.
    • Szász Bacsó Anna, Türkös.
    • Szász Bacsó Árpád, Türkös.
  • Második unokatestvérei:
    • Pünkösti János
    • Pünkösti Gizella
    • Pünkösti Árpád
    • Pünkösti György
    • Milu Jenő, Bácsfalu.
    • Milu Mónika, Bácsfalu.
    • Antal Bacsó Lenke
    • Mártis Etelka, Bácsfalu.
    • Mártis Sándor, Bácsfalu.
    • Mártis György, Bácsfalu.
    • Gödri Sándor
    • Gödri István
    • Gödri Ilona
    • Mártis Katalin
  • Tóthpál Irén első unokatestvérei:
    • Kiss Jakab Béla, Türkös.
    • Kiss Jakab Jolán, Türkös.
    • Kiss Jakab Sándor, Hosszúfalu.
    • Kiss Jakab Gábor, Türkös.
    • Kiss Jakab Marianna, Türkös.
    • Benedek Istók Erzsébet, Nagyvárad.
    • Benedek Istók Ilona
    • Benedek Istók János, Csernátfalu.
  • Második unokatestvérei:
    • Gödri Sándor
    • Gödri Péter
    • Gödri Pál
    • Nagy Béla
    • Nagy Árpád
    • Veres Gábor
    • Veres Vilmos
    • Mihály Lenke, Magyarország.
    • Mihály Katalin, Magyarország.
    • Mihály Ilona, Magyarország.
    • Gödri Katalin
    • Gödri János, Türkös.
    • Keresztes Zoltán, Türkös.
    • Keresztes Miklós
    • Fazakas András
    • Fazakas Mihály
    • Papp Anna
    • Papp István
    • Papp Árpád
    • Tomos István
    • Fazakas Anna

Tóthpál Irén családfája anyai ágon

Tóthpál Irén

A 350 éves Kapitány család

"Ismerjük meg múltunkat, hogy tudjuk: kik vagyunk és hova tartozunk."

*

Mondani könnyű, de végrehajtani egy kicsit nehezebb. Persze ez függ az ember akaratától és a felkereshető forrásoktól. Hála az egykori anyakönyveknek, és a korabeli szorgalmas adóösszeírásoknak: valamennyire mégiscsak sikerül a családom történelmi gyökereit keresgélni. Az előbb említettek voltak azok a fő források, amelyekből ki lehetett hámozni a keresett valóságot. Amire rátaláltam, az a létezett valóságnak 80-90%-a.

Nagy kár, hogy eltűntek a hosszúfalu-alszegi evangélikus egyház anyakönyvei az első világháborúban!

Az 1600 - 1800-as években sok Kapitány élt Hosszúfaluban, akiknek javarésze az 1900-as évek közepéig kihalt, vagy elkerült máshova. Jelenleg Csernátfaluban és Türkösben lakik a hétfalusi Kapitányok többsége.

Tudni való, hogy az 1500 - 1600-as években Négyfalu népességének nagyrésze majdnem kicserélődik a török - tatár dúlások és a járványos betegségek (különösen a pestis) miatt.

Az 1600-as évek közepén jelennek meg az első Kapitányok Hosszúfaluban és Csernátfaluban. Valószínű, hogy egy család, amely elszaporodik. Nem lehet tudni, honnan kerültek ide, lehet Háromszékről vagy Magyarországról. A mostani Kovászna és Hargita megyékben tudtommal nincsen Kapitány, de sok él Magyarországon (csak Budapesten is). Ezek felé egyelőre nem tudok családi szálakat megrajzolni.

Itthon Csernátfaluból kerültek Türkösbe 1787-ben, ugyanis oda házasodik a csernátfalusi Kapitány Mihály (A 34), aki akkori falusi jegyző leányát, Rachelt vette feleségül. Innen származik a Türkösi Kapitányok egyrésze. Egy másik részük a hosszúfalusi Kapitány Andrásról ered. A türkösi Kapitány Partinok is hosszúfalusi származásúak.

Bácsfaluban az 1800-as évek végén jelennek meg a Kapitányok szintén a hosszúfalusi ágból.

A csernátfalusi Kapitány Borcsák ugyancsak hosszúfalusi eredetűek.

Bizony minden elődünk élete sem volt egyformán rózsaszínű: meg kellett küzdeniük a mindennapi kenyérért. Javarészt mezőgazdasággal foglalkoztak, télen fakitermeléssel. Sokan otthagyták a fogukat a harctereken. Részt vettek az 1848-as forradalomban, még többen az első világháborúban. Családi drámákat szenvedtek, sok gyermek meghalt még kicsi korában. Olyan család is volt, amelyiknek 15 gyermeke halt meg kiskorúan. A korabeli járványos betegségek is sokakat elvittek.

Mindezek mellett a nép harcolt és küzdött a megélhetésért, és fohászkodott Istenhez, hogy segítse meg az élet nehezén átesni. Többhelyt olvashatjuk a temetkezési anyakönyvekben, hogy a temető pap milyen szépen ír az elhunyt életéről. 1778-ban Máté Márton tiszteletes azt írja Kapitány Jánosról (A), hogy "Szinte 100 esztendős korában, igen hasznos fő tagja a falunak, nem hosszas betegeskedése után csendes lehelettel, józan elmével, e gyarló világból bódogul kimúlt".

Hát bizony mind kimúlunk, arra kell vigyáznunk, hogy utódaink majd ne olvassanak rosszat rólunk, ne cselekedjünk olyasmit, ami szégyenünkre válik majdan.

Kapitány János (A 394) 1860-ban gazdasági oktató volt a csernátfalusi iskolában. Egy másik Kapitány János (B 16) a párjával, Farkas Katával 1798-ban karbantartási munkálatokat végeztettek a templomban. Kapitány Péter (G 31324) az 1930-as években gondnok volt a bukaresti evangélikus egyháznál. És sokan mások hozzájárultak a közösség előmeneteléhez.

Ez úton mondok köszönetet a négyfalusi evangélikus lelkészeknek, akik szívességükkel sokat segítettek az anyag gyűjtésében. Ha valaki többet akar tudni a Kapitány családról, állok rendelkezésére.

Kapitány László

 
©2006 copyright hetfalu.ro | powered by Mediaexpert®