|
Antal
László
(Türkös, 1934. május
21. - 1995)
Apáczai
Csere János
(Apácza, 1625 - Kolozsvár,
1659. december 31.)
 |
1625-ben született Apáczán
egy földműveléssel foglalkozó
szabad családból. Apja nem volt
szegény, tanítatta fiait. Latintudásának
alapjait szülőfaluja alsófokú
iskolájában szerezte. Ezután
a kolozsvári óvárosi iskolába
ment, majd a gyulafehérvári kollégiumba
(1643-1648). Itt találkozott először
a puritánus eszmékkel, itt alakult
ki puritánus meggyőződése.
Filozófiai és teológiai stúdiumok
elvégzése után a marosvásárhelyi
triviális iskolába hívták
rektornak, azonban ő nem fogadta el az állást,
ugyanis külföldi tanulmányútra
küldték. Hollandiába utazott,
a polgári haladás és tudományos
forradalom vívmányait ismerte meg.
Ebben az időben Hollandia egyenlő volt
a kultúra és a polgári jólét
szigetével. Tőkés mintaállam
volt, Európa legfejlettebb állama,
ahol a gondolatszabadság legnagyobb mértékben
megvalósult. A franckerai egyetemre iratkozott
be (1648 július 22 -1648 szeptember 5),
majd a leydeni egyetemre. Utána az utrechti
egyetem következett, ahol 1649 tavaszától
1653 tavaszáig folytatta tanulmányait.
Ebben az időben Utrecht volt a Németalföld
szellemi központja, s itt vált karteziánus
gondolkodóvá, annak ellenére,
hogy az egyetem élére a konzervatív
gondolkodású Voetiust nevezték
ki, aki Descartes nagy ellensége volt.
Meggyőződéses puritánná
válásában még nagy
szerepet játszott Amerius, aki a puritán
elveket foglalta rendszerbe.Munkáját,
a társadalom és az iskola megreformálását,
az anyanyelvű tudományosságát
sorsszerű hivatásként fogta
fel, részt vállalt az új
világ megteremtésében. Az
angol forradalom radikalizálódása
is hatott Apáczai gondolkodására,
az Utrechti kör, melynek tagja volt, olyan
erdélyi fiatalokból állt,
akik figyelemmel követték az angol
forradalom eseményeit.Első nyilvános
előadása 1650 március 23-án
volt. Ahol is respondensként lépett
fel, Voetius Gisper Szent filológiáról
írt értekezésével.Hollandiában
megismerte a holland orientalisztika eredményeit,
és ezt Erdélybe is magával
vitte. A doktori címet a herderviki egyetemen
szerezte, 1651 április 22-én tette
le a doktori szigorlatot, és 1651 április
26-án felavatták doktorrá.
Ő volt az első doktora az egyetemnek.Utrechtbe
visszatérése után néhány
hónapra elvette nőül Aletta van
der Maet utrechti hajadont. A van der Maet család
a város előkelő famíliáinak
egyike volt. Az esküvő 1651 szeptember
30-án volt és 1653 tavaszán
indult vissza Erdélybe. A gyulafehérvári
kollégiumban a classis poetica rektori
állását töltötte
be.Legjelentősebb alkotása a Magyar
Encyklopaedia, minden igaz és hasznos és
bölcsességnek szép rendbe foglalása,
és magyar nyelven világba bocsátása.
11 fejezetből áll, az első nyolcat
Hollandiában, a többit Erdélyben
írta. Tizenkettedik fejezet, ami a nyelvészettel
foglalkozott volna, nem készült el.Tanári
székfoglaló beszéde 1653
november 11-én volt, a De studio sapiential
(A bölcsesség tanulásáról).
További művei: Magyar Logikatska,
Fortius tanácsa, ezeket 1654-ben adták
ki Gyulafehérváron. 1655 szeptember
24-én nyilvános vitája volt
Basirius-szal a gyulafehérvári kollégiumban.
Jelen volt II. Rákóczi György
fejedelem, aki puritánus ellenes, konzervatív
gondolkodású volt. Basirius a fejedelem
nézeteit vallotta, Apáczai a presbiteriánusokat
védte. Ekkor haragudott meg II. Rákóczi
György Apáczaira.Nem adta fel elveit
a fejedelem előtt, karteziánus gondolkodó
maradt, a tekintély ideológiájával
az egyéniség önálló
gondolkodását, véleményalkotási
szabadságát állította
szembe. Állását elvesztette,
fizetését megvonták, anyagi
gondokkal küszködött. 1656 tavaszán
Supplicatiot írt a fejedelemhez. Kézdivásárhelyi,
majd enyedi papságot ajánlottak
neki, majd marosvásárhelyi lektorságot,
de visszautasította. Végül
is a kolozsvári iskolához nevezték
ki, amelyet 1655 április 3-án tűzvész
pusztított el. A kolozsvári iskolát
ugyan nem neki kellett megteremtenie, de neki
kellett talpraállítania. Beköszönő
beszédét 1656 november 20-án
mondta, Az iskolák fölötte szükséges
voltáról. Ez a legérettebb
társadalomkritikai munkája.1658
augusztusában a tatárok betörtek
az országba, égettek, raboltak,
gyilkoltak. 1658 augusztus 21-én Apáczát
is felégették. A török
fővezér aztán visszarendelte
a tatár csapatokat, és Erdély
fejedelméül Bacsai Ákost nevezte
ki, aki szabad kezet adott a reformok híveinek.
Így Apáczai utolsó két
éve alatt volt a legtermékenyebb;
támogatást kért, akadémiát
tervezett, újjászervezte a leégett
kolozsvári kollégiumot, építtetett,
tanított, vitát tartott, tudományos
műveket írt.1659-ben halt meg az az
ember, aki megteremtette a magyar tudományos
nyelv alapjait, a nagy bölcselő, a nagy
reformer.
Elveit, tanításait
nagy előszeretettel alkalmazták az
Apácától nem messzi hétfalusi
iskolákban is.
Apáczai Csere János
és hitvese, Aletta van der Maet síremléke
a kolozsvári Házsongárdi
temetőben.
"Tudtam, hogy itt ringatja rég az
álom..."
Apáczai
Csere Tamás
(1640? - 1686?)
Árvay
József
(Brassó, 1916. június
28. - Sepsiszentgyörgy, 1975. január
16.)
Barkó
György
(Pürkerec, 1931. július
18.)
Szülőhelyem Brassó
vármegyei falu. Apám evangélikus
falusi kántortanító volt,
anyám három gyermeket nevelt. Gyermekkorom
elindítója, meghatározója
a család és a falusi élet
volt. A mészégető katlanok
melege, szikrázó fehér izzása,
a felnőttek beszélgetése kitörülhetetlen
emlékeket hagyott bennem: egymás
megbecsülése, segítése,
a tisztességes munka, a szorgalom, a becsület:
ezekről itt hallottam először.
A négy elemit falusi iskolában
jártam. 1942-ben a sepsiszentgyörgyi
Református Székely Mikó Kollégium
diákja lettem. Szüleim a szalmazsák,
a kicsi párna mellé jó tanácsaikkal
eresztettek útnak: "Vigyázz
magadra, s másokra, légy tisztességes,
becsületes, tanulj!" Tanáraimra
csak hálával tudok gondolni, nagyon
sokat kaptam tőlük. 1950-ben érettségiztem,
első nekifutásra felvettek a kolozsvári
Szentgyörgyi István Színművészeti
Intézetbe. Mátyás király
szülőházában felvételiztem.
Nem akartam színész lenni, tanáraim
biztattak (Kis Árpád, Salamon Sándor).
1950-től 1989. február
27-ig éltem Kolozsváron. Büszke
vagyok és hálás a sorsnak,
hogy Erdély nagy színészeivel
lehettem egy színházban, egy színpadon
(Réthely Ödön, Csóka József,
Poór Lili, Andrássi Márton,
Senkálszky Endre, Orosz Lujza). Itt ébredtem
rá, mennyire nélkülözhetetlen
magyarságom tisztán tartása,
mennyire fontos nemzeti kultúránk,
hagyományaink megbecsülése,
ebben az alázatos szolgálatban,
ami szerintem a színészet.
Olyan rendezők igazgatták
pályámat, mint Delly Ferenc, Szabó
Ernő, Kovács György, Taub János,
Harag György, Tompa Gábor. Tőlük
tanultam meg, évek múltával
én is rájöttem, a színpadon
nem lehet és nem szabad hazudni. 1989-ben
a körülmények kényszerítettek
az áttelepülésre. Azóta
itt élek Pécsett. Vincze János
előadásaiban (Halleluja, Tóthék)
két legjobb epizódalakítási
díjat kaptam. A mai napig mögöttem
van 250 szerep 4922 előadásban. Itt
kerültem kapcsolatba a filmmel: Tarr Béla,
Enyedi Ildikó, Szász János,
Zsigmond Dezső, Gödrös Frigyes
rendezővel.
1965-ben összeházasodtunk
Berecz Julianna évfolyamtársammal.
1966-ban megszületett fiunk, szintén
György, aki - hála Istennek - nem
színész. Van három csodálatos
unokánk, akik kárpótolnak
mindenért, ami még érhet.
A mai napig utálom a tehetségtelenséget,
a kontárkodást, a hozzá nem
értést. Szeretem az életet,
majd a megnyugvást adó földet,
a levegőt adó fákat-erdőket,
a megtisztító havasi forrást,
az állatokat és tisztességgel,
becsülettel dolgozó felebarátaimat.
Hétfalusi csángó vagyok.
Életműve: 250
szerepet, 4933 előadásban játszott.
1954-1988-ig a Kolozsvári Állami
Magyar Színház, 1989-1995-ig a Pécsi
Nemzeti Színház tagja. Főbb
szerepei: Szellemfi (Szigligeti: Liliomfi),
Lukács (Tamási: Énekes
madár), Bubnov (Gorkij: Éjjeli
menedékhely), Herse (Sütő:
Egy lócsiszár virágvasárnapja),
Iván cár (Bulgakov: Iván,
a rettentő), Eugénius (Mrožek:
Tangó), Novotni (Örkény:
Forgatókönyv), Miksa (Kornis:
Halleluja), Postás (Örkény:
Tóték), Papa (Szép
E.: A vőlegény), Kardics (Móricz:
Rokonok). TV: Az a szomorú vasárnap,
Bóta öröksége (Románia).
Filmek: Enyedi I.: Tamás és Juli,
Tarr B.: Sátántangó,
Szász J.: A Witmann fiúk,
Zsigmond D.: A rózsa vére,
Kamondi J.: Az alkimista és a szűz,
Gödrös F.: Glamour (Fődíj,
31. Filmszemle).
Díjai: Román
Színházi Fesztivál III. díj
(1984), II. díj (1986), a XI. Országos
Színházi Fesztiválon (Szolnok,
1992) Kornis: Halleluja című
darabjában és 1996-ban a Debrecenben
megrendezett Országos Színházi
Fesztiválon Örkény: Tóték
című darabjában nyújtott
alakításáért a legjobb
epizódszereplő díját
kapta. Tarr Béla: Sátántangó
és Gödrös Frigyes: Glamour
című filmjének egyik főszerepét
ő játszotta. 2000 novemberétől
a Kolozsvári Állami Magyar Színház
örökös tagja.
Szeret kertészkedni, szereti
a tiszta természetet, az állatokat
és tisztességes embertársait.
Címe: Pécs, Wallenstein Z. u. 7.
V/15. Tel.: 449-294.
Bartalis
János
(Apáca, 1893. július
29. - Kolozsvár, 1976. január 5.)
Hosszúfalun diákoskodik, majd kolozsvári
és budapesti tanárképzőt
végez. Tisztviselő lesz, az első
világháború után pedig
Alsókosályon gazdálkodik.
1933-1940 között Magyarországon
tanító, utána visszamegy
Erdélybe. A Nyugat felfedezettje, az erdélyi
szabadvers atyjának tartják. Alapító
tagja az Erdélyi Helikonnak. Élete
utolsó szakaszában a kolozsvári
egyetemi könyvtárban dolgozik. Több
tucat verskötetet publikált 1926-1977
között.
Bartalis János kopjafája
a kolozsvári Házsongárdi
temetőben
Bartha
Károly
(Székelyszáldobos,
1831. március 26. - 1920)
A hétfalusi csángók
kultúrájának, történetének,
nyelvének, életmódjának
kutatója, az oktatásügy kiemelkedő
személyisége. 1831-ben született
Száldoboson, édesatyja olaszteleki
református lelkész volt, kitől
a kiváló könyvszeretetét
örökölte. Öt éves korában
már iskolába jár, hét
évesen a székelyudvarhelyi református
kollégiumba kerül. Tizenkét
éves korában már pedagógusi
oklevéllel rendelkezett. Reszt vett az
1848-49-as forradalomban, szabadságharcban.
Mint tizedes a 10-ik honvédzászlóaljban
szolgált. 1848 őszén a magyarsárosi
csatában fogságba esett. Október
30-án a medgyesi császárpárti
tanács halálra ítélte,
de Gedeon tábornok az ítéletet
börtönbüntetésre változtatta.
A börtönből megszökött
és Székelyudvarhelyre ment, ahol
önként jelentkezett Gál Sándor
dandárjához. 1949. július
2-án részt vett az uzoni és
a kökösi csatában, ahol leleményességének
köszönhetően meghiusította
a cári csapatok azon tervét, hogy
bekerítsék a magyar honvédséget.
A világosi fegyverletételt követően
rövid ideig bujdosni kényszerült.
Elfogták, de gyenge egészségi
állapota miatt elengedték. Vargyason
és Uzonban tanított. 1858-tól
a zajzoni iskola igazgató-tanítója,
majd 1861 tavaszán Tatrangra került,
ahol nyugdíjazásáig tanító,
tanár és harminc évig iskolaigazgató.
Neki köszönhető a tatrangi népoktatás
akkori elismert szinvonala, az iskola 5 tanerőssé
bővítése, a lakosság
erkölcsi és gazdaségi gyarapodása.
Hozzájárult a Népnevelési
Egylet, a Barcasági Evangélikus
Oskolaegylet, a tanítói dalárda
szervezéséhez. 1871-ben a Brassóvidéki
Néptanítók Egylete Vidéki
Iskolatanácsának képviselője,
1874-ben a Tanügyi Bizottság tagja,
1884-ben ennek első alelnöke, 1875-ben
pedig második alelnöke. Érdeme
a tatrangi népkönyvtár létesítése
és a nép olvasásra való
rászoktatása.
1900. októberében
50 évvi tanítói szolgálat
után nyugalomba vonult. Megérdemelt
nyugalmát Csernátfaluban álvezte
feleségével és Mari (Székelyné
Bartha Mária) nevű állami óvónő
lányával.
Életének utolsó
négy évtizede a hétfalusi
csángók szellemi felemelkedésének
szolgálatában telt el. Az ő
érdeme is a hosszúfalusi műfaragászati
majd polgári iskola beindítása.
Állandó munkatársa volt a
Kolozsvári Közlönynek,
a Reformnak, a Nemerének,
valamint a pedagógiai szaklapoknak, melyekben
több mint négyszáz dolgozata,
nagyobb cikke jelent meg. Szoros baráti
kapcsolatot tartott fel vele többek között
Szarvas Gábor, Szinnyei József,
Hermann Antal is, akik gyakran felkeresték
tatrangi népes családja körében
a szerintük legnagyobb csángó
szakértőt, aki maga is azonosult ezzel
a népcsoporttal.
Kolumbán Lajos így
ír róla: "Büszke lehet
a Székelyföld önzetlen fiára.
Amint erőt kezdett érezni izmaiban,
a hazáért harcolt, előbb karddal:
vitézül, késöbb tollal
és szóval: lelkesen."
Zágoni Jenő ezt írta
róla a kovásznai Megyei Tükör
1981 évi február 7-iki számában:
"Első helyen találjuk, ahol
tenni, dolgozni kell a népért, a
hazáért."
Föbb dolgozatai: Pályamunka
a háziiparról; Az ismétlő
iskola és annak olvasókönyve;
Erdély közelmúltjából;
A székely és a csángó
kivándorlás; Közös sörs
és rokonszenv, azaz a magyar és
a lengyel nemzet; Hazánk alkotmányos
fejlődése; Népiskoláink
újraszervezésének nélkülözhetetlenségéről;
Népiskolai tanterv és annak alkalmazásáról;
Az iskolai fegyelemről; Szózat önmagunkhoz;
Emlékbeszéd Molnár Viktor
evangélikus lelkész felett; Mi a
hivatása mai napság egy magyar néptanítónak?
Művei: A kökösi
csata, A szerzetes honvéd,
Versek 1848-ról.
Zajzoni Rab Istvánhoz címezte
a következő versét:
Zajzoninak
Hogy szívednek édes dobbanása
- Lelkületednek bár borús
hevében,
Hol ezer baj közt szűken nyílt
az éden,
Honolt a hon gondja oriása
Lőn most egy új pálya viradása,
S mirtus helyett, mik fejed oly szépen,
Mint honom költőjének, dícsően
Körítik: leend majd villogása
Ottan Hymen kecses fűzérének,
S így reád tán enyhébb
napok jönnek,
Függvén szép kedvesednek
bájain.
Oh hidd el: tisztelőd hű keblének
Beljéből csak azért fakad
ének,
Mert ő is ring az öröm karjain.
1904-1919 között minden
szilveszter éjjelén verset írt
az elmúlt évről:
1918
Ki monja meg, mit hoz a jövendő?!...
A múlt sivár, áldatlan
vala.
Ködfátyolban jött az új
esztendő;
Vihart rejt pirkadó hajnala.
Légy védve oh magyarok hazája!
Szálljon béke minden magzatára!
1919
Vészes volt a múlt, borongós
s zavaros
És jött rá egy új,
egy sötét jelen
reményt veszítve hányt-vetett
a balsors,
Oh! titkos műve mely zord, szertelen!
Nincs tehát remény, nincs semmi
kegyelem,
Itt mi enyhítené a lét
sérveit.
Ki s mi zsongítna kínos helyzetünkben?...
Az míg van s mi az? ... egyedül
... HIT.
Bácsfalusi
Gyerkó György
(Bácsfalu, 1660 - ?)
Bálint
András
(Bácsfalu, 1886. október
28. - Hosszúfalu, 1962. július 25.)
Bálint
István
(Csernátfalu, 1929. augusztus
19. - Csernátfalu, )
id.
Barkó András
(1902 - 1993)
Barkó
Etelka
(1936 - 2019)
Dr.
Bencze Mihály
(Csernátfalu, 1954. november
20.)
Sipos
Jánosné Bereczki Anna
(Bácsfalu, 1850. január
27. - Bácsfalu, 1926. március 29.)
Bitay
Sándor
(? - ?)
id.
Borcsa Mihály
(Bácsfalu, 1824. február
12. - Bácsfalu, 1913. december 3.)
Evangélikus lelkész,
1848-as honvéd, "Kossuth futára",
"Hétfalu pátriárkája".
1824. február 22-én született
Bácsfaluban, Borcsa István és
Jakab Ilona gyermekeként.
1839-1848 között a brassói szász
gimnáziumban tanult. Iskolatársa
volt Zajzoni Rab István, Gács Mihály,
tanára volt Köpe János. 1848-ban,
a forradalom kitörésekor a szászokkal
folytatott vita miatt négy napig börtönbe
került. Hátat fordított a szász
kollégiumnak és Barta Márton
bácsfalusi evangélikus lelkész
biztatására 1848. november 19-én
elvállalta a bácsfalusi rektorságot.
Hétfaluban átéli a Véres
Karácsony borzalmait, majd az orosz áradatot
is. Bem Brassóba vonulása után
tanúja a csángó zászlóalj
megszervezésének.
1849 elején Barcaújfaluban volt
jegyző és tanító. Június
19-én Kiss Sándor vezérezredessel
folytatott beszélgetései miatt menekülnie
kellett a szászok, románok, oroszok
elol. Hídvégnél átlépte
az Oltot, majd Nagyváradra ment, ahol honvédnak
állt Ormay Norbert ezredes szolgálata
alá. Ormay megbízásából
levelet vitt Kossuthnak Szentesre.
1849. augusztus 17-én Borosjenőnél
letette a fegyvert és bujdosásra
kényszerült, gyalog hazaindult Bácsfaluba.
1849. augusztus 29-én ért haza
Bácsfaluba. 1849. november 1-tol tanító
Türkösben.
1851. március 19. - 1857 között
Hosszúfaluban volt tanító,
közben lelkészi képesítést
is szerzett. 1857-1904 között bácsfalusi
lelkész volt.
Mint népnevelő, az 1833-ban épült
rozzant bácsfalusi iskola helyett díszes
kőépületet állított
1862-ben. Eötvös József majd
Ballagi Mór látogatása örömmel
töltötte el, és új erőkkel
nekilátott Molnár Viktor barátjával
megvalósítani a felső népiskola
álmát.
Az olvasás tanításában
bevezette a silabizáló tanmód
helyett a hangoztató módszert és
az Indali-féle ábécét.
Része volt az evangélikus felekezeti
iskolák előbb községi,
majd állami iskolákká való
nyilvánításában. Elnöklete
alatt alakult meg és működött
a községi iskolaszék. Vasárnapi
iskolát nyitott, és az óvodai
gondnokság elnöke is volt. Verseket,
színdarabokat, mondákat írt.
Nagytöbbséguk a Hétfalu
című lapban jelentek meg. Falukutatásokat
néprajzi gyűjtőmunkákat
is végzett.
Bácsfaluban gyümölcsöst
létesített, és megkedveltette
az ifjúsággal a gyümölcstermesztést.
A kertjében nevelt nemes gyümölcsfajtákkal
elárasztotta a községet. Ránevelte
a gyülekezetét az ésszerű
gazdálkodásra.
Élete végéig a csángóság
sorsának javításán
munkálkodott. Politikusi erőfeszítéseinek
is köszönhető, hogy 1886-ban létrejött
az önálló Brassói Magyar
Esperesség, és a csángó
gyülekezetek csatlakoztak a Tiszai Egyházkerülethez.
Így a csángóság kikerült
a szász vallási fennhatóság
alól. Másik nagy érdeme egy
350 éves áldatlan állapot
megszűntetése: Pávai Vajna
Elek ügyvéddel közösen,
Orbán Balázs barátsága
és gyűjtőmunkája által,
az 1854-es úrbéri rendeleteket kihasználva
sikerült lezárni a "százados
pert" a hétfalusi erdők és
birtokok visszaadása ügyében.
A per Hétfalu számára nem
a legkedvezőbb kimenetelű volt - viszont
történhetett volna sokkal rosszabbul
is.
Sokat segítette gyülekezetét,
még 1904-es nyugdíjba vonulása
után is. Nemcsak szóval és
tettel, hanem adományokkal is segített.
1898-ban elhunyt neje, aldobolyi Baczoni Borbála
emlékére egy Bibliát adományozott
az oltárra. Néhány évvel
később az új oltár megvalósulásához
is jelentős pénzösszeggel járult
hozzá (1910). Nyugdíjba vonulása
után unokája, Kiss Béla lett
a gyülekezet lelkipásztora. Könnyező
szemmel ölelte magához a választás
után, verssel és Bibliával
ajándékozta meg.
Hatalmas családja volt. Második
felesége, Kürmesz Katalin, szász
származású volt. Isten egy
fiú és két leánygyermekkel
ajándékozta meg, akiktől hatvan
egyenes és huszonhat benősült
vagy férjhez ment tagból álló
család származott. Hétfaluban
"dinasztiát" alapított.
1913. december 3-án 89 éves korában
hunyt el Bácsfaluban, az első világháború
kitörése előtt. Isten úgy
akarta, hogy hű szolgája, Hétfalu
pátriárkája, ne lássa
nemzete szomorú sorsát.
 |
Borcsa Mihály Bácsfaluban.
|
Dr.
Borcsa Mihály
(Bácsfalu, 1868 - 1902)
Kolozsvári ev. ref. főgimnáziumi
tanár.
Boros
Lajos
(1928 - 2011)
Bölöni
Lajos
(1813 - 1848)
Buda
János
(1925 - 2010)
Tomos
Hajnal
(Hosszúfalu, 1957. december
2.)
Négyfaluban tanárnő, csángó
költőnő, a mai paraszti létforma
fiatal megverselője. Első kötete
1993-ban jelent meg a brassói Fulgur kiadónál
|
