A boricatánc | Az emberi élet átmeneti rítusai |
Téli ünnepkör
| Tavaszi ünnepkör | Nyári ünnepkör | Őszi ünnepkör |
Disznóvágás | Táplálkozás | Gyógyítás, kuruzslás
 
Táplálkozás, étrend
 

A táplálkozás

A barcasági csángó ember télen-nyáron kemény munkát végez, ezért jól is táplálkozik. Legfontosabb tápláléka a kenyér, melyet a nap minden órájában jó étvággyal fogyaszt. Különben azt kiskorában megszokhatta, mivel édesanyja iskolás gyermekét egy karé kenyérrel indította útnak. A csángó asszony a kenyeret búza vagy rozs néha árpalisztnek az összevegyítésével maga süti. A tésztát kovásszal kelteti meg. Ha kicsiny a ház tája hat, ha nagyobb úgy nyolc-tíz kenyeret süt. A sütőkemence hevítését nagy szakértelemmel végzi s erre a célra bakócot és a gazda által előre elkészített sütni való fát használ. A kemencéből kiszedett kenyeret késsel megverik, tekenőbe helyezik és ha kihűl a pincébe viszik le. Csak a megkezdett kenyér van a kamrában, vagy az ereszben a kis asztalon letakarva a "merenderovával."

A kenyéren kívül gyakori a "puliszkának" a fogyasztása. Ezt inkább vacsorára készítik és édes- vagy verttejjel, túróval, sóstejjel, disznóhússal eszik. Levessel csak akkor, ha savanyú. A puliszkát a román síkságon termelt kukorica lisztjéből főzik, mivel az sárgább és ízletesebb. A saját termésű kukoricát darálva vagy lisztül sertéshizlalásra használják.

A húsok közül első helyen áll a disznóhús. Alig van ház, akol 1-2 disznót ne ölnének, s nem ritka hely, ahol a füstön ne lógna 2-3 szalonna. A gazda az aprólékot nagyon ízletesen dolgoztatja fel, amelyből "kóstolót" küldöz a legközelebbi hozzátartozóknak s igaz örömére szolgál, ha azt hallja, hogy: "megadta a módját, mint Papp Jánosné a májosnak" - ami a legnagyobb dicséret. A füstölt disznóhúst télen fogyasztják el. A szalonna inkább nyári táplálék, s a hiedelem szerint addig nem is kezdik meg, amíg a kakukk meg nem szólal, mert különben gyorsan megavasodik. A marhahús nyáron kerül az asztalra, úgyszintén a majorsághús is, rendesen vasárnap és ünnepnapokon. Nyáron még becsben van a berbécshús. Ebből készül a vacsora a munkából hazatérők számára. Előfordul az is, hogy a gazdaasszony a kapásoknak füstölt disznóhúsból főz levest.

Nagy hasznát veszik a tehénnek és a bivalynak, s ezek gondozására nagy súlyt helyeznek. A tej, vaj és túró fontos kiegészítő része táplálkozásuknak. Nagy szerepet játszik még az ételek készítésénél a burgonya, káposzta, lencse, borsó és paszuly. Kedvenc ételük a "könyödörös", húsgombóc leves, úgyszintén a "galuskás káposzta" hús- és kásatöltelékkel.

Ha a látogató véletlenül éppen étkezés alatt érkezik, úgy azzal köszönt be: "Isten áldja magikat és az eledelüket." Mire a gazda részéről a válasz: "Része legyen benne." A meghívott erre így szokott felelni: "Köszönöm Isten áldásával a münké már meg volt / vagy meg lesz."

A csángó ember itala munka idő alatt a pálinka, melyet a háziasszony készít spiritusz és víz összevegyítése által. Ha a korcsmába figyeljük meg, ott bor vagy sör mellett intézik el ügyes-bajos dolgaikat, vagy isznak áldomást eladás és vétel alkalmával. Ritka az olyan csángó ember, aki csak azért keresi fel a korcsmát, hogy igyék. Aki pálinka mellett mulat, azt részeges embernek tartják.

*

A táplálkozás ideje más nyáron és más télen. A kapások, kaszások és aratók, akik a kora reggeli órákban állanak munkába, az elindulás előtt egy karé kenyeret, a férfiak egy deci, a nők egy pohár pálinkát kapnak be. A reggelit akkor fogyasztják el, amikor a gyárak fújnak. Ez rendesen szalonna, túró, főtt tojás, hagyma és retekből áll, melyekhez ismét kijár a porció pálinka. Az ebédre a déli harangszó adja meg a jelt. Ekkor a pálinka után valamilyen levest, zöld fuszulyka- vagy salátalevest rántottával, vagy tejet esznek puliszkával. Ezenkívül a háziasszony előveszi a kenyeret és túróval kínálja meg nyomatékul a falatozókat. Uzsonnára pálinka, kenyér és szalonna a rendes táplálék. Uzsonna után a háziasszony hazamegy, hogy meleg levessel várja haza a dolgozókat. A csángó család mindig együtt étkezik munkásaival.

*

Egészen más a táplálkozás télen. A gazda, aki korán elmegy a szekérrel, egy korty pálinkát hajt fel az üvegből, azután hideg húst fal kenyérrel. Reggelire a háziasszony felmerendél a szőrtarisznyába /zabosba/ szalonnát, kenyeret. A háziak tejet, kávét, teát vagy cibrét esznek. A gazdát, aki délben kerül haza, forró leves várja. Az uzsonna télen elmarad, s már 6 órakor megvacsoráznak, ami legtöbbször disznóhús és tej. Ha kötéssel vagy guzsallyal jönnek a házhoz a vendégeket főtt kukoricával vagy sült krumplival és káposztalével kínálják meg. A sült pityókát tréfásan suszterpánkónak hívják.

Disznóöléskor nem csapnak nagy lakomát. Ilyenkor a reggeli csak annyiban tér el a rendestől, hogy a leölés és feldarabolás után most melegített mézelt pálinkát isznak és a sült pásztorpecsenye, a hosszúhús kerül az asztalra, cikakáposztával. A keresztelő, mátkaság és lakodalmak alkalmával annál nagyobb kanállal esznek.

Hochbauer Gyula

Ételek

 Gyermekkoromban a mezőre szalonnát, túrót, tojást, lesütött húst, lekvárt merendéltek.

Volt, hogy aratáskor a mezőre aszalt almát vittek főzve hideg puliszkával. 

Kaszálni az erdőre savanyú tejet, szalonnát, tojást, kenyeret, gyümölcsöt, pálinkát (szilva, körte), ribizlibort vittünk.

Csépléskor levágtak juhot, berbécset. A gazdának külön fazaka volt erre a főzésre. A szomszédoktól összekérték az asztalokat, székeket. Lucskoskáposzta, volt, s tárkonyos leves a nyárikonyhákban.

Tóthpál Mihály, 62 éves, Bácsfalu

Olykor a mezőre hideg puliszkát vittek hideg tojásrántottával.

Ha szalonnát csomagoltak a merenderovába, öt dologra kellett figyeljenek: szalonna, kés, hagyma, só. Kenyér. Ha bármelyik hiányzott nem lehetett szalonnázni.

Áldozócsütörtökön a tehenes gazdasszonyok csupros kását küldtek azoknak a gyermekeknek, akiknek szülei nem tartottak tehenet, ez tejberizs volt, bőven meghintve őrölt fahéjjal, ezért mondták fahéjas kásának is. Csupros kásának meg azért hívták, mert a csészével együtt ajándékozták. (Magam is sokáig őrizgettem egy-két ilyen ajándék csuprot, míg el nem törtek.) a hozzávaló kis ajándék csészéket Gyertyaszentelőkor szerezték be a prazsmári vásáron.

Egyszerűen étkezett Hétfalu népe. Pityóka termett bőven, kukoricára is cseréltek belőle a "regátiakkal." Disznót majd mindenki tartott, húsát füstölték, vagy lesütötték zsírba; májast, vérest, (azalékot) készítettek, ebből illett "kóstolót" küldeni az ismerősöknek. (Akik kapták, cérnával mérték meg a hurkafélék hosszát, hogy ugyanakkorát küldjenek ők is, amikor disznót vágnak. Így kívánta az illendőség.)

Ünnepek alkalmával bőséges és finom volt az étrend. Kalácson kívül igyekeztek jobbnál-jobb süteményekkel előrukkolni a receptet egymástól tanulták, megjegyezve, hogy kitől tanulták.

Hochbauer Ferencné Gáspár Sára

   
Étel Étel
   
   
Étel Étel

Karácsony körüli receptek

Ünnep szombatja sütés-főzéssel telt el. A szombati ebéd mindig tárkonyos pityóka leves és tejfeles lepény volt.

Tejfeles lepény

Hozzávalók: kalácstészta, (a mennyiség a tepsi nagyságától függ), kb. 1/2 l tejfel, 3-4 tojás, 5-6 evőkanál cukor, vanília.

A tepsit megzsírozzuk, a kinyújtott kalácstésztával kibéleljük úgy, hogy pereme legyen. A tojásokat a cukorral, vaníliával habosra kavarjuk, hozzáadjuk a tejfölt és a tésztára öntjük. Előmelegített sütőben megsütjük. A kemencében sült finomabb, de más tűzhely sütőjében is jó lesz. A tepsit az első félórában ne mozgassuk, hogy a krém jól kössön meg.

A karácsonyi ebéd: húsleves, töltött káposzta, diós-, mákos kalács. A mi családunkban az ünnepi töltött káposzta különlegességét a hájszélhurka adta. Disznóvágáskor a hájszélről lefejtett húst sózva, borsozva, jól megtisztított, mosott vastagbélbe töltöttük és megfüstöltük. Ez került a káposztába, különleges ízet adva.

Óév búcsúztatásakor hideg vacsorát ettünk : kocsonya, disznófősajt, véres-, májas hurka savanyúsággal.

Az újévi étrend: orjas leves (füstöletlen húsból), disznóhús pityókapürével, savanyúsággal és hájas tészta. (Baromfihúst nem ettünk Újévkor.)

Könyödörös

A név eredetét nem ismerem, de az öregek szerint olyankor főzték, amikor hosszabb könyörgésre mentek a templomba, ugyanis előre elkészíthető, csak melegíteni kellett az istentisztelet után. Ma már kevesen ismerik és főzik.

Hozzávalók: leszűrt marhahús leves, a főtt hús, a hús mennyiségétől függően 2-3 nyers tojás, só, bors, kevés liszt és aki szereti kevés reszelt hagyma.

A húst kétszer ledaráljuk, ha nagyon sovány, kevés füstöletlen szalonnát is hozzáfőzünk. Összegyúrjuk a tojásokkal, ízesítjük. Vizes kézzel gombócokat formálunk, lisztbe megforgatjuk és a levesbe főzzük. Amikor majdnem kész, egy tojást kevés liszttel elkeverünk és a levesbe forgatjuk. Ez el is maradhat.

Napjainkban az ünnepi étrend sokat változott. Kibővült nyers és főtt salátákkal, töltött húsokkal. Nem is beszélve a vendéglők rafinált fogásairól. Én a hagyományos étrendet salátákkal egészítem ki. Például nyers céklasalátával. Megtisztítok 1 nagy céklát, 2 murkot és egy savanykás almát. A céklát és a murkot aprólyukú reszelővel felaprítom, az almát pedig nagyobb lyukún. Egy evőkanálban egy evőkanál mustárt elkavarok egy kiskanál mézzel, kevés sóval és őrölt köménnyel. A reszelt hozzávalókat belekavarom a mártásba s ha szükséges, kevés citromlével savanyítom. 2-3 kanálnyi darabosra vágott diót is teszek bele. Lefedve hűvös helyen érlelem legalább 2-3 órát. Hideg húsok, sajtok kiváló kiegészítője.

Barkó Etelka

 
©2006 copyright hetfalu.ro | powered by Mediaexpert®