A boricatánc | Az emberi élet átmeneti rítusai |
Téli ünnepkör
| Tavaszi ünnepkör | Nyári ünnepkör | Őszi ünnepkör |
Disznóvágás | Táplálkozás | Gyógyítás, kuruzslás
 
Gyógyítás, kuruzslás
 

Csángó átok: "A fű verje fel az udvarodat."

Az egészségügy hatalmas fejlődése napjainkban már háttérbe szorította azokat a népi gyógyító praktikákat, amelyekkel nagyapáink, dédapáink oly gyakran találkoztak. Négyfaluban teljesen kihalt a népi gyógyítás, köszönhető ez egyrészt annak, hogy az idősebb generáció nem adta tovább, de Brassó közelsége is közrejátszott, hisz ha valami baj volt, behajtottak a városi orvoshoz. Háromfalu jóval messzébb van Brassótól, kevésbé városiasodtak, itt jobban konzerválódtak a hagyományok, számos praktika ma is fennmaradt. A falusiak a praktikákat a környezetükből lesték el, ki a szüleitől, ki a szomszédasszonytól, vagy akár egy-egy vándortól.

Árpa: Az árpát ráolvasással gyógyítótták. Több versike is fennmaradt:

"Árpa, árpa megaratlak
Lekaszállak, kévébe kötlek
Kalangyába teszlek
S azután szekérre raklak
Haza viszlek, s csűrbe teszlek."

vagy:

"Árpa, árpa elvetlek,
Learatlak, kicsépellek,
zsákba teszlek
megsütlek s megeszlek."

Derékfájás: Fűzfaleveleket megsóztak, melegvizes abrószba beleszórták, majd a beteget ebbe beleringatták. Az abrosz kiszívta a fájást. Ezt mind az asszonyok találták ki, nem orvosi receptre cselekedtek.

Lábtörés: Deszkácskát vágtak, lenmaglisztet pálinkában megfőzték, a tésztát rákenték egy ruhára, amit rátekertek a törött lábra. A deszkácskákat odakötozték, hogy mereven tartsa a lábat. Amikor megszáradt a ruha, levették, megcserélték. Nagyon hatásos nem volt, mindig látszott a törés helye, bogocska került oda.

Orrvérzés: A nyakára tettek egy vizes rongyot.

Kalász, por ment a szembe: Erősen fújta az orrát, s a szeméből kibukott a porszem vagy kalász.

Fülfolyás: A gyermek megfázott, és folyt a füle: az asszonyok lenmagolajat csepegtettek a fülébe.

Kelések: 1. Búzalisztet, petrezselyemlevelet (Petroselinum crispum) tésztafélének összekeverték tejjel, egy vékony ruhát bekentek vele, azt ráborították a kelésre. Kiszívta a kelést.
2. Lenmaglisztet vizzel összekavarták, s rátették a kelésre. Sült hagymát is tettek úgy, hogy egyenként lehúzták a leveleit, és azt tették rá.

Tűzes volt a lába: (Megdagadt, piros lett) vizes ruhával borogatták.

Köhögés: Megfázott a gyermek, először melengették, majd ecetes vizzel borogatták, mosták a fejét, a nyakát.

Hasfájás: Törökbúzalisztet megfőzték lágyan, két ruha közé tették, hogy ne égesse a bőrt. A melegtől és a párától elmúlt a hasfájás.

Fogfájás: 1. Szeszt vettek a szájukba, ott tartották a fájós fogon.
2. Tömjént tettek a lyúkas fogba, de az még a jó fogat is kiölte, nem csak a rosszat.

Fejfájás: Sós ecettel borogatták, mosogatták a fejet. Nagyon jól bevált módszer.

Torokfájás: Petróleumos kockacukrot vettek be, megrágták és lenyelték.

Vizelet elválasztás elősegötése: 1. cseresznyeszár teát ittak.
2. Törökbúzateát ittak. 3. Meleg fürdőt vettek, hogy a gőz járja jól át a beteget.
Az öregek úgy tartották, hogy akinek megállt a vizelete, az meg kell haljon.

Szívfájás: Hideg vizes, meleg vizes, ecetes, sós vizes borogatások a mellen.

Láz: Borogatták a homlokát hideg vízzel. Nem adtak neki sem enni, sem inni.

Vérhas: Erős akarat, szervezet kellett a gyógyuláshoz, nem volt szabad sem inni, sem enni.

Reuma: Sósborszesszel kenegették, sokszor kellett mosogatni, míg elzsibbadt.

Tüske ment az ujjába: Fenyőszurkot (gyanta) zsirral megfőztek kenőcsnek, ezt egy ronggyal rákötték az ujjra, a kötés kiszívta a tüskét.

Aggos gyermek: Aggos gyermeknek azt a kis csecsemőt tartották, aki nem szopott eleget, az anyjának kevés volt a teje, korához képest soványka, kicsike maradt. Disznózsirral kenegették tetőtől talpig, majd megfürösztötték. A fürdőbe burjánféléket tettek. A szülők nem igen törödtek a gyerekekkel, hagyták őket. Legutolsó pillanatban kezelték. Mégis a gyerekeknek nagyon szívós, erős szervezetük volt, ritkán betegedtek meg.

Bárányhimlő: Betakarták a gyereket veres lepedőbe, az kiszívta a lázat, a betegséget.

Teák, főzetek:

-Harcsalapi: levét gennyes sebre teszik, hamar begyógyul a seb.
-Hecserlibogyó tea (hibiscus hibiscus): meghülésre, köhögésre.
-Szamárcsipkéből készült tea (cirsium vulgare): szamárköhögésre, köhögésre igen alkalmas.
-Száraz dióhéj tea: köhögés ellen.
-Fenyőszírup: köhögés, tüdőbaj ellen. Kis, friss fenyőhajtást megfőznek, 1 l léhez, 1 kg cukrot tesznek.
-Csipkealma: tavasszal nyílik a virága, érelmeszesedésre használják a főzetét. Az almáját (ősszel érik be), teának megfőzva, vérnyomáscsökkentésre használják.
-Száldokfa tea (tilia cordata): mézzel, köhögés ellen.

Kenés:

Geczi György kenéssel foglalkozott, vagyis a kificamodott, eltört testrészeket rakta helyükre. 1917-ben született Zajzonban. Földműves. A hatóságok több izben zaklatták gyógyító tevékenysége miatt. Kuruzslással is foglalkozott. Tudományát a bácsfalusi Opra Jánostól leste el fiatal korában. Opra János saját tudását a katonaságnál szedte össze, amikor egy tábori felcsernél szolgált kisegítőként. Opra Jánost sokan ismerték a faluban és nagytudású embernek tartották. Geczi Opra segédje volt, majd letelepedett Zajzonba.

Első két ujja (hüvelyk- és mutatóujja) érzi legjobban a tapintást, ezekkel "látja" a bőr alatt futó inakat, szalagokat. Ütés során az inak megcsavarodnak, kiugranak a helyükből. Vissza kell őket tenni. Szappanos vizzel megkeni a beteg testrészt, majd erős kézzel visszapattintja eredeti helyére az inat. A végén ecettel bekeni és bekötözi a beteg testrészt. "Nem baj, ha ordít a beteg, annál hamarabb gyógyul."

Csukló: Szappanos vizzel megmossa, utána addig forgatja a csontot, míg érzi a bogot, s érzi azt is, hogy mikor van a helyén. Ekkor rögzíti a beteg csuklóját, és ecetes ronggyal nem szorosan bekötözi.

Térdkalács: Négy ujjal kell masszirozni addig, míg a helyére nem ugrik. Előtte zöldszesszel be kell kenni, hogy elzsibbadjon, utána disznózsírral vagy olajjal, hogy csúszós legyen. Ezután ecettel lemosni és bekötözni.

Vállficam: Megnézi hogyan áll a kar, hónya alá nyul, megforgatja a kart, megpróbálja a helyére tenni. Ezután rongyokból kis labdát készít, az illető hónya alá teszi, hogy elálljon a vállától, így nem fáj annyira. A végén egy törülközővel felköti a beteg karját.

Könyökficam: A könyököt egyik kezével erősen megfogja, hogy el ne mozduljon, a másik kezével óvatosan forgatja az alkart, míg a helyére nem kerül.

Farkereszt (keresztcsont): Nagyon nehéz helyre tenni. Nem mindig sikerül. A beteg háttal áll, kétfelé kell huzogatni a farkeresztet a két hüvelykujjal. Majd előre, felfelé és széjjel kell nyomást gyakorolni a keresztcsonttal a két hüvelykujjal, addig ismételve ezeket a mozdulatokat, míg a helyére nem ugrik. Jó erősen kell nyomogatni a csontot, de érzéssel is. Ha helyreugrott, akkor ecettel kell kenegetni és tiszta törülközővel bekötni a beteg derekát.

A népi gyógyítás ismerői sok esetben nem bíznak gyógyítótevékenységük hatásában: erejüket végesnek vélik, ezlrt erősebb, természetfeletti hatalom beavatkozása révén igyekeznek sikerre vinni a betegség leküzdését. Régi, pogány és új hit elemei fonódnak össze. Erre példa Geczi György rituáléja is: hogy kezének erős, biztos fogást adjon, egy-egy alkalommal kiment a kertbe, ahol höncsögöt (vakondot) fogott, kifordította a földből, ásóval fejbe vágta. Egyik kezével megfogta a höncsög nyakánál a csigolyát, a másik kezével visszafelé simította a höncsög puha, selymes hátát, s közben keresztet vetett. Azért tette, hogy ahová csak nyúl, hasznos legyen. A régi öregektől hallotta, hogy a höncsög fogása használ a kéznek.

 
©2006 copyright hetfalu.ro | powered by Mediaexpert®